Megvan a motor!

Nemrég rájöttem, hogy "Kell egy motor!" Örömmel osztom meg Veletek, hogy megvan a győztes motor, amivel sok-sok kilométert fogunk közösen megtenni a jövőben!

De ne kalandozzunk el ennyire, térjünk rögtön a lényegre, ezt a motort választottam végül:

Aprilia Pegaso Trail

Történt ugyanis, hogy a munkahelyemen beszélgettünk a motorvásárlásról, és szóba kerültek az Aprilia Pegaso-k. Egy bölcs kollégám mondta, hogy kérdezzek rá az informatikusoknál a szerver-rendszergazdánál a típusra, mert neki is ilyen van, és ki más tudna abban segíteni, hogy mire figyeljek, mint az, akinek ilyenje van?

Több se kellett, már ott is ültem a kolléga asztalánál, és "hátulról mellbe" taktikával feltettem a kérdésem:

- Mit tudsz az Aprilia Pegaso-król? - gondoltam ez alatt a '97 utáni szériára.

- Azt, hogy van egy eladó a garázsomban - jött a meglepő válasz!

- Őőő... igen? Mit lehet róla tudni?

- Gyakorlatilag mindent, ugyanis új korában, 0 kilométeresen vettem. Mire vagy kíváncsi?

- Mindenre! - csaptam le a kínálkozó lehetőségre, mert itt már sejtettem, hogy a beszélgetés egy sima információ cserénél több eredményt fog hozni.

- A motort én vettem új korában, még 2006-ban, - ajjaj, ez jelentősen drágább lesz, mint amennyit eredetileg motorvásárlásra szántam volna! - megvan hozzá minden számla, garancialevél, miegymás. Sajnos közel sem mentem vele annyit, mint szerettem volna, és a 3. gyermek érkezése után kedves feleségem megtiltotta, hogy motorozzak javasolta a motor eladását. Ezért szegény motor most közel másfél éve áll a garázsban. Minden olajcserét és egyebet idejekorán megkapott, hiszen az évek gyorsabban pörögtek, mint a kilométerek. A második levegőszűrőt pl. már nem volt hajlandó a szervizes belerakni amikor kértem, mert szerinte a mostani is még mindig olyan állapotban van, mint amikor utoljára kicserélte. Ja, azt mondtam már, hogy kevesebb, mint 10ekm van benne? A gumik még szőrösek rajta!

- Na, ez kérem fontos alkupozíció, mert akkor extra időt és energiát kell fordítanom a megborotválásukra! Van képed a motorról? - gondoltam hátha csillámpóni-hupilila színű, vagy egyéb buktató kiderül.

Pár kattintás után előkerült néhány fotó, és erős nyáltermelésbe kezdtem.

Yamaha XT660-al azonos blokk

- Ez a motor egyáltalán nem úgy néz ki, mint a korábbi Pegaso. Ez miben más?

- Tök más az egész. A régit pl. Rotax motor hajtja, ebben pedig ugyan az a blokk van, mint a Yamaha XT660-ban. Ezért is vettem meg, mert mindenképp ragaszkodtam a japán minőséghez. Nincs is vele semmi gond, és típushibáról sem tudok. Az egyhengeres motor 2-3000-es fordulat alatt nem túl vidám, és 6000 felé lehet ugyan húzatni, csak épp értelme nincs. Ha a Komlói úton akarsz 180-nal kanyarogni, akkor nem ezt a motort keresed. Amúgy a motor már vakon tudja a Pécs-Villány útvonalat. Gyere el valamikor, és próbáld ki! Kérek pár délutánt, mert az akku még a gyári benne, és bizony cserére szorul.

Így is történt. Felmarkoltam a motorozáshoz "szükséges felszereléseim" (bár csizmát még vennem kell), és meglátogattam otthonában a szárnyas paripát.

Olasz design

Körüljártuk, megcsodáltuk, és a büszke tulaj eldicsekedett vele, hogyan sikerült álló helyben eldöntenie a motort a füves udvarban. Még a karcokat is megmutatta, miközben elmorzsolt egy könnycseppet borostás arcán.
Aztán beszélgettünk még erről-arról a motorral kapcsolatban, szóba került a 2007-ben 120eFt-ba kerülő Garmin Zümo motoros GPS is, amit ő maga épített be, és katonai-szintű térképpel rendelkezik (ha jól emlékszem), de a mai okostelefonok világában már csak az időjárás-állóság és a kesztyűvel nyomkodható kijelző miatt ér még egyáltalán valamit az elöregedett hardver. Hiába, a technika kegyetlenül halad, az évek pedig múlnak.

