Kia Sportage 2010

Lassan két hete, hogy vezettem a KIA Sportage elnevezésű SUV-t. Összejött egy-két dolog azóta, előző bejegyzésemből is látszik, hogy sűrű volt az azt követő hét, ráadásul gondoltam hagyom érlelődni magamban a témát. Annyira hagytam, hogy már meg is feledkeztem a tesztvezetésről, mikor egy héttel a próba után csörgött a telefonom, és az az eladó hívott, akivel vezettem. Érdeklődött, hogy így visszatekintve mi a véleményem, és miután őszintén megosztottam vele, elég agresszív eladói stílusban meg akarta nekem magyarázni, hogy ami nem tetszett, az valójában nekem jó. Azt hiszem itt írtam le magamban a KIA szabadidő-autóját. Minél inkább győzködött, annál jobban fogalmazódtak meg bennem a konkrét kifogások, hogy melyik konkurencia miben jobb. Néhány finom érvelés után - amiket természetesen nem fogadott el - közöltem vele, hogy nem és kész. Tele lett a hócipőm, de azért egy KIA Cee'D tesztelésre jelentkezem majd még nála.

Gondoltam ezeket majd jól megosztom Veletek, még amíg frissek az élmények, de néhány túlóra, és egyéb feladat, ne meg a fészbúkos alkalmazások is túl sok időmet pazarolták el, így ismét csak telt-múlt az idő, míg végül végre eljutottam idáig.
Hogy maga a tesztvezetés milyen volt? Lássuk!
Pécsett a KIA forgalmazásáért a Pappas Autó felelős, akik ugye leginkább a Mercedes kereskedésről híresültek el. Odamentem, parkoltam, bementem a Mercihez (a KIA részleg ajtaja ki sem volt nyitva), és... és semmi. Mászkáltam az eladótérben, látványosan kerestem kontaktust, sűrűn nézegettem az órám, mint aki időpontra jött (mert tényleg), de semmi. Odamentem az információs pulthoz, ami a Merci részlegen volt, de egyszerűen csak mászkáltak az eladók és szerelők. Meg sem kérdezték, hogy ugyan esetleg segíthetnek-e, ha már 2 perce itt látványosan keresek valakit/valamit. Normálisan voltam öltözködve, bár nem öltönybe, még talán a rám jellemző borosta is ki lett írva aznap, szóval nem úgy néztem ki, mint aki csak úgy bejött elütni az idejét.
Ilyenkor mindig eszembejut, hogy amikor bementem a Volvohoz tavaly, akkor azonnal odajött valaki, bemutatkozott, és megkérdezte, hogy miben segíthet, pedig ott épp rövidnadrágban és szandálban voltam, mégis úgy kezeltek, mintha egy vadonat új Hugo Boss öltönyben jelentem volna meg. Számomra a prémiummárkához az ilyen prémiumkiszolgálás tartozik.
Meguntam hát, és félbeszakítottam két beszélgető eladó trécselését. Szóltak az eladónak, akivel egyeztettem időpontot. Remek kezdés...
Ez az első hely, ahol három (3!) oldal papírt töltettek ki velem, mielőtt egyáltalán láttam volna az autót. Aztán jött a sallangszöveg a KIA nagyszerűségéről - még mindig az asztal mellett úgy, hogy háttal ültem a kirakatnak, a kocsi pedig a kirakat előtt parkolt. Órámra pillantva láttam, hogy mennyi ideje voltam már itt, ezért félbeszakítottam a monológot. Közöltem, hogy több on-line autós magazin cikkét is elolvastam, ugorhatnánk ezt a részt, és térjünk a lényegre, mert már eltelt az az idő, amit az egészre szántam. Kimentünk a kocsihoz.
Az autó valóban impozáns megjelenéssel bír, mely leginkább szemből tűnik fel. Köszönhető ez az egységes KIA-arcnak, mely ekkora autón igazán markáns, megjelenést biztosít. Ha elölről tekintjük meg, a leginkább Optimus Prime juthat eszünkbe róla a Transformersből. A kocsi elejét több lámpa díszíti, mint egy átlag magyar család karácsonyfáját, ám ez valahogy mégis jól áll a KIA-'nak, ami talán az egyedi ködlámpának köszönhető leginkább. Látszik, hogy a gyártó cég határozottan Európát célozza. Nyoma sincs a régi Sportage jellegtelen külalakjának, az egész autó akár német termékként is értékesíthető lenne egy embléma, és talán egy hűtőmaszk csere után. Méreteit tekintve alacsonyabb lett, szélességében és hosszában azonban megnőtt, talán ennek is köszönheti sportos és divatos megjelenését. A hátulja valahogy nem fogott meg, a hátfal magas, masszív, már-már túlzónak tűnt, a lámpák, és a lökhárítóba elhelyezett irányjelzőknek köszönhetően azonban mégsem hívnám csúnyának, valahogy a designereknek sikerült elvonni a figyelmünk arról, hogy milyen kicsi is az a hátsó szélvédő. A hátsó ajtót kinyitva hatalmas és többszintű csomagtartó tátong előttünk. Bármely átlagos család cuccai könnyedén elférnek a több, mint 560 literes helyen, nem is beszélve a közel teljesen lehajtható hátsó üléssorról, mellyel 1350 liternél is több vizes-lufit szállíthatunk.
Az utastérbe bejutva a hátsó üléssorban utazóknak sem lehet panasza a térre, bár egy igazán magas férfi jobban érzi majd magát elől. Miután alaposan megszemléltem a kocsit, és közben örömódákat hallgattam róla, gondoltam induljunk. Újabb meglepetésemre kiderült, hogy nem én fogok vezetni, ugyanis, hogy "rendesen legyen bemelegítve az autó", ezért Hirdig ő vezet, ott majd átülhetek. Valahol érthető, de azért nem esik jól az embernek egy olyan üzenet, hogy "te hülye vagy, úgy sem tudod hogy kell vezetni"... Bár a SUV kategóriában szerintem kizárólag diesel 4x4-es változatoknak lenne szabad léteznie, ez a példány is benzines volt. Vajon egy modern benzines kocsi nagyobb odafigyelést igényel az első pár kilométeren, mint egy akármilyen diesel? Kezdett a kocsi egyre ellenszenvesebb lenni, ami leginkább az "eladónak" volt köszönhető, és ezen csak súlyosbított, amikor közölte, hogy ebben az autóban van a világ legjobb összkerék meghajtása! Nono, azért ez olyan erős túlzásnak tűnt, mint mikor Orbán Viktor kijelentette közel 3 éve, hogy a gazdasági világválságnak egy módon lehet véget vetni, mégpedig ha az MSZP azonnal lemond. Persze az eladót sem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről, hiába említettem meg az Audi Quatrok meghajtását, hiába hoztam fel egy olyan nevet, mint a Subaru, és hiába mondtam a Nissan X-Trail kitűnő terepképességeit, amik a Dacia Dusterben is egészen hihetetlen dolgokra képesek, válaszul valami kanyarodáskori vezérlést, meg érzékelőtömkelegeket emlegetett. Bevallom már annyira megbotránkoztam magamban, hogy meg sem jegyeztem amiket mondott, pedig biztos volt benne egy-két hasznos információ is.
Hirden átültem a volán mögé, az ülést, a kormányt pillanatok alatt beállítottam, de nyilván, ha vennék egy autót, akkor először sokkal több időt fordítanék a finomhangolásra. Gyors körültekintést követően megállapítottam, hogy bár minden a helyén van, mégis valami furcsa. A legtöbb helyen dicsérték a műszerfalat, nekem az órák csőben való elhelyezése valahogy mégsem jött be. De komolyan, ennél szerintem csak a Hyundai IX35 pápaszemes műszerei rondábbak (bár azokat élőben még nem láttam, csak képről). Persze így utólag visszagondolva biztosan a háborgó lelkiállapotomnak köszönhető a mindenben rondaságot látó észrevételeim, de akkor nagyon nem tetszett.
Elindultunk. Persze hallgathattam tovább az ódákat, hogy milyen csöndes a motor, meg milyen jó a meghajtás. Persze, hogy csendes, milyen legyen egy benzines motor? Legyen traktorhangja? Itt már a Halálos iramban második részéből villantak meg jelenetek a fantáziámban, amikor a vége felé a gonosz bácsit egyszerűen katapultálták az ülésbe beépített nitro segítségével. Kellett volna nekem is egy olyan...
De milyen volt a kocsi? Ismét meggyőződtem róla, hogy ekkora kocsiba nem való (ekkora) benzinmotor, mert egyszerűen kevés. Semmi élet nincs benne, a gyorsulás szinte nulla, persze az ellenkezőjéről megint meg akartak győzni. A "világ legjobb összkerék meghajtású futóműve" pedig a ballonos gumik ellenére is érezhetően meg-megdobja a kocsit. Túl sportosra, túl keményre van hangolva. Miután ezt hangosan kimondtam, már hallgattam is, hogy ez miért is jó... Nem akartam már mást, csak szabadulni. A lehető leggyorsabban és a legrövidebb úton visszamentem a kereskedéshez, gyorsan elbúcsúztam, majd mentegetőzve, hogy sietek nem "beszélgettem" tovább... Menekültem...
Ami még feltűnt miután visszaültem ötéves Swiftembe, hogy elém-tárulkozott az egész világ! Konkrétan ekkor vettem észre, hogy a Sportage gyakorlatilag egy bunkereket idéző kilátási lehetőségeket biztosító batár. Az érzésre fele akkora kocsimba visszaülve úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas szélvédővel ellátott Ikarus busz volánja mögé ültem volna.
Bár az autó végiggondolva kifejezetten remek darab, és tetszetős is, mégis egy ilyen agresszív marketinget folytató eladó tökéletesen elijesztett a márkától. Kár érte...

