2009. október 7., szerda

Élménybeszámoló 2007. augusztus...

Az egész egy szombat délután kezdődött...
Miután harmadszor is azt mondtam a Keszének, hogy nem megyek az Andrásék koncertjére, felöltöztem, megittam a KVm az Ákoséknál, és befizettem a 700 forintos belépőt Toxic-ba, majd 20 másodpercre rá felismertem a kidobók főnökét, és nyugtáztam, hogy ezt is feleslegesen fizettem ki.
Nem baj, majd bosszúból meghívatom magam valakivel egy sörre...
A probléma ott kezdődött, hogy általában meg szoktam hívni az ismerőseimet szemrebbenés nélkül. Ez nem baj. A baj, hogy akkor este viszonozták.
Néhány kedélyjavító sör és feles után bátran beálltam a rocker barátaim közé, hogy ma majd jól megtanulok pogózni. Azóta sem tudom, hogy sikerült-e, de állítólag a Zeus becenevű szőrös barátom (aki a koncerteken már azon sem lepődik meg, hogy ha valaki késsel a hátában iszik még egy felest, és visszamegy tombolni) annyira nem tudott engem agyilag hova rakni, hogy tőle koncerteken ilyet még nem láttak - röhigcsélt, mint szűz kurva, ha a kutyája a talpát nyalogatja.
Néhány dologra azért még emlékszem. Volt pl, hogy a Szöszi a nyakába vett egy lányt (kit? őőő... nemtom), én pedig megpróbáltam őt a nyakamba venni. Volt még néhány érdekes momentum, és még az is dereng, hogy András barátomék elkezdték a második számot. Sőt közvetlen ez után történt (emlékeim szerint), hogy sikítva hányok a Tesco-parkolóban, majd felhívom a Keszét, hogy nyissa ki az autót, mert be akarok ülni. Megjegyzem arról sem feledkeztem el, hogy a következő pillanatban már a körforgalomban lógok derékig ki a kocsiból, és a felesleges tehertől megszabadulva (értsd: hányás) üvöltözöm, hogy "Én a Sofőr vagyok! Sosem hánynék le egy autót!"
Nem is tettem.
Hogy mennyi volt az idő? A mai napig nem tudom. De később elmesélték a buli néhány részletét. Pl hogy a kidobók főnökének (Miki ne haragudj!) osztom az észt, aki mellett állítólag ott ült Pécs legdurvább arca, akitől nem szokás két pofont kapni. Közben a többiek már bekészítették a telefonjuk kijelzőére a mentők számát, hogy csak a tárcsázást kelljen megnyomni, miközben engem a földről felkaparva sűrűn bocsánatot kérnek mindenkitől a nevemben, és csak remélik, hogy ők nem kapnak. Na ez sem következett be... De legalább esélyes volt... Nem picit, nagyon... Állítólag...
Az ittas vezetést maximálisan megvetem. Akár egy sör után sem vagyok hajlandó vezetni. Ez igaz a másnapra is. Viszont amikor reggel 9-re már a Pogányi Repülőtéren állnia kell a 2db kosárlabda palánknak, akkor nincs mese, menni kell. Hideg tusolás, 2 KV (nálunk egy KV is 2 átlagos KVnak felel meg). Persze mindezt csak az után, hogy az Istiék felébresztettek telefonon, hogy vigyem őket haza, ugyanis este a kifogásolható állapotomnak köszönhetően elfelejtettem ébresztőt beállítani. Cserébe (hogy hazaviszem őket) elrángattam az Istit magammal, hogy segítsen. Mint kiderült, ő nem aludt egy percet sem, de legalább reggelig ittak. Vicces volt. Meg vizes. Ugyanis esett az eső, de rendesen ám. Viszont egy reptéren sok tető van. Vagy mégsem. Ilyen szépen indult a vasárnap.