GPS, analóg fordulatszám mérő, és digitális óra

A motornak pár apró hibája azért van. A kuplungkar vége áldozatul esett az eldőlésnek, az első lámpa körül a gumi elkezdett valamiért kimászni a helyéről. A gazda bevallottan lustán állt hozzá a műanyagok ápolásához, ezért már a gyári fény "megkopott", de egy polírozás ezt orvosolhatja. Ez, és a 10000-es szerviz viszont már az új gazda feladata lesz, akárcsak a friss műszaki vizsga intézése - merthogy a garázsban ácsorgáshoz azt nem hosszabbították meg.
Nem maradt más, mint hogy az árról beszéljünk, bár ez mindkettőnknek kínos volt egy picit. Egy helyen dolgozunk (egy időben még az irodánk is azonos volt), és mindketten még hosszú-hosszú éveken keresztül egymás megköpködése nélkül szeretnénk a folyosón találkozni. Végül mindketten mondtunk egy-egy számot, figyelembe véve a GPS leszerelésével járó herce-hurcát is, és végül úgy egyeztünk meg, hogy azt ajándékba megkapom a motor mellé. A motor végül kb. a normál piaci árak alkudozás utáni értékén cserél gazdát. A megállapodást kézfogással szentesítettük, és nemsokára kezdődhetnek az átírással, műszakiztatással járó kálváriák...

Verhetetlen olasz design!

Terveim szerint a motorról készítek majd egy alaposabb tesztet is képekkel, videóval, műszaki paraméterekkel, márkafórum szerinti ismert típushibával (szám szerint 1), és minden egyéb nyalánksággal nem csak azoknak, akik élnek-halnak a motorokért!

Nem száguldozásra lett kitalálva

Hogy miért adok ki az eredetileg kiszemelt árkategóriánál jelentősen magasabb összeget? Mert mindenki tudja, hogy autónál, motornál műszaki állapotot kell vásárolni! Márpedig a megbízható előélet-ismeret bizony visszahozhatja a felárat, hiszen a régebbi modellek jellemzően olaszországi származása, és a kérdéses kilométeróra-állás rövid távon jelentős szervizköltséggel kecsegtetnek!
Egy komoly gondom van csak ezzel a szalonállapotú motorral: ha eldőlne, akkor a szívem szakadna érte, míg a régebbi, olcsóbb modelleknél már az előző tulajok használata látványos volt. Persze erre is van megoldás, már keresem a megfelelő védelmet az ilyen esetekre! :)
Folytatása következik...

Kia Sportage 2010

Lassan két hete, hogy vezettem a KIA Sportage elnevezésű SUV-t. Összejött egy-két dolog azóta, előző bejegyzésemből is látszik, hogy sűrű volt az azt követő hét, ráadásul gondoltam hagyom érlelődni magamban a témát. Annyira hagytam, hogy már meg is feledkeztem a tesztvezetésről, mikor egy héttel a próba után csörgött a telefonom, és az az eladó hívott, akivel vezettem. Érdeklődött, hogy így visszatekintve mi a véleményem, és miután őszintén megosztottam vele, elég agresszív eladói stílusban meg akarta nekem magyarázni, hogy ami nem tetszett, az valójában nekem jó. Azt hiszem itt írtam le magamban a KIA szabadidő-autóját. Minél inkább győzködött, annál jobban fogalmazódtak meg bennem a konkrét kifogások, hogy melyik konkurencia miben jobb. Néhány finom érvelés után - amiket természetesen nem fogadott el - közöltem vele, hogy nem és kész. Tele lett a hócipőm, de azért egy KIA Cee'D tesztelésre jelentkezem majd még nála.

