Megvan a motor!

Nemrég rájöttem, hogy "Kell egy motor!" Örömmel osztom meg Veletek, hogy megvan a győztes motor, amivel sok-sok kilométert fogunk közösen megtenni a jövőben!

De ne kalandozzunk el ennyire, térjünk rögtön a lényegre, ezt a motort választottam végül:

Aprilia Pegaso Trail

Történt ugyanis, hogy a munkahelyemen beszélgettünk a motorvásárlásról, és szóba kerültek az Aprilia Pegaso-k. Egy bölcs kollégám mondta, hogy kérdezzek rá az informatikusoknál a szerver-rendszergazdánál a típusra, mert neki is ilyen van, és ki más tudna abban segíteni, hogy mire figyeljek, mint az, akinek ilyenje van?

Több se kellett, már ott is ültem a kolléga asztalánál, és "hátulról mellbe" taktikával feltettem a kérdésem:

- Mit tudsz az Aprilia Pegaso-król? - gondoltam ez alatt a '97 utáni szériára.

- Azt, hogy van egy eladó a garázsomban - jött a meglepő válasz!

- Őőő... igen? Mit lehet róla tudni?

- Gyakorlatilag mindent, ugyanis új korában, 0 kilométeresen vettem. Mire vagy kíváncsi?

- Mindenre! - csaptam le a kínálkozó lehetőségre, mert itt már sejtettem, hogy a beszélgetés egy sima információ cserénél több eredményt fog hozni.

- A motort én vettem új korában, még 2006-ban, - ajjaj, ez jelentősen drágább lesz, mint amennyit eredetileg motorvásárlásra szántam volna! - megvan hozzá minden számla, garancialevél, miegymás. Sajnos közel sem mentem vele annyit, mint szerettem volna, és a 3. gyermek érkezése után kedves feleségem megtiltotta, hogy motorozzak javasolta a motor eladását. Ezért szegény motor most közel másfél éve áll a garázsban. Minden olajcserét és egyebet idejekorán megkapott, hiszen az évek gyorsabban pörögtek, mint a kilométerek. A második levegőszűrőt pl. már nem volt hajlandó a szervizes belerakni amikor kértem, mert szerinte a mostani is még mindig olyan állapotban van, mint amikor utoljára kicserélte. Ja, azt mondtam már, hogy kevesebb, mint 10ekm van benne? A gumik még szőrösek rajta!

- Na, ez kérem fontos alkupozíció, mert akkor extra időt és energiát kell fordítanom a megborotválásukra! Van képed a motorról? - gondoltam hátha csillámpóni-hupilila színű, vagy egyéb buktató kiderül.

Pár kattintás után előkerült néhány fotó, és erős nyáltermelésbe kezdtem.

Yamaha XT660-al azonos blokk

- Ez a motor egyáltalán nem úgy néz ki, mint a korábbi Pegaso. Ez miben más?

- Tök más az egész. A régit pl. Rotax motor hajtja, ebben pedig ugyan az a blokk van, mint a Yamaha XT660-ban. Ezért is vettem meg, mert mindenképp ragaszkodtam a japán minőséghez. Nincs is vele semmi gond, és típushibáról sem tudok. Az egyhengeres motor 2-3000-es fordulat alatt nem túl vidám, és 6000 felé lehet ugyan húzatni, csak épp értelme nincs. Ha a Komlói úton akarsz 180-nal kanyarogni, akkor nem ezt a motort keresed. Amúgy a motor már vakon tudja a Pécs-Villány útvonalat. Gyere el valamikor, és próbáld ki! Kérek pár délutánt, mert az akku még a gyári benne, és bizony cserére szorul.

Így is történt. Felmarkoltam a motorozáshoz "szükséges felszereléseim" (bár csizmát még vennem kell), és meglátogattam otthonában a szárnyas paripát.