Über Zsidó

Hát igazából nem is akartam írni, de egyszerűen muszáj...

Ha Ön, kedves olvasó APEH, VPOP, vagy bármilyen hivatalos szerv tagja, emlékeztetném a blog mottójára: "Semmi, amit a blogon leírtam, nem felel meg a valóságnak, a történetek csak légből kapott fantáziálások, és egyáltalán semmilyen valóságalapjuk nincs, ezért büntetőjogilag felelősséget nem is vállalok irántuk, hiszen mindez csak kitaláció!"
Az egész talán a kocsi vásárlásával kezdődhetett. Azaz már évek óta mondják az ismerőseim, hogy "Te vagy a legnagyobb zsidó, akit ismerek :P", de mivel valójában keresztény vagyok, aki ráadásul nem is igazán hisz Istenben, mindig jót nevettem, és kb ennyi. Szóval a kocsim 1.530eFt-ért volt kint a kereskedésben, és 1.350eFt-ért hoztam el.
De egy kocsi megvásárlása még egy csomó egyéb költséget hordoz magával. Például olajcsere (az Olajshopban a kedvezményre feljogosító kártya nélkül is megkaptam a kedvezményt, sőt még egy motortisztító-olajat is adtak grátiszba), fagyálló folyadék beállítása (amit nagykerben a bolti ár 3/4-éért vettem), téli ablakmosó folyadék beszerzése (hát a jó minőségűt igazán pofátlanul alacsony áron vettem, ioncserélt vízzel együtt, ugyan ott, mint a fagyállót), vagy a téli kerék garnitúra (ez igaz, hogy használt, de 50eFt volt egy kb 2-300km-t futott szett, míg az új ára (felni+gumi) 110-115eFt + szelep + szerelési költség...). Azt sajnálom, hogy olcsón benzint nem tudok. De ha diesel kocsit vettem volna, akkor szinte ingyen furikáznék ;). És ekkor még meg sem említettem, hogy 8eFt volt a műszakim, és az eredetvizsgát is elengedték a két szép szememért. Bár az is igaz, hogy több, mint egy hónapig tartott az átírás... Ezért még tuti megb@sznak...
Aztán jött az összeköltözés... Lakbér=0Ft, bár ez nem az én érdemem. Festék: legolcsóbb helyen vettük, és már kaptam is a 8% további kedvezményt. Csak tudni kell, kinek a nevére kérd a számlát. Sajnos azonban az áfának csak a felét kaptam vissza, pedig nem lett volna rossz még pár ezer forint.
Aztán szerettem volna netet. Hát ez igazán vicces! A digi bent van az épületben, le is csaptam rá gyorsan. Gondoltam, ha neten regisztrálok, az megyorsítja a dolgokat. Igen ám, de a honlapon nem lehetett sehol bejelölni, hogy az akciósat szeretném (fél évig kevesebb, mint fél áron van a net+telefon(ami ingyenes amúg is)+TV). Kénytelen voltam felhívni digiket. Röpke 12 perc autómatával való veszekedés után sikerült a 27. almenüben kapcsolni egy élő (!) embert, már csak az irányító számom kellett előtte megadnom. 7632, és már ki is csöng. Pár másodperc múlva fel is veszik! Hihetetlen! Aztán megszólalt a bácsi, akinek akkora tájszólása volt, hogy Debrecennél közelebb tuti nem élhet! Telefonon kersztül fejbevágott a kapanyél... Köszöntött:
- Gyóúnapot. - Itt már tudtam, ez nem lesz egyszerű...
Elmondtam neki gondom-bajom, hogy akciósat szeretnék, meg neten szeretném, de nem játszható össze a kettő, ilyenkor mit kell csinálni?
- Oszt hunnan tölöfonál? - kérdezte. Miért? Könyörgöm! Ha szegedi vagyok, mást kell bepipálni, mint ha miskolci? Mindenesetre megemlítettem, hogy nem egész egy perce adtam meg az irányító számom, de amúgy Pécs.
- Jah, tínylög... Szóva be kő írni a név után, hogy kötőőjee akcijó, eegy éév!
- Aha. Nagyonszépen köszönöm. Ha már amúgy is beszélünk, kb mennyi idő, mire nekem ebből netem lesz?
- Há úgy 2-3 hét, és felhívjuk, hogy megbeszéljük, mikó lehet belőle bekötés.
- Hogy mennyi??? Nem 2-3 nap?
- Nöm. 2-3 hét. Vagy főkeresheti a hölyi üzletkötőt, oszt az majd rögtün tud mondani valamit.
- Aha. Köszönöm, viszont hallásra. - telefon letesz, böngésző bezár. Majd személyesen.
Ez volt csütörtökön, vagy pénteken, kedden bementem.
Sorbaállásnál számot ad a gép, de kevesebb, mint 5 perc múlva már a pultos kislánynál álltam. Mondtam neki, hogy akciós net+TV+telefont szeretnék, mert most költöztünk be az "albérletbe". Ő elszomorodott, hogy nem tud segíteni, amíg ezt a két papírt kitöltve, és a főbérlővel aláiratva vissza nem hozom. Aztán meglepődve vette tudomásul, hogy mosolyogva átadok neki 2 ugyanolyan papírt kitöltve, aláírva. Előre gondolkoztam, és ez szemlátomást nem szokása az arra járóknak, mert igencsak úgy festett, mintha ez imponált volna neki. Kitöltöttünk gyorsan mindent, majd feltettem A kérdést: mikor lesz ebből netem?
- Hivatalosan 30 napunk van a bekötésre, de ez valójában 1-2 hét alatt meg fog történni.
- Hát én nem erre a válaszra számítottam... - majd egy kisebb, kb 5 perces flörtölés után távoztam azzal a tudattal, hogy másnap 12 és 16 óra között lesz netem, TV-m, telefonom. Lett is.
Aztán elmentünk nagybevásárolni mindenféle sza... izét. Amolyan kötelező kellékeket: 7kg-os mosóport (márkát ne kérdezz, mert nem értek a lovakhoz...) 2300-ért, Kobrát 114Ft-ért, meg egy csomó mindent (WC-papír, papírzsepi, lavor, stb...), amik szép teret foglaltak a kocsim hátsó ülése helyén. Összesen 28-29eFt-ot fizettünk. A pofátlanság itt az, hogy egy olyan központi nagykerben (vagy miben) vásároltunk, ahova alapvetően csak bolt-tulajdonosok mehetnek, és nekik is minimum 50eFt-ért kell vinniük cuccot. Természetesen még a nagyker árakból is kaptam kedvezményt. Pl: vasalódeszka 2100 helyett 1800. Úgy látszik, ha az ember ismeri az ügyvezető igazgatót, vagy micsodát, az nem baj. Én kérek elnézést. :)
Aztán egyszer csaktelefonál anyám, hogy menjek be hozzá, mert defektje van. A kereket nem előre megfontolt választás után vittem gumishoz, csak egyszerűen bementem egy forgalmas, nekem útbaeső helyre. Hát soron kívül, áron alul megcsinálták nekem kb 10 perc alatt. Ugyanis belépés után rögtön kiderült, hogy két irodistát is ismerek gyermek korom óta, még öreganyám falujából, és az egyikük épp a munkafelvételt, és a számlázást csinálja. Esküszöm, nem tudtam róla!
Aztán visszamentem a digihez az ingen telefonért (készülék), de most egy idősebb nőhöz kerültem. Amikor kedvesen ráköszöntem a kislányra, akinél két napja szerződtem, hát olyan kis szendén, mosolyogva köszönt vissza, hogy a Pici győzte magában tartani a röhögést, ugyanis tudta mi a szitu.
Persze gondolkoztam azon, hogy mindezt leírjam-e, és úgy voltam vele, hogy áá, inkább nem. De amikor ma találtam a földön egy százast, egyszerűen muszáj volt...