Gondoltam ezeket majd jól megosztom Veletek, még amíg frissek az élmények, de néhány túlóra, és egyéb feladat, ne meg a fészbúkos alkalmazások is túl sok időmet pazarolták el, így ismét csak telt-múlt az idő, míg végül végre eljutottam idáig.
Hogy maga a tesztvezetés milyen volt? Lássuk!
Pécsett a KIA forgalmazásáért a Pappas Autó felelős, akik ugye leginkább a Mercedes kereskedésről híresültek el. Odamentem, parkoltam, bementem a Mercihez (a KIA részleg ajtaja ki sem volt nyitva), és... és semmi. Mászkáltam az eladótérben, látványosan kerestem kontaktust, sűrűn nézegettem az órám, mint aki időpontra jött (mert tényleg), de semmi. Odamentem az információs pulthoz, ami a Merci részlegen volt, de egyszerűen csak mászkáltak az eladók és szerelők. Meg sem kérdezték, hogy ugyan esetleg segíthetnek-e, ha már 2 perce itt látványosan keresek valakit/valamit. Normálisan voltam öltözködve, bár nem öltönybe, még talán a rám jellemző borosta is ki lett írva aznap, szóval nem úgy néztem ki, mint aki csak úgy bejött elütni az idejét.
Ilyenkor mindig eszembejut, hogy amikor bementem a Volvohoz tavaly, akkor azonnal odajött valaki, bemutatkozott, és megkérdezte, hogy miben segíthet, pedig ott épp rövidnadrágban és szandálban voltam, mégis úgy kezeltek, mintha egy vadonat új Hugo Boss öltönyben jelentem volna meg. Számomra a prémiummárkához az ilyen prémiumkiszolgálás tartozik.
Meguntam hát, és félbeszakítottam két beszélgető eladó trécselését. Szóltak az eladónak, akivel egyeztettem időpontot. Remek kezdés...
Ez az első hely, ahol három (3!) oldal papírt töltettek ki velem, mielőtt egyáltalán láttam volna az autót. Aztán jött a sallangszöveg a KIA nagyszerűségéről - még mindig az asztal mellett úgy, hogy háttal ültem a kirakatnak, a kocsi pedig a kirakat előtt parkolt. Órámra pillantva láttam, hogy mennyi ideje voltam már itt, ezért félbeszakítottam a monológot. Közöltem, hogy több on-line autós magazin cikkét is elolvastam, ugorhatnánk ezt a részt, és térjünk a lényegre, mert már eltelt az az idő, amit az egészre szántam. Kimentünk a kocsihoz.
Az autó valóban impozáns megjelenéssel bír, mely leginkább szemből tűnik fel. Köszönhető ez az egységes KIA-arcnak, mely ekkora autón igazán markáns, megjelenést biztosít. Ha elölről tekintjük meg, a leginkább Optimus Prime juthat eszünkbe róla a Transformersből. A kocsi elejét több lámpa díszíti, mint egy átlag magyar család karácsonyfáját, ám ez valahogy mégis jól áll a KIA-'nak, ami talán az egyedi ködlámpának köszönhető leginkább. Látszik, hogy a gyártó cég határozottan Európát célozza. Nyoma sincs a régi Sportage jellegtelen külalakjának, az egész autó akár német termékként is értékesíthető lenne egy embléma, és talán egy hűtőmaszk csere után. Méreteit tekintve alacsonyabb lett, szélességében és hosszában azonban megnőtt, talán ennek is köszönheti sportos és divatos megjelenését. A hátulja valahogy nem fogott meg, a hátfal magas, masszív, már-már túlzónak tűnt, a lámpák, és a lökhárítóba elhelyezett irányjelzőknek köszönhetően azonban mégsem hívnám csúnyának, valahogy a designereknek sikerült elvonni a figyelmünk arról, hogy milyen kicsi is az a hátsó szélvédő. A hátsó ajtót kinyitva hatalmas és többszintű csomagtartó tátong előttünk. Bármely átlagos család cuccai könnyedén elférnek a több, mint 560 literes helyen, nem is beszélve a közel teljesen lehajtható hátsó üléssorról, mellyel 1350 liternél is több vizes-lufit szállíthatunk.
Az utastérbe bejutva a hátsó üléssorban utazóknak sem lehet panasza a térre, bár egy igazán magas férfi jobban érzi majd magát elől. Miután alaposan megszemléltem a kocsit, és közben örömódákat hallgattam róla, gondoltam induljunk. Újabb meglepetésemre kiderült, hogy nem én fogok vezetni, ugyanis, hogy "rendesen legyen bemelegítve az autó", ezért Hirdig ő vezet, ott majd átülhetek. Valahol érthető, de azért nem esik jól az embernek egy olyan üzenet, hogy "te hülye vagy, úgy sem tudod hogy kell vezetni"... Bár a SUV kategóriában szerintem kizárólag diesel 4x4-es változatoknak lenne szabad léteznie, ez a példány is benzines volt. Vajon egy modern benzines kocsi nagyobb odafigyelést igényel az első pár kilométeren, mint egy akármilyen diesel? Kezdett a kocsi egyre ellenszenvesebb lenni, ami leginkább az "eladónak" volt köszönhető, és ezen csak súlyosbított, amikor közölte, hogy ebben az autóban van a világ legjobb összkerék meghajtása! Nono, azért ez olyan erős túlzásnak tűnt, mint mikor Orbán Viktor kijelentette közel 3 éve, hogy a gazdasági világválságnak egy módon lehet véget vetni, mégpedig ha az MSZP azonnal lemond. Persze az eladót sem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről, hiába említettem meg az Audi Quatrok meghajtását, hiába hoztam fel egy olyan nevet, mint a Subaru, és hiába mondtam a Nissan X-Trail kitűnő terepképességeit, amik a Dacia Dusterben is egészen hihetetlen dolgokra képesek, válaszul valami kanyarodáskori vezérlést, meg érzékelőtömkelegeket emlegetett. Bevallom már annyira megbotránkoztam magamban, hogy meg sem jegyeztem amiket mondott, pedig biztos volt benne egy-két hasznos információ is.
Hirden átültem a volán mögé, az ülést, a kormányt pillanatok alatt beállítottam, de nyilván, ha vennék egy autót, akkor először sokkal több időt fordítanék a finomhangolásra. Gyors körültekintést követően megállapítottam, hogy bár minden a helyén van, mégis valami furcsa. A legtöbb helyen dicsérték a műszerfalat, nekem az órák csőben való elhelyezése valahogy mégsem jött be. De komolyan, ennél szerintem csak a Hyundai IX35 pápaszemes műszerei rondábbak (bár azokat élőben még nem láttam, csak képről). Persze így utólag visszagondolva biztosan a háborgó lelkiállapotomnak köszönhető a mindenben rondaságot látó észrevételeim, de akkor nagyon nem tetszett.
Elindultunk. Persze hallgathattam tovább az ódákat, hogy milyen csöndes a motor, meg milyen jó a meghajtás. Persze, hogy csendes, milyen legyen egy benzines motor? Legyen traktorhangja? Itt már a Halálos iramban második részéből villantak meg jelenetek a fantáziámban, amikor a vége felé a gonosz bácsit egyszerűen katapultálták az ülésbe beépített nitro segítségével. Kellett volna nekem is egy olyan...
De milyen volt a kocsi? Ismét meggyőződtem róla, hogy ekkora kocsiba nem való (ekkora) benzinmotor, mert egyszerűen kevés. Semmi élet nincs benne, a gyorsulás szinte nulla, persze az ellenkezőjéről megint meg akartak győzni. A "világ legjobb összkerék meghajtású futóműve" pedig a ballonos gumik ellenére is érezhetően meg-megdobja a kocsit. Túl sportosra, túl keményre van hangolva. Miután ezt hangosan kimondtam, már hallgattam is, hogy ez miért is jó... Nem akartam már mást, csak szabadulni. A lehető leggyorsabban és a legrövidebb úton visszamentem a kereskedéshez, gyorsan elbúcsúztam, majd mentegetőzve, hogy sietek nem "beszélgettem" tovább... Menekültem...
Ami még feltűnt miután visszaültem ötéves Swiftembe, hogy elém-tárulkozott az egész világ! Konkrétan ekkor vettem észre, hogy a Sportage gyakorlatilag egy bunkereket idéző kilátási lehetőségeket biztosító batár. Az érzésre fele akkora kocsimba visszaülve úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas szélvédővel ellátott Ikarus busz volánja mögé ültem volna.
Bár az autó végiggondolva kifejezetten remek darab, és tetszetős is, mégis egy ilyen agresszív marketinget folytató eladó tökéletesen elijesztett a márkától. Kár érte...