Olasz design

Körüljártuk, megcsodáltuk, és a büszke tulaj eldicsekedett vele, hogyan sikerült álló helyben eldöntenie a motort a füves udvarban. Még a karcokat is megmutatta, miközben elmorzsolt egy könnycseppet borostás arcán.
Aztán beszélgettünk még erről-arról a motorral kapcsolatban, szóba került a 2007-ben 120eFt-ba kerülő Garmin Zümo motoros GPS is, amit ő maga épített be, és katonai-szintű térképpel rendelkezik (ha jól emlékszem), de a mai okostelefonok világában már csak az időjárás-állóság és a kesztyűvel nyomkodható kijelző miatt ér még egyáltalán valamit az elöregedett hardver. Hiába, a technika kegyetlenül halad, az évek pedig múlnak.

GPS, analóg fordulatszám mérő, és digitális óra

A motornak pár apró hibája azért van. A kuplungkar vége áldozatul esett az eldőlésnek, az első lámpa körül a gumi elkezdett valamiért kimászni a helyéről. A gazda bevallottan lustán állt hozzá a műanyagok ápolásához, ezért már a gyári fény "megkopott", de egy polírozás ezt orvosolhatja. Ez, és a 10000-es szerviz viszont már az új gazda feladata lesz, akárcsak a friss műszaki vizsga intézése - merthogy a garázsban ácsorgáshoz azt nem hosszabbították meg.
Nem maradt más, mint hogy az árról beszéljünk, bár ez mindkettőnknek kínos volt egy picit. Egy helyen dolgozunk (egy időben még az irodánk is azonos volt), és mindketten még hosszú-hosszú éveken keresztül egymás megköpködése nélkül szeretnénk a folyosón találkozni. Végül mindketten mondtunk egy-egy számot, figyelembe véve a GPS leszerelésével járó herce-hurcát is, és végül úgy egyeztünk meg, hogy azt ajándékba megkapom a motor mellé. A motor végül kb. a normál piaci árak alkudozás utáni értékén cserél gazdát. A megállapodást kézfogással szentesítettük, és nemsokára kezdődhetnek az átírással, műszakiztatással járó kálváriák...

Verhetetlen olasz design!

Terveim szerint a motorról készítek majd egy alaposabb tesztet is képekkel, videóval, műszaki paraméterekkel, márkafórum szerinti ismert típushibával (szám szerint 1), és minden egyéb nyalánksággal nem csak azoknak, akik élnek-halnak a motorokért!

Nem száguldozásra lett kitalálva

Hogy miért adok ki az eredetileg kiszemelt árkategóriánál jelentősen magasabb összeget? Mert mindenki tudja, hogy autónál, motornál műszaki állapotot kell vásárolni! Márpedig a megbízható előélet-ismeret bizony visszahozhatja a felárat, hiszen a régebbi modellek jellemzően olaszországi származása, és a kérdéses kilométeróra-állás rövid távon jelentős szervizköltséggel kecsegtetnek!
Egy komoly gondom van csak ezzel a szalonállapotú motorral: ha eldőlne, akkor a szívem szakadna érte, míg a régebbi, olcsóbb modelleknél már az előző tulajok használata látványos volt. Persze erre is van megoldás, már keresem a megfelelő védelmet az ilyen esetekre! :)
Folytatása következik...

Öltözzünk rétegesen, különben ráfázunk!

Mint azt már biztosan tudjátok, rájöttem, hogy "Kell egy motor!"

Igen ám, de azzal, ha az ember vesz egy motort, még nincs vége a kiadásoknak, sőt! Mint sokan mások, nekem is előbb sikerült ruházatot vennem, mint motort. Végül is nem mehetünk strandpapucsban kipróbálni egy gépet, mert komolytalannak fog tartani az eladó, vagy nem is engedi kipróbálni a kiszemelt példányt! (Persze én a kaposvári motort pont így néztem meg, de hála égnek minden rendben ment!)

Szóval kell egy motoros öltözet! Szerencsére a korosodó B-Star dzsekim még megvan, és egész jó állapotnak örvend, csak vissza kell tenni bele a protektorokat! (Csak tudnám hova tettem...)

Van egy kb. 15-20 éves, néhányszor leejtett, és hiányos-plexis bukóm is. Na ez már másra nem jó, csak hogy ne büntessen meg a rendőr! Az első próbavezetésem előtt el is mentem a sisakért, amint a szüleim házában őriztem. Mint kiderült pár év alatt bepenészedett, így kénytelen voltam kölcsönkérni egy másikat. Most már biztos, hogy kell egy bukó!

