2009. október 16., péntek

Kéz őrület

Az egész múlt kedden kezdődött...
Meló után csináltunk egy céges iszogatást Trafficban, ami már nem is tudom, hogy meddig tartott, de megittam két sört, és egy Long Island Ice Tee-t.
Itt szeretném jelezni mélységes felháborodásomat, ugyanis odaültem a pulthoz, és jeleztem, hogy szeretném megnézni, ahogy készítik. Ennek nem is volt semmi akadálya, de arra lettem figyelmes, hogy egy felcímkézetlen üvegből önt bele valamit a srác, és már veszi elő a kólát, hát megkérdeztem, hogy ez most mi? Közölték, hogy ők előre bekeverik mindig, az új törvény miatt, ami kimondja, hogy ki kell mérni a piát mindig. Hát ugye ez már alapból nem stimmel, mert hát ugye ezáltal pont, hogy nem lehet kimérni… Megkóstoltam, és POCSÉK íze volt! Nem csinálnak mást, mint megveszik a nagykerben azt a szar előre bekevert, fos alapanyagból készült hugylét, és kiöntik az embernek, hogy ők csinálták, és fizess érte 1490Ft-ot! Úgy megdöbbentem, hogy reklamálni is elfelejtettem.
Na de hát nem is ez a lényeg... Az összejövetel végeztével buszra szálltam (10-15 perc várakozás után, mert ilyenkor ugye minek is járjon sűrűn a busz, amikor pedig megjött a busz, persze 3 jött egyszerre... Így a logikus...), és kimentem uránig, ahol a csatlakozás úgy van kitalálva, hogy még véletlenül se érd el a hazavezető buszt. Futottam, kiabáltam, fütyültem, de a busz becsukta ajtajait, amikor már megérinthettem volna a busz hátulját, és angolosan távozott. Imádom a tömegközlekedést, és kívánom annak, aki összerakta a menetrendet, hogy minden nap élete végéig busszal járjon, méghozzá a kora reggeli, és a késő esti órákban, minimum 2 átszállással! (...hogy rohadjon meg...)
Vidámságom ekkor tetőfokára ért, majd miután toporzékoltam egyet, felszedtem a nem túl szép, ám annál melegebb sapkám a földről, és elindultam hazafelé...
Ekkor jött az Isteni szikra, hogy a Galéria Bár mögött nyílt egy számítástechnikai bolt, és bár a világon semmilyen alkatrészt nem akarok vásárolni, megnézem a kirakatot! De a baj nem jár egyedül, és busszal sem, mert bizony aznap este is velem tartott.
Történt ugyanis, hogy a fent említett kulturális hely (feltételezhetőleg) egy vendége barátságosan megszólított:
- Aggy eey cigít!
- Nem dohányzom barátom! - válaszoltam őszintén.
- Akkó aggyá pénzt! - folytatta társalgásunk erősen koncentrálva az etikettre.
- Na menj a picsába - zártam le a beszélgetést, és folytattam utam hazafelé, akkor már mit sem törődve a kirakat hívogató közelségével.
Azaz csak folytattam volna, mert ekkor megfogta az erősen pigmentált bőrű kisebbségi egyén a bal karomat. Ekkor a beszélgetés folytatásának eredményességét nem érezvén - és mert egyszer már voltam ilyen helyzetben, csak ott egy pillangókés is előkerült - inkább a biztosabb megoldást választottam, és a jobb kezemmel akkorát ütöttem fejmagasságba, amekkorát fordulásból a valamivel kevesebb, mint 95 kilómmal rásegítve csak tudtam anélkül, hogy elessek. Az illető gondolom próbált elhajolni, ezért csak a kisujjamnál levő bütyökkel találtam el, de az eredmény nem maradt el. Ő elfeküdt, én folytattam utam hazafelé, egy meglehetősen fájó jobb kézzel.