Duster tesztvezetés

Már a múlt héten elmentem, hogy megnézzem a Dacia Dustert, és rögtön le is fixáltam egy tesztvezetési időpontot a mai napra, de a külsővel, és a belsővel már akkor megismerkedtem:

A Dacia Duster egy szé... izé, egy SUV. Ez elmletileg a Sport Utility Vehicle (azaz a "sportos-haszon-jármű") kifejezést takarja. Namármost a csúcsmodell az 1.5 DCi, egy terepjárónak tűnő kasztniban, az alap pedig az 1.6 benzin. Ebből hogy lesz sport? Mert ugye, a többi SUV (az SX4-et én nem tekintem annak) azért rendelkezik nyomatékkal, és lóerőkkel bőven, ennek meg a legerősebb változata is csak 110 ló, de ugyan ez a motor van 85 LE-vel felszerelve is, igaz az csak 2WD, ez pedig 4WD. A benzinest meg se említsük, mert arról a motorról jót még nem olvastam.

A megfejtés egyszerű, ez nem sport kocsi, ezzel járj sportolni! Nem arra való, hogy Pécs-Orfű szakaszon BMW-t alázz, kivéve, ha fel akarsz menni a lapisi kilátóhoz, mert ott kétségtelen, hogy 2x gyorsabban felérsz, mint a akármelyik BMW (az X-szériának ugye nem nyomjuk, csak aszfalton). Szóval, ha Te hegymászó vagy, akkor ezzel a kocsival jutsz el a legközelebb a kiindulóponthoz; ha úszó vagy, nyugodtan lemehetsz vele a partra, nem lesz gond a kijutással; vagy állj ki a móló szélére, rögzíts egy szörfdeszkát a tetőcsomagtartóra, és ugorj onnan fejest (ezt a gyári prospektusban láttam). Ha haszon(gép)jármű részről annyit, hogy több cucc elfér benne, mint a FIAT Pandában, mégis sokan vesznek Pandát haszongépjárműnek. Miután ezt is tisztáztuk, nézzük mivel is állunk szemben.

Az autó külső megjelenése szerintem határozottan pofás, de még a legnagyobb ellenzék sem tagadhatja, hogy egyedi. A hátulján erősen látszik, hogy a Logan MCV a fő donor, de szemből már meglehetősen sajátos, markáns, erőteljes arcot láthatunk. Én szerencsére a csúcsmodelt próbálhattam ki, másikat mondjuk még véletlenül sem vennék. Miért? Mert ha már terepjáró kinézetű autót veszünk, akkor az tudjon haladni a terepen, vagy éppen télen a hóban, ehhez pedig nem árt a 4x4, ami viszont csak a csúcshoz jár, illetve kapható benzinesben is, de attól mentsen meg az ég (kétszer annyit fogyaszt, ráadásul benzinből, és aki már vezetett olyat, az nagyon panaszkodik az erőtlenségre). Talán, ha lenne rajta egy turbó, de így... A motorok egyébként kivétel nélkül Renault motorok.