Rögtön meg is lett a programom pár éjszakára: próbáltam magam kiokosítani olcsó, de jó sisakok terén, meg úgy általában, hogy hogyan is kell bukót választani? Ebben nagy segítségemre volt az alábbi videó, ami többek között segít a helyes méret kiválasztásában is!

Némi alapinformációval felvértezve engedtem a kísértésnek, és az egyik motoros kollégával elmentem abba a boltba, ahol ő vásárolta a sajátját! Az eladó rögtön bratyizott, meg úgy általában laza volt mint a Rigalánc, de a szakértelmébe nem lehetett belekötni! Mondjuk kicsit fájt, amikor azt mondta, hogy a nekem való bukó ára 48eFt! Persze ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen Flip Up-os a sisak (az állrésze is felnyitható), ne legyen irreálisan drága, és ne is legyen életveszélyes, de úgy 30eFt körül gondoltam megúszom, elvégre a TotalCar-os Papp Tibi cikke óta tudjuk, hogy a Lidlben is lehet jót kapni ennél sokkal kevesebbért is! Nem is vettem meg, inkább áldoztam még pár éjszakát a világháló átkutatásárra.

Meg is lett az eredménye! Hamar megtaláltam a számomra minden tekintetben elfogadható darabot, az MT Flux-ot! Ára csak minimálisan lépi túl az eredeti elképzelésem, tetszetős ez a matt fekete szín, a SHARP teszten 4 csillagot ért el, és van benne beépített napszemüveg is! Először azt gondoltam, hogy az nem fontos, hiszen remek napszemüvegem van, de aztán a kollégák ismét felhívták a figyelmem, hogy az egyrészt nyom, másrészt nagyon macera motorozás közben fel-le venni, pl. alagútnál vagy erdőben, a kesztyű sem sokat segít a műveletben, stb... Igazuk van, nem szabad ez nélkül már bukót venni (túramotorhoz)!

Már majdnem megrendeltem a mattot, amikor észrevettem, hogy van egy rettenetesen ronda Neon változata! Ó, Te jó ég! Hát ki vesz ilyen borzadályt? Ez nagyon buz... ronda! Olyan ronda, hogy két kilométerről is rajtunk röhög majd mindenki! ...Na várjunk csak... A motoros balesetek jelentős hányadánál az okozta a gondot, hogy nem vették észre a motorost! Hmm... Addig addig rágtam magam ezen, míg végül ilyet rendeltem! Lehet, hogy csúnya lesz, de ha csak egy balesetet előz meg a rikító színe, akkor már megérte!

Aztán mindenképp kell még egy kesztyű is! Ezt mondjuk nem ragoztam túl: megvettem a legolcsóbb nyári kesztyűt, amin már van valami, ami a tenyerem megvédné eséskor, hiszen úgy is azzal tompít az ember. Száguldozni nem akarok, szóval nem akartam ennél komolyabbat...

Nadrágot eredetileg nem akartam venni, de egy remek Shox Bergen motoros textilnadrág volt épp remek áron, és hamar felrémlett bennem édesapám rossz térde, amiből a farmerban való sok-sok motorozás jócskán kivette a részét. Nem volna baj, ha 20 év múlva még tudnék fájdalom nélkül lépcsőt mászni...

A bevásárló lista végére maradt a csizma. Olcsó Jánosok szeretnek ezen spórolni, elvégre a célnak megfelel egy jobb minőségű, a bokát is védő bakancs. Sajnos én is ilyen Olcsó János leszek, amíg nincs meg minden egyéb fontosabb kiadás, mint például a motor (+átírás, +biztosítás, +olajcsere, +bukókeretek, +egyéb szervizköltségek, stb.)! Ha belegondolunk, hogy egy csizma árán részt vehetünk egy (vagy több) vezetéstechnikai tréningen, akkor bizony rezeg a léc, elvégre a lábbeli akkor véd, ha már eldőltünk, a tréning pedig segít elkerülni az esést! Meglátjuk a jóféle Panda Safety munkavédelmi bakancs hogy muzsikál idén, de következő szezonra azért muszáj lesz ezt is lecserélni.