Reteksys

Egyszer volt, hol nem volt...

Az egész sztori 1999 nyarán kezdődött... Akik ismernek, már (minimum) hírből ismerik Boci-barátomat is. Akkoriban még nyugisabb életvitelt űzött, még nem járt egyik büntetőintézetben sem, hacsak nem látogatóként, bár vaj már akkor is akadt a füle mögött rendesen, hiszen 8 (nyolc!) éves kora óta vezet autót, motort egyaránt, és nem nagypapa tempóban...

Szóval akkoriban volt egy saját Ladája jogtiszta papírokkal (tehát nem lopott - ez nagy szó!), ami a becsületes Reteksys nevet kapta tőlünk, mely elnevezés hűen tükrözte eme remek gépjármű műszaki állapotát. Az autó sokunkat szórakoztatott, mindig tömve volt, ha mentünk a légaknához csapatni, vagy az erdészutakat végigrallyzni. Néha hatan is voltunk, olyankor én felmásztam a Lada tetejére, és kaszkadőröket megszégyenítő ügyességet mutatva lengtem zászlóként a kocsi tetején, miközben 40 és 100 között róttuk a kilométereket az erdőben. Néha leszakadt a kipufogó, ezért sosem fenyegetett a veszély, hogy valakit elütünk, hiszen még a sűrű fák között is kilométerekre lehetett hallani érkezésünket. Több kiránduló család látta mulatásunkat, de a legemlékezetesebb számomra, mikor (kiskőrösi)bukósisakkal a fejemen az autó tetején lobogva integettem jobbommal a félrehúzódó kiscsaládnak (apa, anya, 2 gyerek), miközben ballal kapaszkodtam a hidegvágóval kivágott tetőablak-nyílásba. Szerencsétlenek nem tudtak minket hova rakni fejben, de azért négy tágra nyílt száj mellett lassú, megdöbbent mozdulattal visszaintegettek nekünk...

Egy másik alkalommal épp a légaknánál füstöltük a kőolajszármazékot (szintén hatan), és jómagam ismét a tetőn élveztem a sebességet (ezúttal bukó nélkül - szerencsémre). Ha az ember a tetőn van, akkor van egy alapszabály: amerre kanyarodik az autó, azt az oldalt két kézzel kell megmarkolni, különben lesodródik az ember. Ha ezt betartjuk, nagy baj nem lehet... Nagy baj nem lehet,egészen, amíg a vezető (Boci) meg nem gondolja magát, és a hatvannal megkezdett balos kanyar közepén hirtelen úgy nem dönt, hogy jobbra megy... Jómagam csak annyit vettem észre, hogy elfogy a kék tető alólam, és még szerencsémre volt annyi lélekjelenlétem, hogy ellökjem magam két kézzel a tetőtől. Itt szeretném megjegyezni, hogy csodálatos dolog az emberi agy. A másodperc töredéke alatt képes komplett gondolatmenetek végigfuttatására. Ekkor ugyanis úgy gondoltam, hogy szaladok tovább, és hogy milyen jó is lesz nekem, meg hogy mekkora hős vagyok, stb... A fizika és a biológia azonban ellenem dolgozott, ugyanis bármennyire is voltam akkoriban atletikus, rá kellett, hogy ébredjek: nem tudok 60 km/h-val futni... Az első lábletétel még sikerült, bár erőteljesen hátracsapódott a bal lábam, de amikor a jobbikkal próbálkoztam (kb. 3 méterrel később) be kellett ismernem esendőségem, és jelen esetben ezt a szó minden értelmében kell érteni. Néhány bukfenc után ért véget eme pályafutásom... A Boci ekkor mit csinált? Észre sem vette először, de amikor szóltak neki rólam... Ő, aki barátomnak mondja magát! Továbbhajtott kövér gázzal, és csak a többiek hosszas unszolására fordult meg! Nem mert visszajönni, mert félt, hogy megverem!

Tankolni persze csak a Boci tankolt bele mindig, mindenki más csak kaját-piát hozott, de a lényeg, hogy mindig ők voltak a legjobb barátok... Mindig, kivéve, amikor szerencsétlen Reteksys gyengélkedett... Ha szerelni kellett, ketten-hárman maradtunk, és amikor egy menekülés során kilyukadt az olajteknő, és a motor elérte a kuka kategóriát, a motorcserére is ketten maradtunk. Legyalogoltunk néhány kilométert az "új" motorért páran, de mikor azt feltettük egy kézikocsira, és elindultunk vissza, hirtelen ismét a megszokott számra csökkent a jelenlétünk... Így haladtunk hát a sárban felfelé, nem kevés erőfeszítést téve a nemes cél érdekében, és kínunkban már csak hülyéskedni tudtunk út közben. Na ez az, amit senkinek nem javaslok... Fáradtan, lágy esővel körülölelve, egy Lada-motorral a háta mögött, nem is olyan vicces a sárban fetrengve röhögni, bármennyire is hajlamos az ember ezt elhinni, mi mégsem bántunk egyetlen percet sem...

A motorcserélés? Mi sem egyszerűbb... Ha az olvasók közül valaki már cserélt motort egy Ladában, vagy bármilyen autóban, egy jól felszerelt műhely közepén darut használva, tudhatja, hogy nem kis művelet az. Ám nekünk nem adatott meg a műhely, sem a jól felszereltség, és természetesen darunk sem volt a néhány kilós motorblokk behelyezéséhez. Ellenben voltunk ketten, jó fizikummal megáldva, egy szerszámos ládával, egy külvárosi telken. A darut mi helyettesítettük két (egyenként 10-15kilós) gerendával, melyeket a vállunkra vettünk, és mivel nem voltunk elég magasak, téglákból lépcsőt építettünk. A rögzítőláncot a szőlőkötözéshez használt (rengeteg) spárgával helyettesítettük. Csak a motor behelyezése elvette egy szép, napos, nyári délelőttünk. Ezt követte a szerelés, melyet az eső eleredte után sem hagytuk abba, inkább valami enyhén szakadt nejlont feszítettünk a motorház felé pár szőlőkaró segítségével. Bár a második nap elkészült a remek, nem akart beindulni.

A harmadik napon (mivel tologatni kellett a kocsit), felvittem magammal akkor még újdonsült ismerősöm: a Keszét. Nos, hárman már könnyebb lesz a tologatás dombnak felfelé - gondoltam tévesen. Boci barátom közben megtalálta a hibát: egyetlen kábelt nem kötöttünk be, de az elegendőnek bizonyult az üzemképtelenséghez. A felfelé (telekről kivezető) út nagy szemű kavicsokkal volt kirakva, ami nem bizonyult a legstabilabb talajnak a kínai dorkó talpa alatt. Történt ugyanis, hogy a kormányt (no nem rosszra gondolni!) irányba állítva mindhárman nekifeszültünk a motorháztetőnek, és elkezdtük tolni a kocsit. Mikor éreztem, hogy elfogyott a lelkesedés pár méter után, felkiáltottam, hogy "Téglát a kerék alá, de gyorsan!" Gondoltam (mivel az ő fizikuma volt a leginkább nélkülözhető egy több, mint 1000kg-os gépjármű megtartásánál), majd a Boci elszalad a célszerszámért. Ismét tévedtem. Ákos barátom, aki még köszönhetően 13 évnyi cselgáncsozásnak (ez biztosan fontos részlet, mert sokat halljuk a mai napig) jó erőben volt akkoriban, nos Ő szaladt el tégláért. Mi ketten pedig kimerevített lábakkal csúsztunk vissza, akárcsak ha Songoku rajzfilmben lettünk volna. Küzdöttünk, tartottunk, de leginkább csak csúsztunk. A baj ezúttal a mögöttünk rejlő, kb fél méter széles, 1 méter mély vízvezetéknek kiásott árok volt. Boci barátom hamar feladta az esélytelen küzdelmet, én azonban becsúsztam a gödörbe, majd ugyanazon pillanatban már ugrottam is ki belőle, ám még így is a lökhárító nekicsapódott a sípcsontomnak.Szerencsém volt, ha egy kicsit is lassabb vagyok, a lábam ott marad a Lada és a betonjárda között, nem kis fájdalmat okozva nekem. Szerencsére ez nem következett be, viszont annál inkább felhúztam magam, és dühömben a bal első kerék sárvédő ívét megragadva egyedül kiemeltem az autót a gödörből. Mikor a többiek nem kis csodálkozásukban, leesett állal néztek, rájuk üvöltöttem, hogy "K*rvagyorsan tegyetek a kerék alá egy gerendát!"