Viszont, aki alá néz a Dacianak, az bizony már a terepjáróiról méltán elhíresült Nissan (X-Trail) hajtásával találkozhat szembe. Az alap Duster egyébként a Logan futóművét kapta, kisebb finomhangolást követően. Az összkerékhajtás egyébként ugyan úgy kapcsolható, mint az X-Trail, vagy a Qashkai. A fékezésről elől tárcsa-, hátul dobfék gondoskodik. Hogy ez kinek jó, kinek sem, azt mindenki döntse el maga, viszont ezt a kasznit simán megfogja. Azt, hogy most először rendelhető menetstabilizáló a Dacia kínnálatában, csak halkan jegyzem meg.
A csomagtartóról sokat nem lehet mondani, szép nagy, négyszázsoksok literes, teljes értékű pótkerékkel, és a hátsó üléseket előredöntve ~1600 litert kapunk. A roló nem olyan, mint a konkurenciákban, vagy akár csak a kombikban, sajnos a "feltekerőt" kispórolták, ez mégsem zavaró.

Miután kicsodálkoztuk magunkat a külsőn, üljünk be.
Itt megjegyezném, hogy sok jót nem olvastam a beltérről, mindenki mondta, hogy puritán, furcsa, gagyi, és legfőképpen kopogós, ezért úgy nyitottam ki az ajtót, hogy fel voltam készülve a legrosszabbra, már láttam magam előtt a régi kemény-LEGO-műanyag borítást, és szinte csukott szemmel huppantam a viszonylag kényelmes vezetőülésbe. Kinyitottam a szemem, és meglepődtem. Körülnéztem, és megállapítottam, nincs ezzel semmi baj. Jó-jó, a kapcsolók gagyik, de tartósságot sugallnak, és szerintem még 15 év múlva is ugyan ilyen állapotúak lesznek. Minden olyan, mint egy szerszámboltban: az anyagválasztás nem a szépséget, hanem a funkciót szolgálja. Megtapperolom a műszerfalat, és felsikoltok: ez olyan, mint a Swiftem! (Persze a próbakör után visszaűlve a kocsimban azt is megtapperoltam, és tévedésem nyugtáztam, a Swift egy erős kategóriával finomabb anyagokat használ. A különbség olyan, mint amikor az én autómból átülök a főnököm 5-ös BMW-jébe, ha megfogom az anyagot, kézzel érzem a különbséget, de a minta itt is ugyan az, a szem nem látja, hogy puhább. Aki tapperolja, annak pedig rá kell csapni a kezére.)
Nagylevegő, megfogom a kormányt. Hmm, nem is rossz, ilyen jó fogású műanyagot nem is tudom, hogy mikor láttam. Ja, hogy ez a bőr? Az már más. Egyáltalán nem természetellenes, csak a bőrborítástól mást vártam, ez kemény bőr.
A váltóról nem sok mindent mondhatok el, kinézete, fogása egyértelmű Renault tulajdont sugall, olvasmányaimból is csak annyit tudok, hogy nincs felező, helyette van extrém-rövid egyes. Majd meglátjuk. Kulcs, gyújtás, izzítás, pöccröff. Mit vártál? Ez egy modern autó, pöccre indul. Különben is, a szervizes ismerőstől annyit hallottam, hogy a Dacia a legjobban összerakott Renault. Bökök egy egyest, elindulok, de olyan finoman, amilyen finoman csak tudok, mert emlékszem, amikor utoljára 7,5t-s teherautóval akartam elindulni, aminek tényleg rövid volt az egyese, akkor háromszor fulladtam le egymás után. Finom vagyok, mintha szűzlányt simogatnék, de természetesen teljesen feleslegesen. Ezt a szerkezetet az átlagembernek találták ki, itt nem kell finomkodni. Ugyan úgy indul, mint bármely diesel, csak nehezebben fullad le, és nem lehet vele sokáig huzatni. Különben is, én anno úgy tanultam, hogy az egyes arra való, hogy elindítsa az autót, gyorsítani már ott a kettes. Na itt ugyan az a helyzet.
Elindulunk, az emelkedőnél áll a sor, indulás előtt simán lehet kuplungal tartani a kocsit, ami nem csoda, terepen sokkal többet is ki kell bírnia. Indulás után kényalmas gyorsítás, majd háromban kicsit odaléptem, és ismét csak csodálkoztam. Ez megy! Van benne élet! Ekkora kaszni, és érzésre jobban gyorsul, mint a Swiftem! Nem hiába, a turbó az turbó. Bekapcsolom a klímát (a régi Daciánál ez azt jelentette, hogy letekerem az ablakot, de itt rendes klíma van), és nem vettem észre hatalmas teljesítményesést. Azért aki emelkedőn akar előzni 70-nél, ilyenkor kapcsolja ki, amolyan fordított SPM-fokozatként.
Ami viszont feltűnő, az az, hogy van benne szélzaj. Azt hittem, nincs rendesen feltekerve az ablak, aztán ránéztem az órára, már 130-al mentünk! Észre sem vettem, pedig a hatodikat már 60 felett is simán elviseli. Valahogy el van ez találva. A szélzaj pedig ennél a tempónál nem csoda egy ekkora járműben. (Mondjuk az ASX-ben nem volt, de ne feledjük, hogy az ~2MFt-tal húzósabb!) Mentünk kicsit, előztünk is, teljesen személyautóként használható.
Az előzésről jut eszembe, hogy aki ilyet vesz, keressen egy jó autóvillamosságis embert! Az index hangja - mert nem kattogása, hanem hangja van - borzalmas! Első alkalommal azt hittem, nem vagyok bekötve, és azért csipog a kocsi, és miután konstatáltam, hogy nem ez a helyzet, elkezdtem keresni a hibajelzés lehetségesforrását! Éppeszű ember nem rak ilyen sípolást autóba, kivéve, ha valami világkatasztrófára kívánja felhívni a figyelmet! Mindenesetre megkérdeztem, ha kiköttetem ismerőssel, az nem jár garanciavesztéssel.