Kell egy motor!

Biztos emlékszik még valaki arra a véget nem érő harcra, ami az autóvásárlásom körül zajlott hónapokon keresztül. Most egy újabb tortúra vette kezdetét a közelmúltban: eldöntöttem, hogy ismét motorozni fogok!

...na jó, ezt már azóta tudom, hogy eladtam az utolsó motorom (és a robogóm).

A lényeg, hogy idén megérett bennem az elhatározás, most veszek egy motort! Persze sokat segített a csillagok együttállása, a kocsi törlesztőjének és az LTP lejárta, valamint néhány egyéb esemény láncolata, amikre nem térnék ki külön.

Miután az elhatározás megszületik az emberben, első lépés (célszerűen), hogy megállapítsuk mit is szeretnénk! Ez egyszerű a részemről, mert a motorozásról elég konkrét elképzeléseim vannak, hiszen nagyon száguldozni nem szándékozom, pláne, hogy terveimben 90% aszfalt, és 10% könnyű terep (pl. földes út) szerepel, ergo a túraendúró kategórián kívül kb. minden más kiesett. Bár már az autópálya-tempót sem akarom megközelíteni, mégis kell, hogy legyen erő a gépben, de azért ne legyen túl erős sem, elvégre elég régen motoroztam már, viszont még sokáig szeretnék! Ebből egyenesen következik, hogy 400 és 800 ccm közötti hengerűrtartalom lesz az én célterületem. Következő lépés volt, hogy nézzünk motorokat!

Azt mindig tudtam, hogy ebben a kategóriában az egyik kedvencem a Rotax blokkos 1 hengeres BMW F650GS, pláne, hogy a munkahelyemen ismerek boldog tulajdonost ebből a típusból. Az elmúlt években fél füllel hallottam, hogy mikor mit kellett csinálni rajta, de semmi nagyon komolyra nem kell gondolni, ha a motor alapból rendben van. Ezzel el is jutottunk a kálvária kezdőpontjához: olyan motort találni, ami tényleg rendben van, és nem kell rövid időn belül rákölteni még egyszer a motor árát! A kínálatot folyamatosan figyelve rájöttem, hogy mégsem lesz F650GS-em, mert vagy irreálisan drágák, vagy rettenetesen leharcoltak kerestek új gazdát (abban az időben, amikor én néztem). Eldöntöttem hát, hogy inkább a megbízhatóság felé kezdek keresgélni, és japán motort fogok választani!

Ha túraendúró, akkor Honda Transalp! Azt hiszem ezzel sokan egyetértenek, akik valaha is kacsintgattak a kategória irányába. Nagyon megbízható, igazi öszvér, ami a V2-es motorjával igazi élményt nyújt aszfalton és terepen egyaránt! Ez lesz az én motorom - gondoltam ismételten, aztán a kínálatot elnézve be kellett látnom, hogy ismét tévedek. Régi motorok, ismeretlen előélettel, szemmel láthatóan visszatekert órákkal, (néha már komplett motorcsere is volt!) és ráadásul drágán! Nagyon öreg motort nem szerettem volna, mert az MZ-s időben kellőképp megutáltam a szerelést, ráadásul az ilyan korú gépekhez már célszerszámokra is szükség szokott lenni, ami természetesen plusz beruházást igényel(ne). Be kellett látnom, hogy le kell mondanom a kategória legjobbjáról, és kompromisszumot kell kötnöm magammal!

Következő kiszemeltem a Suzuki XF650 Freewind volt! Ez már jobbnak néz ki! Gyorsan gugliztam, néztem pár videót a tecsőn (YouTube), és bizony sok elégedett motortulajdonos büszke a szabad-szelére. Mégis el akarják adni valamiért? Nézzük a kínálatot: magas futás, közepes ár. Hmm... Itt már lehet találni igazán jó vételeket is, ha az ember nem fél a "valós" 20-40ekm-től! Több helyen lehet olvasni kétszer ekkora futásteljesítményről minden gond nélkül. Apró hiba a képben, hogy az egy gazdás 60ekm-t futott Freewind szemmel láthatóan jobb állapotnak örvend, mint néhány eladó 25ekm-es. Résen kell lenni, de lehet ebből valami - gondoltam bizakodva!