Reteksys végülis életre kelt, ám közben megérkezett a Boci nagybátyja (aki ha nagyon dühös, akkor mérgében talán megemeli akár egy milliméternyit is az egyik szemöldökét), azzal a céllal, hogy hazavigye a Bocit kertvárosba. Megbeszéltük, hogy ha már életre keltettük nagy nehezen a kocsit, megyünk vele egy próbakört.

Ezen a ponton szeretném kicsit részletesebben bemutatni az oly sokat emlegetett Reteksys nevű gépjárművet. Ő egy kék, duplakörlámpás, 1500-ös, kisebb műszaki hiányosságokkal, és rengeteg házi-tuningal. Értem ezalatt, hogy mivel egyik kalandja során elrepedt az egyik első fékcső, azt a fém résznél összevertük két terméskővel, hogy ne folyjon ki a fékolaj. Ám mivel így fékezésnél elrántott oldalra a kocsi, elkalapáltuk a másik elsőt is, minek eredményeképp a kocsi fékezése ugyan egyenes nyomvonalon történt, de csak a két hátsó kerék fékeződött. Ez előnyös is lehetett akár, hiszen a kézifék-bovden már korábban úgyis elszakadt. A tetőablakot már említettem korábban, és remélem senki nem feltételezi egy igazi Ladáról, hogy volt benne biztonsági öv... Az idő sajnos eme remeken sem szált tova nyomtalanul, rohadásai olyan mértéket értek el, hogy az erdőben haladva egy erős férfi hüvelykujj vastagságú ág egyszerűen átszakította a padlólemezt, és egyenesen célba vette a hátul középen ülő, gyanútlan Keszét (aki végig a saját életét - alaptalanul - féltve, két kézzel kapaszkodott a két majrévasba), majd néhány centiméterrel termetes orra előtt átfordult (mivel átment felette az autó), és a Boci lábát odaszorítva a gázpedálhoz padlóig nyomta mindkettőt. Nem elhanyagolható része Reteksysnek a kényelmes vezető ülés, mely egy 626-os Mazdából származik. Egy baj volt vele, hogy a rögzítő sínje kb. 5 cm-rel szélesebb volt, mint a Ladáé. Az egyik sin ugyan a helyén volt, de a ferde elhelyezkedés elkerülése céljából a másik sin alatt volt egy tégla, és egy vascső.

Tehát a próbakör jónak indult, és visszafelé kértem a Bocit, hogy ha már ennyit szenvedtem vele, had vezessek én visszafelé. Kérdése egyszerű volt: "Tudod hogy kell?", válaszom pedig nem kis önbizalmat sejtetve azonnal érkezett: "Persze!". Ám valójában csak elméletben tudtam. Bár volt már SmKP jogsim, azt robogóval szereztem meg, és mást addig nem is vezettem. Tudtam, hogy melyik pedál mit szolgál, ám kormánykereket addig még nem kaptam kezeim közé. Helycsere, indulás. Padló gáz, kuplungról leugrás, csikorgó, füstölgő kerekek. 30-40 között kettőbe, majd bal kanyar után hosszabb, lejtős egyenes, erős fék, jobb visszafordító, majd egyenes. Már kihúzattam a kettőt is, és a harmadikat akartam rakni (80 km/h-nál), ám a váltó nem akart a helyére ugrani. Lenéztem a váltóra, izomból, erőteljes mozdulattal beraktam harmadikba, majd mikor felnéztem (mindez egy pillanat alatt), láttam, hogy enyhe bal kanyarban vagyunk, és mi pedig haladunk egyenesen. Kis meglepődésemet gyors kormánymozdulat követte az út irányának megfelelően.

Itt kezdődött a baj... A kormánymozdulat gyors és erőteljes volt, az autó engedelmeskedett is azon nyomban, ám a Mazda-ülés (velem együtt) jobbra kezdett dőlni. Megijedtem, és a lehető legrosszabbat tettem: kuplung+fék padlóig! A már korábban említett fék állapotának megfelelően a kocsi úgy viselkedett, mintha behúztam volna a kéziféket. Én természetesen kapaszkodtam, méghozzá a kormányba (akkor már az alsó felébe), ergó az jött velem jobbra, és ezzel a kerekek balra fordultak tovább. A kerekek megakadtak a rossz, töredezett aszfaltban, és már meg is kezdtük a borulást, mikor megállt az idő számunkra...

Ebben a pillanatban egyetlen szó suhant át az agyamon: "többiek!". Körülnéztem hát, de olyan gyorsan, hogy mindenkiből csak egyetlen képkockát láttam, mozgást nem. Az anyósülésen a Boci ült, és mivel addigra már több autós boruláson túl volt, rutinosan, nem kimerevített végtagokkal taposta a padlót, és támasztotta két kézzel a tetőt belülről, közben úgy vigyorgott, mint akit b*szni visznek. Ákos barátomat mikor megpillantottam, még mindig a tőle megszokott pozícióban fogta a két majrévasat, mint valami modern Jézus Krisztus feldolgozás,sőt lábai is ugyan abban a szögben helyezkedtek el, mint eddig, az egyetlen különbség csak az volt, hogy mind a lába és a padló, mind az ülepe és az ülés között volt már néhán centiméter távolság. Mire előrefordultam, már felgyorsult újra a világ. A szélvédő apró kicsi kockákra robbant, egyenesen az arcunkba. Kifejeltem a tetőablakot, és a másodperc töredéke alatt váltogatta a látóteret a por, a fű, a bokrok és fák, valamint a kék ég. Összesen három és egynegyedet fordult az autó, mire a jobb oldalán végül megállt. A motorház irányából enyhe füst szállt fel, és a Boci üvöltött, hogy "K*rvagyorsan száljatok ki! K*rvagyorsan száljatok ki!".Egyetlen dolog maradt ki nekem akkor, hogy hogy szálltam ki a kocsiból. Emlékszem, hogy megáll az autó, és emlékszem, hogy már kint vagyok, és az autó teteje mellett állva megkarcol egy tüskebokor, és még oda is ütöttem neki, hogy a pajzánkodással pénzt kereső édes anyját karcolja meg, ne az én karom. Azt, hogy a 20x50 cm-es (általam kifejelt) tetőablakon léptem ki minden gond nélkül, csak később tudtam meg a többiektől. Két lépés után odaértem a csomagtartóhoz, és láttam, hogy az Ákos már legalább 50 méterre van tőlünk. Kiderült, hogy mikor megállt az autó, ő felugrott, és mivel nem verte be a fejét az ablakba (mert az le volt tekerve, vagy mert ki volt törve, de ez őt nem érdekelte akkor, csak egy pillanatig gondolt bele), kiugrott a kocsiból, egyenesen a(z engem később megkarcoló) tüskebokorba. Nem tetszett neki a felállás, és visszaugrott a kocsiba, majd a másik irányba is kiugrott, és futott, ahogy csak tudott. Mindezt annyi idő alatt, amíg én kimásztam a tetőablakon, és a kocsi hátuljához értem. Nem kis sprinterteljesítmény.

Miután a Boci is kiszállt, megbeszéltük, hogy mindenki egyben van, tehát akár mehetünk is haza. A kocsit Bocival ketten visszaállítottuk kerékre. Azért csak ketten, mert a Kesze nem volt hajlandó 30 méternél közelebb jönni, mert felrobban az autó. A távolságtartás miatt kénytelen volt a Boci kivenni a hátsóülést, és odaadni neki, hogy engem azzal verjen hátba, mert én vezettem. Egy darabig futottam előle, de mivel tudtam, hogy jogos a cselekedet, megálltam. Gondolom mondanom sem kell, hogy közben hihetetlen mennyiségű cigi fogyott el. Az autót végülis kitoltuk a bokrok közül, és közben megérkezett a Boci nagybátyja, mert próbaútnak kicsit hosszú volt az idő, amit távol töltöttünk. Meglátta a rongyá tört Reteksyst, az annyira behajlott A oszlopot, hogy földes volt a kormány (melyet csak néhány centivel arrébb fogtam), és olyan hangsúllyal és arcmimikával, amit Steven Segaltól láttunk csak idáig összefoglalta: "Remek."