Elmentünk Hirdig, visszafelé viszont nem bírtam magammal, lekanyarodtam a homokbánya felé. Az értékesítő csak annyit mondott: csak finoman, mert ezt az autót már eladtuk. Természetesen finom voltam, és nőies, nem is akartam mást, csak egy kicsit porolni, ha már ez a kocsi neve. Egy rövid földesút-szakaszon mentem be az erdő széléhez, persze kettőben alapjáraton. Igazából csak arra voltam kíváncsi, hogy hallok-e valami nyugtalanító hangot, vagy érzek-e valami furát a kormányon. Természetesen nem volt semmi fura. Mit is vártam? Azt hittem, talán majd alattam szétesik a kocsi, amikor profi autós újságírók sárban dagonyászva közdötték maguk fel a siratófalakon, akkor majd egy olyan úton, ahol személyautóval is simán lehet menni, ott majd elakadok? Hát nem. Annyira meg sem kottyant a terep, hogy visszafelé már lendületesebben mentem, szándékosan keresve egy-két gödröt, néhányat pedig szándékosan hirtelen kormánymozdulattal kikerülve. Az eredmény ugyan az, meg sem kottyant a Dusternek. Keményebb terep kellene, de hát azt most nem szabad, pedig tudok egy-két jó helyet a környéken...

Az úton visszafelé sem történt semmi rendkívüli extra, az egyetlen ami feltűnt, hogy milyen erős motorfék van a kocsiban, és hogy a viszonylag rövid egyesnek köszönhetően a kereszteződésekben egyel magasabb fokozatban kell kanyarodni, mint ahogy azt egy benzines, pörgetést kedvelő kisautótól megszoktam az elmúlt egy évben.

Mikor leparkoltam a márkakereskedés előtt, még feltűnt, hogy milyen hihetetlen kezes a kocsi parkoláskor, pedig meg is kellett fordulnom majdnem teljesen. Egy ekkora kocsiban ösztönösen tükörből tolattam, és ez csak hazafelé tűnt fel, amikor belegondoltam, hogy "milyen is a kilátás hátra? Hát ezt nem is tudom, mert nem néztem hátra."

Most, hogy visszagondolok, valahogy az autó mérete miatt még a belső visszapillantót sem használtam. Ez még a kisteherautós időkből maradhatott bennem, hogy hiába is néznék hátra, nem látnék mást, csak a ponyvát, ezért végig a külső, méretes, és jól használható tükröket használtam.

Ha egy szóban kellene összefoglalnom, hogy mit is gondolok az autóról, akkor rögtön rávágnám: kell! De alapból kinek javasolnám ezt az autót? Bárkinek, akinek fontos az ár, aki új autót venne, de nem csak annak, aki szereti a SUV-okat, hanem annak is, aki a kombik felé kacsingat. Rengeteg cuccot el lehet benne pakolni, a hátul ülőknek is van helyük, és ha pecázni akarunk, simán mehetünk vele a töltésig, sőt akár a töltésre is. Fontos tudni, hogy ez már nem az a régi Dacia, amit úton-útfélen szerelni kell, ez egy teljesen nyugati autó, spórolós, puritán belsővel, de modern, fiatalos külsővel! Viszik is, mint a cukrot: ha most befizetem a foglalót (kb. 200eFt), akkor jövő tavaszra meg is kapom az autóm.

Az ára 2,7MFt-tól indul az 1.6 benzinmotorral fronthajtással, és a 110 lovas 4x4-es diesel is már 3,99-ért kapható. A klímával is felszerelt legmagasabb felszereltségű Exception is megáll 4,5 millió forint körül, persze ehhez még rendelhetünk néhány extrát, de a nagyja már benne van.

Jelen pillanatban ott tartok, hogy a szívem szakad meg érte, hogy nem vehetem meg, de az egyetlen dolog, amivel vigasztalom magam már hetek (hónapok?) óta, hogy talán majd az első facelift megérkezik 2-3-4 év múlva, amiben orvosolják a gyermekbetegségeit, a csak idővel kibukó típushibáit (már ha lesznek ilyenek), és a belsejét is megáldják legalább Swift minőségű anyagokkal, és olyan szép designal, mint a kocsi külseje. Addig legfeljebb letörlök egy-egy könycseppet az arcomról, valahányszor szemebe jön velem egy példány, márpedig biztosan sok lesz belőle.