Persze közben azért nézegettem más japán gyártók motorjait is, de valahogy vagy túl drágák voltak, vagy egyszerűen megállapítottam, hogy nem ezek azok a droidok, izé: motorok, akiket keresek...

Ekkor bővítettem kicsit a látómezőm, és arra gondoltam, hogy nem is kell nekem ragaszkodnom a japán motorokhoz, visszatérhetek az eredeti kiszemelthez, a BMW F650GS-hez, csak épp kicsit másképp!

Úgy hívják az új kiszemeltet, hogy Aprilia Pegaso 650, ugyanis ugyan az az egyhengeres Rotax motor van benne, mint a BMW-ben, csak épp egy szeleppel több áll rendelkezésre!

Ismét indult hát a google és a youtube kutatás! Sok-sok jót lehet olvasni és látni! A videókban jellemzően olyan terepeken is hajtják a gépeket, amiket én már jó ideje vizionálok magamnak! Aztán megnéztem ezt a videót, és eldöntöttem, hogy erre van szükségem! Érdemes megnézni, nagyon sok okos dolgot mond a srác róla, és csodálatos helyeken jár...

Lehet olvasni ugyan egy-két típushibáról, de ha nem volt törve a motor, akkor nagy gondra nem kell számítani, és az ára is nagyon barátságos, hiszen az emberek félnek az "olasz megbízhatóságtól"!

Induljon hát a keresés!
Mivel nem akarok vakon elmenni Debrecenbe motort nézni, ezért eleinte Pécs környékén kezdtem keresni, had ismerkedjek a típussal, had lássak néhány hibát, ami segít majd a végleges döntésben! Árban ezzel a típussal bizony meg lehet állni 400eFt környékén, viszont alaposan meg kell nézni, hogy mire is költünk, és motornézés előtt érdemes elolvasni a TotalBike motorvásárlási tanácsadós cikkét elolvasni!

A motornézés amúgy egy nagyon hasznos elfoglaltság, ha az ember tudja, hogy mit kell néznie - és nem csak a motoron! Bizony találkozni olyan eladóval, aki simlizik! Volt pl. hogy a hirdetésben 41ekm szerepel, de élőben már 47ekm van. Ez csak onnantól kezd érdekes lenni, amikor emberünk elmondja, hogy ő igazából ezzel a motorjával még nem is ment messzire, mindig csak pár kilométert tett meg, mert utazni autóval szeret. Persze a motor a hirdetésben is hibátlan, azonban az árra való rákérdezésnél kiderül, hogy ő a hirdetés feladása óta azért megcsináltatta a motort, mert nem jelentkezett értelmes vevő, ő pedig mégsem akarja úgy használni, hogy valamiért nem megy. Kiderült: új gyertya, és a karburátor kirepedt gumi-membránjának cseréje után már rendben vannak a dolgok.

Előéletre rákérdezve hamar kiderül, hogy egy olyan kereskedésből származik, akik tonnaszám hozzák be olaszból a motorokat - természetesen alacsony óraállással. Szakavatatlan szemeknek is hamar ki lehet szúrnia egy-két nagyon nem eredeti karosszéria-elemet, meg úgy általában itt-ott az illesztésekkel is van gond, de azért tegyünk egy próbakört - bár itt már tudtam, hogy mást választok majd. A motor amúgy szépen húz, a fékek jók (aki ilyen motort néz készüljön fel, hogy az első fék nagyot harap!). Két perc után úgy érzem, hogy a motort amúgy gond nélkül tudnám hajtani keményebben is. Visszagondolva ez egy dolgot jelent csak: a valaha volt közel 50 lóerő már bizony erősen megfogyatkozott!

Túl is tettük magunk az első pozitív élményeken, és másnap (mert ugye ha nagyon hiányzik az embernek a motorozás, akkor hajlamos érzelmekkel telítődni - ami pedig nem túl jó vásárlási tanácsadó) már hideg fejjel vontam le magamban a helyes következtetéseket. Mehetünk is tovább...