Történetünk itt meg is szakad egy hétre. Addig a kezem fájogatott, be volt dagadva, kenegettem fekete nadálytő krémmel, lejjebb apadt kicsit, de tudtam gépelni, egeret mozgatni, klikkelni, írni, enni, tusolni, egy szóval használni. Az incidens után egy héttel azonban egy meg nem nevezett barátom meg nem nevezett rokona egy meg nem nevezett intézményben épp a radiológián volt ügyeletes, és megröntgenezte a kezem.
Csúnya egy látvány volt az eredménye, mondhatom. A képen jól látszott a törés. A bütyökből ahogy megy a csont tovább, az a bütyök után eltört, és mintegy 45°-al lefelé állt a csonthoz képest. Amint megláttam, tudtam, hogy mehetek a Honvéd Kórházba, és úgy is lett...
Valamivel fél 2 után érkeztem meg, és utána jött a várakozás, papírjaim beadása, várakozás, kivizsgálás, várakozás, röntgen, várakozás, gipszelés, várakozás, ellenőrző röntgen, várakozás, papírok aláírása bal kézzel, és negyed 6-kor már hívtam, is Keszét, hogy haza tud-e vinni.
Azért ne rohanjunk ennyire előre, mert a sok-sok várakozás között sok kellemesnek nem mondható, de emlékezetes esemény történt, ám mielőtt belemennénk, el kell, hogy mondjam, hogy (a jelek szerint is) tényleg magas a fájdalomküszöböm, ha tudom, hogy nekem utána jobb lesz.
A kivizsgálással kezdődött, ahol is elmondtam a történetem, majd elkezdték nyomkodni a kezem. Itt inkább a csendben maradást választottam, ami nem biztos, hogy jó ötlet volt, ugyanis a doktornő nem látta rajtam fájdalom jeleit, és erősebben kezdte nyomkodni, miközben én épp a fogaim szétroppantására készültem már szótlanul. Ekkor meglepve rám nézett, és megkérdezte:
- Nem fáj?
- Majdnem beszartam - feleltem higgadtan.
- Ááh, akkor maga szereti a fájdalmat! Vagy csak ilyen kemény-legény?
- Dehogy is, csak sokat jártam fogorvoshoz... - ekkor lettünk barátok.
A következő emlékezetes eseményre ugyan várnom kellett, de tudtam, hogy nem késik sokat, míg végül behívott ez a nagydarabnak nem nevezhető doktornő a gipszelőbe.
- Most megpróbálom kézzel helyrerakni a csontodat. Ez nem lesz egyszerű, mert az elmúlt egy hétben már elkezdett így ferdén összegyógyulni. Utána sínbe rakom, egy hét múlva megnézzük mi a helyzet, és ha minden jó, akkor új gipsz, ha nem, akkor megműtjük. - közölte velem a tényeket, és nekiállt.
Hát gyerekek... Hogy egy 50 kilós nő mennyi fájdalmat tud okozni puszta kézzel... Két kezével megfogta jobb kézfejem és kisujjam, majd teljes erejéből húzta, tépte, nyomta, mozgatta. Én közben a másik kezemmel kapaszkodtam, a lábfejemmel világrekord gyorsasággal doboltam, és próbáltam nem szétroppantani a fogtöméseimet. Egyszer csak abbahagyta, mondván, hogy a csont a helyén, és hihetetlen forróság öntötte el a kezem. Minden lelkierőmet összeszedtem, de csak annyit tudtam mondani: hát ezt is kibírtam röhögés nélkül.A doktornő ezen felbátorodva próbált kedves lenni, és megkérdezte, hogy hallottam-e a csontot roppanni, mert hogy tiszán kivehető volt, de nekem fel se tűnt. Jött a gipsz, meg egyebek, mikor mondta, hogy akkor most irányba rakjuk az ujjakat, és én már tudtam, hogy ismét nem ez lesz életem legkellemesebb néhány perce...
1. Sofőr -2009. 02. 24. 23:13
Csak bal kézzel gépeltem! Ez azért is jó, hiszen lassan írtam a bejegyzést, így aki csak lassan tud olvasni, az sem marad le semmiről!