Mindenesetre nem végeztünk rossz munkát, mert miután visszaraktuk a néhány méterrel arrébb megtalált aksit, és az A oszlopot lábbal visszaegyenesítettük, pöccre indult az orosz csoda. Reteksys él! "Induljunk!" mondtam a Bocinak, miután beült a volán mögé, én az anyósülésre, az Ákos pedig az Unoba, amivel a Boci nagybátyja jött. Ám ekkora tulaj leállítja a motort, és mivel meglehetősen nagy kérdőjel rajzolódott ki az arcomra, közölte velem, hogy "nincs gáz". Mármint a gázpedál lenyomására nem történik semmi. Motorháztető fel, és már láttuk is: eltört a kar. Mi legyen? A Fiat már elment, vontatás kilőve. Boci arca felvillan, hátramegy a csomagtérhez, melyben a szerszámos ládám helyezkedik el. Ez egyébként a borulás során kinyílt, kirepültek belőle a villáskulcsok, krova-dugók, és olyan erővel mozogtak, hogy a kocsi kaszniját átszakította például a 12es villáskulcs, és alig tudtuk csak kihúzni onnan. A 13-as krova-dugót azóta is rajtam keresi apám, pedig azt már rég benőtte a gaz. Szerencsére a csavarhúzó nem tűnt el (nem mind), és a Boci felcsavarta az alapjáratot maximumra - ez helyettesítette a gáztaposást. Gondoltuk, most már minden rendben, és haladtunk hazafelé negyvennel, mikor Megint megállunk. Egy már megszokott "mi van?" kérés hagyja el a szám, mire a válasz a "most töltés nincs". Ugyanis az aksinál sem bírta az extrém igénybevételt a rézfül, ami a pólusra van rögzítve.Út közben még háromszor ment el a töltés, és az első kettőnél még megálltunk, motorháztető fel, saru visszarak, indít, megy tovább, ám a harmadiknál mondtam a Bocinak, hogy ne álljon meg. Menet közben motorháztető fel (kihasználva az arcunkba robbanó szélvédő hiányát), saru vissza, motorháztető vissza.

Reteksys pár nappal később már jobb létre szenderült, és az Örök, Végtelen Erdészutakon jár azóta is, ugyanis a kaszni oly mértékben adta meg magát, hogy életveszélyessé vált még a tologatása is. Flexel és hidegvágóval fel lett darabolva,majd a méhtelepen lett nyugalomra helyezve.

A történetet gyakorlatilag sérülés nélkül úsztuk meg mindhárman (leszámítva a tüskebokor és a tetőablak által okozott néhány apró karcolást), és ha garantálnák, hogy nem lesz bajunk, bármikor megcsinálnám újra. Azonban Itt még nincs vége a történetnek, ugyanis pár hónappal később láttam egy hasonló balesetet a Tamási fatelepnél. Az a fiatal srác (bár már rendelkezett jogsival) nem volt ilyen szerencsés. Ő is többször átfordult a kocsival (Ford Escort) a saját tengelye körül, azon az autón is volt tetőablak, amit Ő is kifejelt, és Ő sem volt bekötve, valamint szintén az oldalán állt meg végül a gépjármű. Ami a különbség, hogy neki nem volt olyan hihetetlen szerencséje, mint nekünk hármunknak. Mi voltunk az elsők a helyszínen, a főnököm hívta ki a mentőket, de hiába. A srác (tőlem kevesebb, mint egy méterre) olyan agyalapi törést szenvedett, hogy az orrán folyt ki az agya. A mentősök csak annyit mondtak a tűzoltóknak, hogy nem kell sietni a kivágással...

Ezután elgondolkoztam a dolgokon... Velem is, vagy ami még ennél is rosszabb, a többiekkel is megtörténhetett volna ugyanez. Mind ottmaradhattunk volna, vagy lerokkanhattunk volna, és ez engem (sajnos csak néhány hónappal később) ez sokkolt. Ha a srác be van kötve, valószínűleg maga hív autómentőt apuci kocsijához, és ezen érdemes elgondolkozni.

Én megtettem, és bár nem mondom, hogy mindig betartom a kreszt, és nem csinálok hülyeséget, de igyekszem minden egyes padlógáznál felidézni ezt a kis történetet.

Van autóm!

Igen! Most már biztos!
Ugyan augusztus 28-án vettem egy autót, amit szeptember 18-án el is hozhattam a kereskedésből, végre most, 2009. október 9. napján ténylegesen a magaménak mondhatok! Megkaptam ugyanis a nevemre szóló forgalmi engedélyt! Szóljanak a harsonák! Repüljenek a postagalambok! Induljanak a kör-e-mail-ek! 41 (negyvenegy!) nap elteltével ugyanis kijelenthetem, van egy saját autóm!
Igazából tényleg örülök annak, hogy van egy közel új, metálszürke Swiftem, de ennél sokkal nagyobb öröm számomra, hogy végre lezárult az átírási procedúra, amit a Suzuki Patacs (vagy Suzuki Szabolcs, egyhülyeség...) intézett. Mert amit ezek a balfaszok csináltak, az kritikán aluli... Hivatalosan 15 napja van az embernek, hogy átírja a vásárolt gépjárművet. Már csak 5 évig kell imátkoznom, hogy ezért külön ne büntessenek meg... Mert az még hátravan szerintem... Ráadásul ezért még pénzt is kértek! Hogy rohadjanak meg! De nem megyek vissza reklamálni, inkább messziről elkerülöm őket. Amúgy is a sok-sok várakozás közben kértem tőlük egy "elakadásjelző háromszög, eü csomag, izzókészlet" pakkot. Amikor mondta a srác, akitől a kocsit vettem, hogy csak ilyen szétbontott, összekukázott megoldást tud, szúrós szemmel (mindkettővel) néztem rá, majd eldobta, és keresett tovább. Ekkor elővett egy újat az egyik zsír új SX4 csomagtartójából, és mondta, hogy akár ezt meg is tudom venni. Itt már kifejezetten csúnyán néztem rá, erre ő inkább felajánlotta ingyen. Ennek értéke kb. 5-7eFt, az átírásért pedig (ha a számításaim nem csalnak) 6eFt-ot számoltak fel, viszont elengedték az eredetvizsga árát, ami 17.000.Ft. Meg a többit már amúgy is tudjátok... De akkoris! 41 nap!!!
Időközben persze kiderült, hogy ha az ember nem a vásárlás napján köt biztosítást, hanem mondjuk csak 10 nappal később, akkor bizony szintén "megbüntetik"! Azért az idézőjel, mert nem büntetést kell fizetni, hanem MABISZ DÍJat! Azt sem tudtam hirtelen mi ez! Szerencsére google a barátom, hát rákerestem. Ez a díj a biztosítatlan napokra vonatkozó pótdíj. Hogy ezek is rohadnának meg!
Mindenesetre már nálam a forgalmi, az én nevem szerepel rajta, fizetem a törlesztőt, a biztosítást, a mabisz díjat, a benzint, az olajcserét, az olajszűrőt, a levegőszűrőt, a pollenszűrőt, az első ablaktörlőket, a hátsó ablaktörlőt (na ezt még nem, mert kicsit sokallom a 3500Ft-ot érte, de idővel muszáj lesz vennem), az ablakmosó folyadékot, a fagyállót, a teljesítményadót, a téligumit, a parkolójegyet, az átírást, a műszakit, a zöldkártyát, meg még a franc se tudja mit!
Ha végiggondolom, tiszta hülye vagyok, hogy ennyi pénzt kiadok! Ám mégis csak azt gondolom, van egy saját kocsim, és nem kell többet tömegközlekednem!
Természetesen utólag mindig okosabb az ember, és ez most is így van! Rengeteg idegeskedéstől, és némi felesleges pénzkiadástól tudnám magam megkímélni, ha most állnék neki az egész hercehurcának...

Never ending story

Mivel épp semmi dolgom, gondoltam írok egy beszámolót, na miről? Hát persze, hogy az autóvásárlásról! Gondolom, nem csak én vagyok így vele, de már kezd a hócipőm (eredetileg nem ezt írtam) tele lenni az egésszel.