Persze akad ellenpélda is! Kaposvári strandolásunk alatt egy remek motort volt alkalmam kipróbálni, egy korrekt eladótól! A motor nagyon kezes, szépen megy, de az eladó elárulja, hogy 100-as benzin van benne, mert valamiért a 95-össel 3000-es fordulat alatt rángat. Ezt leszámítva a motor rendben van, csak valami nem klappol az összképben nekem. Első kérdésem, hogy miért adja el valaki a motorját, aki egy éve vette, azóta ment vele 6ekm-t boldogan közúton és terepen? Persze-persze az asszony a ludas... Amikor a srác elmondja, hogy az 1998-as motor a 2001-es változat festését kapta meg, akkor esik le ami motoszkált bennem: ez a későbbi modell kinézete! Vajon összetörték, és azért kellett mindent felújítani rajta? Nem ritka ebben a kategóriában, de tény: igényes munkát végeztek! Ráadásul megvan minden extra ami csak kell: középsztender, bukókeret, hátsó doboz, szivargyújtó, satöbbi! Bátran vállalható motor - ha valaki nem fél az ismeretlen előélettől! Nézegetem-nézegetem, és meg kell vallanom, tetszik amit látok, eddig meggyőző! Tegyünk egy próbát!
Motorikusan is rendben van, bár Kaposvár belvárosában nincs alkalmam a nagykönyv szerint kihúzatni a motort! Magas fordulatról gázelvételre szépen durrog a kipufogó, gázadásra szépen megindul! Őszinte a mosolyom a bukó alatt! Tetszik!

Persze nem szabad érzelmek alapján dönteni, ezt már tudjuk. Megköszönöm a lehetőséget, és elköszönünk egymástól. Majd jelentkezem, és ha úgy alakul, megverekszünk az árral kapcsolatban...

Folytatása következik! :)

30 day challenge

Túl sokat ülsz a gép/tv/íróasztal előtt, és azt érzed, hogy már csak árnyéka vagy egykori önmagadnak? Kondicionálnál, de nem akarsz gyúrni? Csinálnál valamit, de utálod a konditermet? A futástól megfájdul a bokád/térded/lábad? Nem akarod magad kitenni az időjárás szeszélyeinek? Vagy egyszerűen csak nincs időd, mert már így is kevés a nap 24 órája? Esetleg csak kipróbálnál valami újat, aminek több értelme van, mint a TV Shopos hülyeségeknek?

Akkor csatlakozz hozzám, és csinálj meg egy 30 napos kihívást!

Miért? Ha a fentiek nem elegendőek, akkor: csak úgy!
Mire gondolok? Létezik egy csomó ilyen "30 day challenge" nevű izé, amik gyakorlatilag nem mások, mint egy 1 hónapos, egyre nehezedő edzésterv. Létezik bennük kemény is, és olyan is, ami nekem - punnyadt irodistának - való! Az a szép bennük, hogy egyszerre akár többet is lehet párhuzamosan csinálni!
Sokfajta kihívás létezik, én a következő kettőt néztem ki magamnak, és tudom, hogy sikerrel végig is csinálom ezeket! Márpedig, ha nekem menni fog, akkor Neked sem lehet gond! Csatlakozz Te is! ;)

1. Plank challenge:

A legfontosabb dolgok, amikre nagyon oda kell figyelni:

• felkarok függőleges helyzetben (könyök a váll alatt),
• karok vállszélességben, alkarok párhuzamosak,
• hasizmokat, farizmokat megfeszítve tartjuk ,
• gerinc teljesen egyenes (egész testünk "egy vonalban" bokától fejtetőig), nem homorítunk!

Az első nap 20 másodperc, az utolsó 300! Elsőre kicsit erősnek tűnhet az 5 perc, de a fokozatosságnak köszönhetően nem lesz ezzel gond, és azért kell egy kis kihívás is! :)

2. Push up challenge:

Nem bonyolult, fekvőtámaszokat kell csinálni! :)

És, hogy mit várhatunk ezektől, ha becsülettel végigcsináljuk?
-10kg, kocka has, férfiaknak 40-es bicepsz, hölgyeknek 0 integető-háj!
...Na jó, lehet kicsit túloztam. Valójában szerintem nem sokat, csak az állóképességünk nő valamelyest! Nem ettől lesz valaki fitneszbajnok, de legalább teszünk valamit a TV-néző izmok ellen!  Persze, ha megnézitek, hogy napi 1-10 perc az egész, akkor egyértelmű lesz mindenkinek, hogy ez nem ér fel egy 2 órás edzéssel, nem helyettesíti sem a súlyzókat, sem a személyi edzőket, azonban ez nem is erről szól!