A hétfő már másképp festett. Reggel Kesze leborotválta a fejem, közben sikeresen elkoptatva a borotvámat, melyet néhány piros pattanás alakú púp jelzett a hét hátralévő részében a nagyérdemű számára. Mindezt valamikor hajnali 7 körül, ugyanis 9-kor volt a találkozó a Tesco parkolóban (kellemes emlékek közepette). A fennmaradó időben be kellett mennem a Siklós és vidéke takszövbe. Ez annyira sikerült, hogy legalább 30 percet voltam odabent, mert meglátván a frissen borotvált fejemet, rögtön ellenőrizték a csekken az aláírást, hátha az általam benyújtott csekk (mellyel kemény 48000 forintot vettem fel) nem teljesen igazi. De ezen is túljutottunk. A pénzt bevittem az irodába, ahol a főnököm közölte, hogy nem dolgozom már a SOL Produkció Bt.-nek (ugyanis eddig ott dolgoztam), viszont azonnal írjam alá a Délnyugat Reklámstúdiós szerződést. Addig nincs fizu. Gondoltam ezen ne múljon, az amúgy is jobban cseng, amikor kérdeznek a munkahelyem felől.
Fizetéssel a zsebemben végre elindulhattunk a Tescoba bevásárolni. Néhányan oda is értünk időre. Kis késéssel. Bevásárlást megelőzve mindenki kifejtette a tetszését a "hajam" állapotáról. Minimum az arcomba röhögtek. Bár volt, aki tacslival nyugtázta kopaszságom. Miután végeztünk az egy hétre való bevásárlással, lassacskán megjöttek az utolsó késők is.
Útnak indultunk hát a Magyar tengerre, Balatonra. Nyolcan. Négy autóval. Egy háromhengeres SEATtal, egy öreg Škodával, egy kétütemű Trabanttal, és egy diesel Golffal, csak hogy védjük környezetünk. Kaposváron Mekiztünk egyet, és utána már csak a nyaralónál álltunk meg. El sem tévedtünk. Pedig próbáltuk, hiszen a Zoliék nyaralójáról lévén szó a Zoli ment elől. Bekapcsolt GPSsel. Mert ugye biztos ami biztos.
Kipakolás, szobafelosztás, hűtőbe bepakolás.
Mivel a Balatonon voltunk, eszünkbe jutott, hogy akár fürödhetnénk is egyet. Ezzel a lendülettel kibontottuk a söreinket, és gyorsan arrébbhessegettük ezt a remek ötletet, majd valamikor később felkiáltással, ami a késő délutánra terelte ezen megmozdulásunkat.
Az este remek volt. Kesze annyit beszélt, hogy mindenki igyekezett a másikkal foglalkozni inkább, csak hogy ne kelljen neki odafigyelni az Ákos véget nem érő "beszélgetésére". Ez annyira sikerült, hogy most is boldog párkapcsolatban élek barátnőmmel, Zsuval, akit mindig jó masszírozni, mert Ő igazán tudja értékelni próbálkozásaimat. Ez úton is köszönetem Kesze barátomnak, mert ha ő nincs, akkor lehet, hogy kevésbé figyeltünk volna egymásra, és most nem töltené melegség a szívemet, valahányszor csak visszagondolok ezekre a szép pillanatokra.
Ha már itt tartunk. Fogalmam sincs, hogy miről beszélt éppen Kesze barátom - szerintem nem is fontos - de egy mondatfoszlány megragadta a fülemet, és a többiekre pillantva (hangos felröhögésükből ítélve) észleltem, hogy az övéket is:
...ismerős volt neki, mint iskolás lánynak a Nutellás-kenyér...
A nap hátralevő részét már mindenki el tudja képzelni szerintem.
Buc 2008. 04. 30. 20:44
Ez a nyár nekem is emlékezetes marad :)
Ja, és sok sikert a blogoláshoz ;)

2 megjegyzés:

  1. Ahogy már korábban ígértem, lassacskán átmásolom az arra érdemes bejegyzéseim a régi blogomról.
    Jó szórakozást!

    VálaszTörlés
  2. Szép örténet, tök jó ezeket a dolgokat ennyi év után újra olvasni. :)
    Hiányoztok mindannyian!

    Megnéztem a képeket, jujj:)

    Sly

    VálaszTörlés