UPDATE:
Megtaláltam a számomra legszimpatikusabb színt is (a szürke mellett):
Dacia Duster Blue Navy
Magyarul azt hiszem tengerész kék, vagy valami hasonló neve lesz...

UPDATE 2 - DACIA DUSTER OFF-ROAD TESZT!

Egy jó kis videó zenével, ahol kap egy kis terepet is:



Egy hosszabb videó, ahol sokak számára idegesítő lehet a zene, de a terepezés 4:30-tól magáért beszél:

Tesztvezetés

Szerda van. Épp a munkahelyemen az építőiparosoknak segítek gőzerővel különböző Excell táblák megalkotásában, mikor csörög a telefonom. Számkijelzés nincs.
- Tessék, Geresics Attila.
- Jó napot kívánok, Gyurkóczi Gábor vagyok a Mitsubishi pécsi márkaképviseletéből, és azért telefonálok, mert látom, hogy Ön regisztrált tesztvezetésre.
Magamban: Mivan? Kivagy? Honnan hívsz? Mit akarsz? De legfőképp: Mit csináltam? Hova regisztráltam? Mikor?
- Igen, természetesen. Ha jól emlékszem ez pár hónapja volt. - közben próbálom felidézni, hogy mit mondott, honnan hívott?
- Őőő, az lehet, én csak most kaptam meg a központból.
Még mindig fingom sincs, hogy ki ez, és honnan hív.
- Miről lenne szó?
- Egy tesztvezetési időpontot szeretnék Önnel egyeztetni. Mikor lenne Önnek jó?
- Őőő, kicsit sűrű most a program, hogy vannak Önök nyitva?
- H-P: 8:00 - 17:00, Szo: 8:00 - 12:00.
- Az jó, mert ezekben az időpontokban én is dolgozom. Esetleg egy péntek 2 utáni időpont?
- Semmi akadálya, akkor beírom a péntek 14:30-at.
- Hova kellene mennem?
- Pécsett a Siklósi út tetején, a Baumaxnál vagyunk, attól függően, hogy honnan jön, meg tudom mondani, hogy hol kanyarodjon be.
Aha! Mitsubishi!
- Ja, már emlékszem, voltam már Önöknél korábban! Remek, már várom.
- Azt jól látom, hogy a dieselt jelölte meg?
Magamban: Mivan? Még mindig fogalmam sincs, hogy milyen autóról beszélünk, de azt már tudjuk, hogy Mitsubishi és diesel. Az nagyban leszűkíti a kört, mert minden modelljükből van gázolajos...
- Természetesen, szóba se jöhet a benzines nálam...
Majd szépen elbúcsúztunk, és folytattam a munkám.
Lehet, hogy Lancert szerettem volna vezetni? Esetleg L200-ast? A többi modellre nem igazán nedvesedek, szóval valószínű ezek közül valamelyik. De Lancerből diesel?? Kizárt...
Aztán később eszembe jutott, hogy van egy új modell, az ASX. Az olyan, mint a Nissan Qashkai, vagy a többi hasonszőrű állat, mint pl. a Ford Kuga, a Suzuki SX4, a BMW X1-X3,-X5-X6 a Volvo XC70-XC90, a Porshe Cayenne, az Audi Q3-5-7, vagy a kedvencem, a Dacia Duster. Na, ez érdekes lesz, bár még mindig nem voltam biztos a dolgomban...
Eljött a péntek, pár perccel korábban oda is értem. Széles mosollyal, és baráti kézfogással várt az eladó, úgy, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Le a kalappal, nálam ez sokat számít. Hamar kiderült, hogy nem tévedtem, kint már várt az ASX ránk, míg mi kicsit beszélgettünk róla.
Megtudtam, hogy természetesen ez a legjobb SUV a piacon, különösen az új Mitsubishi saját fejlesztésű diesel motorjával (mely 150 lóerős), mert az annyira korszakalkotó, hogy ilyen még nem volt: ez az első változó szelepvezérlésű diesel, és természetesen változó geometriájú turbóval van "felturbózva". (Bár ezt a szóviccet már én találtam ki hozzá, szóval Copy Right, Trade Mark, meg minden ilyesmi). Mindezt 5,5 literes 100km-enkénti fogyasztással (országúton 4,8, városban 6,7), és 9,7mp-es 0-100-as gyorsulással. Nem is rossz adatok egy 1460kg-os batártól.
Megnéztük közben kívül-belül, megtudtam, hogy 442 literes óriási csomagtartóval rendelkezik (ami teljesen átlagos a piacon), hogy a 267cm-es tengelytávnak köszönhetően hatalmas lábtér van hátul is (ha nem is hatalmas, de a személyautókénál tényleg nagyobb, kényelmesen befértem magam mögé, és még hely is maradt), hogy állítható a hátsó üléstámla dőlésszöge is (na ez a világ legnagyobb hülyesége, ugyanis nem hátrébb lehet dönteni, hanem előrébb, amitől kényelmetlenebb lesz, mint egy Swift hátul!), meg minden egyéb ilyen marketingszöveget elmondott a srác.