Amikor először akartam autót venni, közölték, hogy kell három havi munkaviszony a finanszírozónak, addig szóba sem állnak velem. Jogos elvárásnak gondoltam, hát vártam, és közben százszám néztem a használtautókat A-tól Z-ig, 1963-tól 2015-ig, újat, használtat, demóautót (és teljes verziót is), gyakorlatilag mindent. Ha csak a felére emlékeznék, egyszerűen kipukkanna a fejem, mint egy lufi.
Utoljára ezt a 3 ajtós, kék, Swift II-t akartam megvenni GS felszereltséggel (8 légzsák, meg minden, ami belefér) MTA Tiptronic váltóval (ami nagyon tetszett nekem, bármikor bevállalnám!), már az árban is megegyeztem az eladóval (1.350.eFt-ra alkudtam le friss műszakival az 1.420.-ért hirdetett autót 2009 augusztusig érvényes műszakival), és a finanszírozó cégtől (Merkantil) is megkaptam az ajánlatot. Úgy volt, hogy kedden megyek fel Bp.-re aláírni a papírokat. Ebben maradtunk pénteken. Hétfőn telefonált a tulaj, hogy az autót megvették előlem alku nélkül, tehát 1.420-ért. Az első, amit mondtam, hogy én bizony tuti nem fogok többet fizetni annál, amiben megegyeztünk, hát ég önnel... Eztán újra bóklásztam a használtautó.hu-t, újabb áldozatra lesve, és találtam még pár szóba jöhető GS-t, ám közben tudatosult bennem, hogy a 3 ajtós Swiftbe csak 4 ember ülhet, míg az 5 ajtósba 5! Mindezt úgy teszi meg a gyártó, hogy egy-az-egyben ugyan az az ülés van hátul! Hát taktikát váltottam Swift téren, miközben néztem millió másik autót is.
A használt autó korok és árak függvényszerű, és egyértelműen könnyedén ábrázolható jelleggörbéjének, valamint a pénztárcám korlátlan kapacitásának korlátolt feltöltöttségét folyamatosan szem előtt tartva ismételten egy (ezúttal 5 ajtós) Swiftet szemeltem ki magamnak. Történt ez úgy, hogy szabadságom alatt bejártam a város összes kereskedését, és mikor a Suzuki Patacsnál jártam megláttam az autót. Megnéztem közelebbről: GLX (tehát csak 2 légzsák, nem MP3-as CD, manuális klíma, nincs ködlámpa, és egyéb nem létszükségletű nyalánkságok hiánya), ami legalább nem a fapados GC, amiben még fordulatszámmérő sincs. Pillantást vetettem az árára is: 1.529.eFt, és már mentem is tovább. Már majdnem felültem a robogóra, mikor jött egy eladó, hogy segíthet-e? Mondtam neki, hogy GLX és GS Swifteket nézek, de az itt találtak nekem túl drágák, szóval nem hiszem... Pár perc múlva, már meg is egyeztünk, hogy 1.350.-ért elvihetem az autót.
Itt azért szeretném megemlíteni, hogy az általam a központokból lekért finanszírozási ajánlatok nem éppen a kereskedők álma, ugyanis az 0%-os haszonkulccsal biztosítható csak, tehát neki olyan, mintha kp-ért adná el az autót. Itt már kezdte kicsit húzni a száját az eladó, de még belement. Mondtam neki, hogy még nem végeztem a körülnézéssel, szóval majd visszaszólok, hogy mire jutottam.
Természetesen folytattam véget nem érő reménytelen küzdelmem a kereskedésekkel és az internettel, de végül is másnap csak visszamentem egy próbakörre. Mivel meglehetősen feküdt a mutató, és ideiglenesen ilyenkor a kereskedés ki is vonja a forgalomból (hogy ne kelljen minden sz@rt fizetnie utána), nem mentünk nagy kört, csak Patacs egyik dombját jártuk meg (Korsó u. - Platán u. - Pellérdi u.). Mielőtt még beszálltunk volna a kocsiba szólt, hogy előző nap volt még egy érdeklődő a kocsira, készpénzért veszik, ha veszik, és nem alkudtak. Rögtön leszögeztem, hogy a már kialkudott összegből nem vagyok hajlandó visszaalkudni. Természetesen ezt nem is várták tőlem, de mivel a másik vevőjelölt ígérete szerint másnapi döntést lebegtetetett, azt meg kell várnom.
A próbakörön nem találtam semmi különös dolgot, miután visszatértünk a szalonba, rögtön folytattam az alkudozást. Az én elképzelésem az lett volna, hogy az átírási költségeket (50-60eFt) állják ők, és a friss műszakit is (ami pont szeptember 17-én járt volna le, és kb 25eFt, ha nem én intézem, hanem megbízok valakit). Végül megállapodtunk, hogy az átírásnál az eredetvizsgát (17eFt) ők állják, és a műszakit is megcsinálják 8eFt-ért.
Ekkor összecsapott két erős kéz, majd ezt követően az egyikkel megmarkoltam az eladó jobb kezét, hogy áll az alku. Megnyugodtam, hogy ezennel vége a keresésnek, és végre lesz saját autóm.
A lelkesedésem azonban korainak bizonyult. Kiderült ugyanis, hogy Magyarországon minden finanszírozó 1 év munkaviszonyt követel, de minimum fél évet, nem pedig 3 hónapot, amit nekem nem tudni miért mondtak.
Mindenesetre megpróbáljuk, mondta a kereskedő: - Bízzunk a bankok jó indulatában...
- Miért, van nekik? - kérdeztem rögtön.
- Nincs. - tisztázta nyomban, majd folytattuk a papírok kitöltését.
Hazamentem a szükséges okmányokért, papírokért és a 20% önerőért (köszi Zsu!), amit a biztonság kedvéért kétszer is tisztáztam, hogy ha elutasítják a hitelkérelmem, visszakapok. Visszatértemet követően megkezdődött a hitelkérelmi folyamat, és azt mondták, hogy hétfő késő délutánra talán várható eredmény, majd telefonálnak, hogy mi lett az.
Kedden (ma) délután egy órakor felhívtam a kereskedést, hogy mi a helyzet, ugyanis szombat reggel felhívott a Merkantil központjából egy hölgy, hogy adategyeztessen velem, hétfő reggel a főnökömet is felhívták, majd délután engem is még egyszer, ezúttal egy férfihang. Itt mondtam rögtön, hogy már beszéltem egy hölggyel, de kiderült, hogy ez már a bírálat része. tehát egy körrel beljebb vagyok, és a csóka szerint 99%, hogy megkapom. Azóta semmi. A kereskedésben közölték, hogy ma nincs bent a Dezső (akivel intéztem mindent), de a rendszerben még az elbírálás alatt státuszjelzés van feltüntetve, szóval majd holnap, vagy holnapután szólnak, amint tudna valamit.
Jelenleg tehát ott tartok, hogy nem tartok sehol. Az első autó, amit meg akartam venni (egy Volvo), hirtelen nem volt eladó. A másodikat eladták másvalakinek, aki többet kínált érte (bár az a Swift még mindig fent van használtautó.hu-n), a harmadik pedig majdnem elkelt az órom előtt, de mégsem. Erre lehet, hogy most a hitelelbírálást bukom el. Valaki nagyon nem akarja, hogy autót vegyek. Persze lehet, hogy jobb is ez így... 72 hónap, az ám 6 év. Ekkora futamidőt választottam ugyanis. Ha ez most nem jön össze, akkor aztán tényleg elegem lesz, és veszek egy négyütemű Trabantot, vagy Wartburgot százezerért friss műszakival, használom amíg megy, vagy amíg már nem tudom leműszakiztatni, nem költök rá, csak tankolom, majd végül eldobom, mint egy pet-palackot... Közben nem adósodom el, nem leszek bárlistás, esetleg gyűjtök tovább, és időtlen idők múlva veszek egy drágább autót...
De ez még a jövő zenéje, addig drukkolok, hogy lehessek adós! Drukkoljatok Ti is nekem!

Autóvásárlási helyzetjelentés

Lassan, de bizonytalanul haladok az autóvásárlás felé. Egyre több dolog tisztázódik benne, aminek a következménye, hogy már legalább 10x annyi kérdésem, kritériumom van, mint amikor elhatároztam: még idén lesz saját autóm!