2. Kriszti-mysti - 2009. 02. 25. 0:17
Nem lehetett kellemes, ennek ellenére bocs, de végig röhögtem az egészet:D
Majd rajzolok a gipszedre valami szépet, ha sikerül megtanulnom rajzolni a legközelebbi találkozásunkig.

3. Isti - 2009. 02. 25. 8:58
- A történet akkor lett volna igazán príma, ha összefutsz a röntgenesnél a mi kis kubai barátunkkal :D
- Majd én is rajzolok neked valami szépet a gipszedre:P mondjuk énmeg csak házakat tudok, aztis csak vomnalzóal, és úgyse túl szépen, de megoldjuk :D

5. Buc - 2009. 02. 25. 11:23
Jobbulást a kezednek, mihamarabb gyógyuljon meg, mer fél kézzel létezni.. nem a legjobb dolog. Nekem is volt benne részem, igaz hogy az már jó régen volt, de tudom hogy nagyonnemjó. És én is csatlakozom az előttem szólókhoz rajzolás tekintetében ;)

6. Dudi - 2009. 02. 25. 11:38
Én legfőképpen jobbulást kívánok Neked, de legközelebb inkább ne történjen ilyen! Persze ez nem akarom, nem akarom kérdése... Barátnőm barátnőjének a haverját Balatonbogláron este megtámadott egy pár egyén... nem tudni kik voltak azok, nem tudni mikor és hogyan, de felrepedt a szemhélya, kiverték pár fogát és betört-, megrepedt néhány bordája....
Hát örülj neki, hogy Veled nem ez történt, de akár ebből is lehetett volna ilyesmi, mert a mai világba sosem tudhatod....

9. KawasakiRose - 2009. 02. 26. 10:05
Őszinte részvétem. Tudom milyen az mikor az ember keze gipszben. Főleg a jobb... lassabban gépelsz, macera az öltözés, a tusolás; a nemi élet sem az igazi :-P XD Ma a kiállításra viszek alkoholos filcet és rajzolok rá én is valamit :) Bár rajzolni nem tudok... de majd kapsz valamit ;-)

10. catkattack - 2009. 03. 01. 12:47
Gyógyulj meg mihamarabb, jövő hétvégén már énis otthon leszek hogy nyomot hagyjak a gipszeden.
Amúgy ilyenek azért történnek, mert én nem vagyok ott, hogy vigyázzak rátok :(

11. Sofőr - 2009. 03. 02. 18:12
Nah... A mai nap is túlélve... Röviden:
reggel 8 előtt odaér; vár; regisztráció; vár (közben büfé); papír doktornőnek bead; vár; sínleszedés, közben vár kicsit mert nem volt röntgen, és még nem lehetett tudni, hogy lesz-e műtét, de sebaj, telefonon mondták, hogy nem kell műteni, mehet a műanyag gipsz. Még jó, hogy senki nem látta a kezem addig. Új, kék, műanyag gipszem lett, felrakása közben 4 roppanást éreztem csak, és ismét azt éreztem, hogy ez itt nem Disney Land. Utána röntgenregisztrációnál sokat vár; röntgenre szintén vár; röntgen után szintén vár; visszamentem a doktornőhöz ismét várakozni, de az már pillanatok alatt behívott (meg is hatódtam hirtelen).
A kezemre annyit mondtak, hogy nem olyan, mint gyárilag, de ezt leszámítva nem lesz vele semmi gondom. Műteni nem kell, április 6-án leveszik a gipszet (ami szorít rendesen...)

1 megjegyzés:

  1. Az átmásolás folytatódik a régi blogomról. A fontosabb kommenteket a végére bemásoltam.

    VálaszTörlés