Még kívülről feltűnt, hogy hátrafelé bizonyosan csapnivaló lehet a kilátás a dizájnos kialakításnak köszönhetően. Kérdésemre kiderült, hogy tolatóradar nincs hozzá, de ők röpke 40-50000Ft-ért tudnak beépíteni univerzálisat. Remek.
Megtudtam azt is, hogy az Outlander futóművét kapta a kocsi, ám kérdésemre kiderült, hogy ez a modell csak elsőkerék meghajtású, az összkerékhajtás további 700eFt, az amúgy sem olcsó 7MFt-s alapárhoz képest. Persze ez a diesel, a benzines már 5MFt-tól kapható.
Miután ezt a sok-sok hasznos információt megbeszéltük, beültünk a SUV kategóriára jellemző "gránit barna" színű járműbe. Belülről teljesen személyautó-feeling uralkodik, a kilátáson kívül semmi nem árulkodik arról, hogy ez valójában egy hobbiterepjáró szeretne lenni. Persze nem is az, ez egy városi-terepjáró, pont úgy, mint a kategória többi modellje. Szép és puha anyagok vannak amerre csak nyúlok, mindennek jó a fogása. Nem épp apró méretű pénztárcám minden gond nélkül nyeli el a könyöklő osztható tárolója, mely tartalmaz egy USB és RCA csatlakozót, valamint egy szivargyújtó-foglalatot. Az osztás felső része kifejezetten mobiltelefonoknak lett kialakítva, olyannyira, hogy van külön hely a töltő kábelének levezetésére.
Kezembe kapom a kulcsot, beillesztem a helyére, és elcsodálkozom. Ilyen ronda zárat utoljára egy KIA K2700-as teherautóban láttam. A feladatát tökéletesen ellátja, de a rideg alumínium szinte sikít, hogy ő nem idevaló, és rendelj inkább kulcs nélküli változatot, mostanában úgy is az a trendi! Indulás után halk kerepelés hallható. Nem erőteljes, de 2010-ben találkozhatunk már jobb motorszigeteléssel is.
Utunk a reptér felé vezetett. Próbáltam 3-ban kanyarodni, hogy mennyire dadog be alacsony fordulaton, ami az eladó nagy örömére nem történt meg, és Ő ezt szépen el is kezdte mesélni, hogy ez a változó szelepvezérlésnek és a változó geometriájú turbónak köszönhető, bla-bla-bla...
A főúton cserébe kicsit odaléptem neki kettőben és háromban is. Mi tagadás, meglepően jól húz, és ráadásul a fordulatszám-tartomány minden pontján. Valamire tényleg jó ez a sok változó alkatrész. A gyártó leginkább a turbó-lyuk eltűnését hangsúlyozza marketing-kiadványaiban, mely valamelyest igaznak bizonyult, tényleg nincs az a tipikus érzés, amikor hirtelen hátba vág a gyorsulás. Magasabb sebességnél, alacsonyabb fordulatszámnál persze érződik, hogy ez sem sportkocsi: 80-90km/órás tempónál hatodikban padlógázra még dombnak lefelé sem lódul meg a kocsi, előzésnél itt is kötelező a visszaváltás.
Azért választottam ezt az útvonalat, mert erre van egy rakás körforgalom, ami ismét kellemes meglepetéssel szolgált számomra. Természetesen nem száguldoztam a friss aszfalton, a kocsiszekrény fele annyira sem dőlt, mint számítottam rá. Szerintem ha nagyon erőltetném, kevésbé lenne egy körforgalom kihívás ezzel a nagyméretű bakanccsal, mint a saját, pici személyautómmal.
Visszafelé még begurultam egy földes-emelkedős-telekre, ahol valami építkezés szerűség kezdődhet valamikor. A futómű szépen elnyelte az hepe-hupákat, persze off-roadozni nem indultunk, de egy száraz földes út ki a telekre nem jelent semmilyen gondot a kocsinak, és észre sem vesszük az út hibáinak nagy részét. Az emelkedőn kipróbáltam a hegymenet elindulás segítőt (marketingnyelven csak HSA), és teljesen jól működik. Kísérőm állítása szerint a nők ezt imádják amikor vezetnek. El is hiszem.
Mindent összevetve a Mitsubishi ASX az egyik legnagyobb ellenfele lehet a Nissan Qashkainak, különösen, hogy élőben sokkal szebb, és karakteresebb, mint a mindannyiunk által látott hirdetések képein. Teljesen szerethető, mindennapi használatra alkalmas, és bizonyosan sikermodell is lesz, de én ezért a pénzért továbbra is inkább 2db Dacia Dustert vennék (vagy 1 Dustert és 1 Lancert).