A helyzet egyszerűen indult. Alapként egy 10 éves autóra gondoltam sok extrával, jó megbízhatósággal, reális kilóméteróra állással.
Elkezdtem nézelődni, és igen hamar kiszúrtam magamnak az első S40-es szériát. Szép autók, extra is akad, a kilométerek nem jelentenek bajt neki, a 200ekm simán vállalható, és ráadásul a fiatalok általában kerülik, mert "nagypapi céges autója" titulust akasztanak rá.
Először a neten kerestem cikkeket, népítéletet, ahol azt írták, hogy az 1.6 benzines annyit eszik, mint az 1.8, és legalább nem is megy. Megtudtam azonban, hogy a 2 literes benzines simán eszik 9-11 litert, az kiesett a keresésből, megcéloztam hát az 1.8-at. Egészen addig, amíg ki nem próbáltam egy 1.6-ost, és rájöttem, hogy megy az, csak érteni kell hozzá. A 16 szelepes motor magasabb forulaton eleven, előzésnél vissza kell váltani, és nem lesz gond. Kiderült továbbá, hogy az 1.8 sem éri be kevesebbel, mint 8-9 liter, az 1.6 pedig 7-8 liter. Első körben gondoltam ez simán belefér, azonban felszoroztam évi 12ekm-el a 7 litert, és az bizony 300Ft/l áron számolva 252eFt! Bár a benzin átlagosan ennél kevesebb, de szerintem ennél többet mennék egy évben, ám a végeredmény még így is vállalható.
Olvastam közben a diesel motoros V40-ről, ami nem más, mint az S40 kombi változata. A szaksajtó szerint szebb, mint a sedan, szerintem nem, de nem is csúnyább. Meglestem a fogyasztásra mit ír a nép, és aki nagyon dícsérte, 5,5l-t írt! Gondoltam ez is olyan, mint a 3 literrel eljáró Swift, kerestem hát tovább, mégiscsak egy 1.9-es motorról van szó. Találtam is olyat, aki szídta a kocsit, szerinte megevett 6,5 litert is (az a szemét)! Ez pedig (6 literrel számolva) évente kevesebb, mint 200eFt! Kiestek tehát a benzinesek.
Aztán tovább mentem, és átnéztem a találatokat fiatalabb autókra, történt ugyanis, hogy Állam bácsi törölni fogja a zöldkártyát, ami jó, mert nem kell két vizsgára vinni a kocsit, hanem csak egyre, műszakira. Azonban ez a 10 évnél idősebb kocsik esetén nem azt eredményezi, hogy 2 évre nőtt a zöldkártyáztatási periódus, hanem 1-re csökkent a műszakiztatás sűrűsége! Habzik a szám felháborodásomban, de ez nem változtat semmin, keresek fiatalabb kocsit.
A fiatalabb kocsi viszont nagyobb kiadás... A legfiatalabb, amire esélyem van, az a Swift II, amit 2005-től gyártanak. Abban viszont a legtöbb a fapados felszereltségű darab, márpedig autót csak klímával szabad venni! Nem azért, mert melegünk van, hanem mert az nélkül esélytelen eladni, amikor váltanánk! Swiftnél viszont jellemző a fapad+klíma, de ebben még egy szaros fordulatszámmérő sincs! Eldöntöttem hát, hogy ha Swift, akkor max felszereltség, tehát GS! Ezek a kocsik viszont 1,4MFt-tól kezdődnek... Egy szép példányt már ki is próbáltam. El kell, hogy mondjam, az a pár év különbség nagyon-nagyon érződik! Hiába kisebb, mint a Volvo, a futóműve 4 évesen 80ekm-el összehasonlíthatatlan egy 10 éves, 200ekm-es akármilyen másikkal! Most értettem csak meg igazán, hogy mit is csinál az idő vas foga, és a "jó" magyar utak emésztőrendszere!
Persze ezért az árért már hatalmas a választék, de kis utánaolvasást követően az ember elég hamar rájön, hogy ezek 80%-a felejtős. Kapható pl. rengeteg Alfa, ami már a gyárban sem volt tökéletes, sok-sok Citroen C2-től egészen a C5-ig, de ez talán még silányabb... Van egy rakás Ford (Fiesta, Focus, Mondeo), Renault (Clio, Thalia, Megane, Laguna), Peugeot (306, 406, 206, 307), Suzuki (Ignis, Swift, WagonR+), de akadnak még jelöltek bőven (pl: Rover), de amiből a legtöbb van, az az Opel (Corsa, Astra, Vektra). A találati lista még dob fel milliónyi Daewoo-t, Chevrolet-t, pár Dacia-t (amiket messziről kerülni illik), és egy adag előző szériás SEAT-ot, illetve jópár Skodát. Utóbbi például kifejezetten jó választás lehet, csak hát az a fránya ízlés...
A fentieknek utánaolvasva sokmindent megtud az ember... Nekem a Peugeot-ok nem tetszenek, időt sem szántam rájuk, akár csak az Opelekre, amik nem is a külsejük, inkább a velük kapcsolatos tapasztalataim miatt kerülendők (számomra mindenképp). Suzuki-ból ami nem Swift, az simán kerülendő, azokról pedig már írtam, ráadásul a 3 ajtós megjelenére is tetszik. Rovert az ellenségemnek sem kívánnám, bár még sosem volt szerencsém egyhez sem. Marad hát a Ford, és a Renaul, és ha már ilyen autók, akkor mindenképp diesel, hogy legalább keveset egyen. Fiestát rögtön kilőttem, a Mondeokról viszont megtudtam, hogy a TDCI motor egy porlasztógyilkos konstrukció, ami esetenként 300-500eFt kiadást jelent. Ezt a hibát a TDDI motorban már orvosolták állítólag, mindenesetre inkább Focus. Itt a TDCI motoroknál is jóval kevesebb gond van, és szélesebb palettán válogathatunk, ráadásul a külseje is tetszetős, a kombi pedig praktikus. Vigyázzat! Rendkívül sok a visszatekert órás példány! Ezeken még talán elgondolkozom. A Renault Lagunákból amik jó árban vannak, azok vagy öregek, vagy valami baj van velük. A Clio 1.5-ös diesel motorjával sokaknak meggyűlt a baja, az 1.9-eseket pedig nem nagyon akarják eladni, én legalábbis kevéssel találkoztam. A Thalia nem más, mint a Clio sedan (lépcsőshátú) változata, Németországban így is futnak. Marad még a Megane... Érdekesek is lehetnek, különösen, hogy ugyanaz a motor van bennük (diesel téren), mint a Volvokban. Mindkét márkára igaz, hogy a kicsivel több, mint 100 lovas változatot jobban dícsérik, mint a 90 LE-seket.
Találhatunk még elenyésző mennyiségű Nissan-t, Mitshubishi-t, Mazdát, ezek ki-ki ízlésének talán eleget is tehetnek, de pl. a Tamás Almerája híresen jobb az azt követő szériánál, Ő legalábbis ezt állítja. Én hiszek neki, a listámról lekerült az újabb...
A választékot nagyából ki is merítettük! A Suzukik 2005-től, a többiek 2001-től nézendők!
És, hogy mit is akarok? Nem tudom... De legalább azt tudom, hogy mit nem... Persze ebben sem vagyok biztos... Már gondolkodtam 1-200eFt-os kocsikban is, mert ott ha rábaszok sem bukok nagyot! Persze ez sem igaz, mert azokra rengeteget lehet költeni, szóval hátrébb vagyok, mint ahonnan indultam...
Egy biztos: még idén lesz saját autóm!

Forrás: www.hasznaltauto.hu (képek és árak)

Segítség autóvásárláshoz

Mindenki tudja, hogy épp autóvásárláson dolgozom.
Egy kocsi megvásárlása azonban nem csak a vételárból áll, azt még át is kell íratni a nevünkre, és a költségeknek ezennel még nincs vége! Az autót nem elég tankolni! Ott van például a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás, ami nélkül még csak át sem írathatjuk frissen megvásárolt kedvencünk! Ha valaki pedig hitelt szeretne, akkor aztán növekednek a havi kiadások...
Most azért írok, hogy egy helyen legyenek az ehhez kapcsolódó költségek, hogy senkit ne érjen meglepetés, ha már egyszer elhatározta, hogy kisebb-nagyobb mértékben hozzájárul az ózonréteg és a minőségi Magyar aszfalt pusztításához, mindezt ráadásul önköltségén!
Menjünk szerintem sorba. Ha hitelre, vagy leasingre akarunk vásárolni, két fontos dolog van. Az első, a kocsi kora. Jelenleg nincs lehetőség 15 évnél idősebb gépjármű finanszírozására, ami azt jelenti, hogy ha holnap veszel egy 1998 szeptemberi autót, akkor arra maximum 48 hónapig kérheted a futamidőt. A másik fontos dolog, hogy casco-s, vagy casco mentes konstrukciót szeretnél. Jelenleg 2000 előtti autóra tudtommal nem lehet casco-val egybekötött hitelt (leasinget) kötni, ami az öregebb kocsiknál leegyszerűsíti a helyzetet. 2000 utáninál viszont nekünk kell döntenünk. Elég sok ajánlatot kértem egy 2000-es évjáratú Volvóra, és meglepődve tapasztaltam, hogy az integrált casco-s törlesztőrészlet (noha csak pár forintal ugyan) olcsóbb! Belegondolva értelemszerű, hiszen a bank fedezve van lopás vagy totálkár esetére is az autó. Nekem a Lombart és a Merkantil adta a legjobb ajánlatokat. Előbbi "csak" totálkár és lopás casco-t integrált, utóbbi viszont teljes casco-t, és még így is havi 500Ft-al kevesebbet kértek.
Ha már megvettük a kocsit, még mindig nem lehetünk nyugodtak. Most jönnek az átírási költségek!
Az eredetiségvizsgálat például köbcentifüggő: 1400 cm³-ig 17 000 Ft, 1401-2000 cm³-ig 18 500 Ft, 2001 cm³ felett pedig 20 000 Ft.
A következő tétel a vagyonszerzési illeték, ami minden megkezdett cm³ után 18 forint, az 1890 cm³-t meghaladó kocsi esetében pedig 24 Ft!
Van még olyan, hogy 12 000 Ft eljárási díj (6 000 Ft új forgalmi + 6 000 Ft törzskönyv).
Illetve a már említett biztosítás! Amíg az nincs, nem írhatjuk a nevünkre. Ebben nagy segítségünkre lehet, a netrisk, vagy hasonló portálok.
Ha ezekkel megvagyunk, már papírunk is van róla, hogy mienk a kocsi! De a költségek most kezdődnek csak! A már megkötött biztosítást folyamatosan (negyedévente, félévnte, vagy évente) fizetni kell, nincs mese. A benzin sem lesz olcsóbb, és ott van még a használt autó esetén 2 évente műszakiztatás, évente zöldkártyáztatás. Ha már itt tartunk: Állam Bácsi gondolt egyet, hogy szerencsétlen ember miért vigye el a verdát 2 szakihoz, mikor ezt a két dolgot egy ember is meg tudja csinálni, és még olcsóbb is lesz! Hát nem! Ugyanis a becsületes alkalmazotti fizetésből (minden csalás nélkül) nem igazán tud az ember túl fiatal kocsit venni, az öregnél pedig az a helyzet, hogy nem az eddig évente kötelező zöldkártyáztatást kell két évente megcsinálni a műszakival együtt, hanem évente kell zöldkártyáztatni ÉS műszakiztatni! Ez ám a költségcsökkentés! Ez ugyan még csak törvénytervezet, de 99%, hogy így lesz. Éljen! Ismét jól járt a paraszt!
Miután kiidegeskedtük magunk, haladjunk is tovább. Újabb költségünk legyen mondjuk adó, méghozzá teljesítményadó! Ez jelenleg így néz ki: gyártási évében és az azt követő 3 naptári évben 300 Ft/kilowatt, gyártási évet követő 4-7. naptári évben 260 Ft/kW, gyártási évet követő 8-11. naptári évben 200 Ft/kW, gyártási évet követő 12-15. naptári évben 160 Ft/kW, gyártási évet követő 16. naptári évben és az azt követő naptári években pedig 120 Ft/kilowatt. Ez ugye egyszerűnek hangzik? Hát ismét jön majd Állam Bácsi (pártfüggetlenül!), és módosítani szeretne ezen! Mert hát miért ne vezetné be ide is a luxusadót? A törvénytervezet jelenleg úgy néz ki, hogy 125 és 175 kW között (170-238 LE) a normál adóösszeg dupláját, 175-200 kW-ig a két és félszeresét, míg 200 kW (272 LE) felett a háromszorosát kell kipengetni! Mondjuk az igaz, hogy általában az embereknek tökéletesen felesleges ennyi lóerő, és talán kevesebb önjelölt boyracer lesz az utakon. Még egyet is értek ezzel, csak lehet, hogy szerettem volna erősebb autót magamnak, mint egy 68LE-s Swift.
Ezzel végeztünk? De nem ám! Típustól függ ugyan, de nagy átlagban elmondhatjuk, hogy 10e km-enként olajcsere! Az pedig nem csak az olaj ára, hanem kell venni olajszűrőt is, az nélkül olyan, mintha adnánk a szarnak egy jó nagy pofont. Ekkortájt (vagy sűrűbben) szokás levegőszűrőt is cserélni, a klímáról pedig foggalmam sincs! Ezek nem nagy költségek, de a sokszor néhány ezer forint összeadódik, és karácsonykor bizony jelentkezik a fa alatti űr! Jah! Ha már olaj... Aki autót vesz, és nem cseréli le minél előbb az olajat, az igen-igen bátor ember! Mondhat akárki akármit, csak abban higgy, amit Te raksz bele! Ha már megvetted a kocsit (akár többszázezer forintért), ne pár ezer forint spórolás miatt menjen tönkre a motorja! Arról nem is beszélve, hogy vásárlás előtt kifejezetten javasolt márkaszervízzel, vagy legalább szakemberrel átnézetni! Megér 5-15 ezer forintot, hogy ne vegyél többszázezerét (millióért) egy rakás javítási költséget!
Ne feledjétek! Autót hosszú távra vesz az ember, hiszen már csak a fenti átírási költségek miatt sem engedheti meg magának akárki, hogy havonta cserélje az autóját!
Sok sikert mindenkinek!

Lesz autóm?

Esemény a köbön! Szoktam időnként nézegetni a nagy munka közepette a használtautó.hu-t, és ott találtam egy Volvo S40-est 1.8-as motorral, klímával. Ami felcsigázott, az az autón kívül a hitelkonstrukciójuk: 75eFt önerő, majd 48x18.500Ft. Ez egy teljesen reális 10% önerő+futamidő+törlesztő szerintem.
Egy volt a kicsi gondom, hogy Nyíregyháza nincs túl közel. Azt pedig nem nagyon szerettem volna, hogy elmegyek az ország másik végébe, és hazajövök teljesen feleslegesen, mert valami baja van az autónak. Akkor gondolkozzunk... Gondoltam a leghitelesebb képet a kocsiról akkor kapom, ha a hivatalos Volvo márkaszervízbe viszem a kocsit, hát fel is hívtam a nyíregyházai képviseletet. Elmondtam, mi nyomja kicsi szívem, és hogy mit szeretnék, majd megkérdeztem mennyibe fáj nekem egy teljes átvizsgálás.
Itt azért álljunk meg egy szóra! Mielőtt telefonáltam, volt egy elképzelésem, hogy mennyit kérhet egy márkaszervíz. Aki ráadásul Volvo, ami ugye mondható valamelyest presztízsmárkának. Gondoltam 30eFt-ból csak-csak megállok, de abban még nincs benne, hogy elmegyek oda, vagy megkérek valakit a környékről, hogy menjen el helyettem! Itt jött képbe Jmio barátom, még az L2-es időkből, ugyanis Ő Debrecenben lakik, ami 50km a céltól. Ha kocsival megy, akkor az oda-vissza 100km, mondjuk 7 literes fogyasztással számolva is csak 2100Ft!
Térjünk hát vissza telefonbeszélgetésemre a Volvo (hivatalos) márkaszervízzel! Szóval megkérdeztem miután tisztáztuk, hogy meg szeretném venni a kocsit:
- Vállalnak Önök teljes átvizsgálást?
- Természetesen!
- És ez mit tartalmaz?
- Motordiagnosztikát, futóműellenőrzést, karosszériavizsgálatot, ... - meg elmondott még a fene se tudja mi mindent, itt ugyanis fejemben kattogó számológép olyan összeget jelzett, ami meghaladja a kijelző kapacitását!
- Értem! - válaszoltam határozottan, majd feltettem A nagy kérdést - És ez mennyibe fog nekem kerülni?
- Háromezer forint.
- Tessék??
- Háromezer forint.
- Minden, amit elmondott, az összesen 3000Ft?
- Igen. Most van egy ilyen akciónk.
- És ez meddig tart? - kérdeztem, nehogy lemaradjak róla.
- Olyan 40-50 perc.
Hát a pofám leszakad! Akasztják a hóhért! Ez Sofőr-poénkodik velem!
- Neem... Az akció meddig tart?
- Hát úgy a téli szezon elejéig.
Na... Ez ténleg egy alföldi Sofőr, komolyan mondom... Utána még beszéltünk pár szót, sűrűn megköszöntem neki a segítségét, majd hívtam Jmiot.
Jmioról azért tudni kell, hogy 2 hétig szivattam, hogy van egy M3-as BMW-m, amire persze rögtön rákérdezett, hogy ugye azzal jövök? Hát... Mondom az összetört... Majd még kicsit elbohóckodtam a gondolattal, és közöltem vele, hogy egy összeesküvés áldozata lett (ugyanis több ismerősöm is mondta neki, hogy mennyire megy az autó, mert ők kipróbálták)! Itt féltem, hogy kereshetek másvalakit a környékről, de hála égnek nem volt semmi gond, csak lebuzizott. Olcsón megúsztam.
Utolsó nekifutásként felhívtam a kereskedőt, hogy van-e valami akadálya a kocsi márkaszervízben történő átvizsgálásának, de hála égnek nem volt, őt, még a hitelhez kapcsolódó papírszükségleteket is tisztáztuk.
A lényeg, hogy a jövő hét elején viszi Jmio a kocsit átvizsgálásra, és ha minden stimmel, talán már a hétvégén meg is lesz életem második saját kocsija!
Kop, kop, kop... Fán, alulról, háromszor!