Én február 1-én kezdem párhuzamosan mindkét kihívást! Csatlakozol? :)

Ami hiányzik...

2008. nov. 29. 1:46
- írja Sofőr

A minap arról meséltem két igen jó barátomnak, hogy mik is voltak anno, és eszembe jutott, hogy mennyire is hiányoznak az ilyen élmények az életemből...

Az alábbi pár sorból Ti is érteni fogjátok...

A "Napló" kategóriában már beszéltem arról, hogy a Reteksys nevű csoda-Ladával mily vidám esetek történtek meg, és hasonló apróságok. De nekem akkor is hiányzik az, hogy 40 és 80 között lobogjk egy kocsi tetején egy erdészúton! A mai napig az egyik legszebb élményem, amikor egy Kia K2700 típusú kisteherautóval a pécsi elkerülő úton az Elcoteq előtt egy jobb derékszöget nem csak a kézifék segítségével vettem be, de amint a kedvenc videómban láttam (http://www.youtube.com/watch?v=IdfMxyrYwmc - érdemes megnézni, ennek köszönhetően kezdtem úgy vezetni, ahogy tudok, ha nagyon akarok), még csattintottam is, mindkét kezemmel, a fülem mellett jobb oldalt (úgy, ahogy az a filmben is látszik)!

Kristály tisztán emlékszem, amikor Baján (hazafelé, üresen), a híd előtt még építették a Tesco-t, és poros volt az ideiglenes út, amely tartalmazott egy ilyen szakaszt: hosszú egyenes után jobb derékszög, rövid egyenes, majd bal derékszög, és amikor ott jöttem (szintén a Kiával), épp elkezdett esni, és pontosan olyan nyálkás volt az út, mint az a Kreszkönyveben meg van írva. Ekkor olyan szépen csúsztattam végig keresztben a teherautót (a jobb kanyar előtt-től a bal kanyar utánig), hogy azt bárki felrakta volna az internetre, ha van nála bármilyen élményrögzítő eszköz... Még egy igazi rallyautóval sem lehetett volna szebben csinálni, esetleg gyorsabban...

Hiányzik az az érzés is, amikor a "háromkerekűTescoskocsival" (Piaggio Ape Max), a Magyarürögi út, és a Szigeti út kereszteződésébe nagy sebességgel (ennél a gépjárműnél a 40 már annak számít) tökéletesen derékszögben érkezem meg a menetirányhoz viszonyítva (a Tesco irányából), és úgy megyek tovább a Magyarürögi úton, hogy a padkát még véletlenül sem érem el, de a észak felől jövők balra kanyarodó sávjának szélét jelző vonalat nem érintem! Mindezt minimum 10-15 méter csúszás után!

De nem elhanyagolható az az érzés sem, amikor az erdőben ketten, két MZ-vel kb. 40km/órával "száguldunk", méghozzá gyalogos úton! Ott a 40 olyan érzés (a hely szűke miatt), mint lakott területen belül a 100, országúton a 160, autópályán a 200+! Olyankor nincs mese, mész amerre az út visz, vagy nagyon fog fájni! Ha nem sikerül (a földes-gyalogos-túraúton esély sincs a lassításra), imádkozol, ahogy én is tettem, amikor nagyon közeledett velem szemben egy balos kanyar jobb szélén egy fa... Ez egy leírhatatlan érzés! Az ember tudja, hogy megtesz minden tőle telhetőt, de igazából az nem biztos, hogy elég!

Milyen vicces,  amikor Budapestről jöttünk haza az autópályán egy E36-os BMW 320i-vel, a tulaj és a felesége pedig 200km/h felett szeretkeztek a hátsó ülésen, miközben én bekapcsolt klíma mellett még bőven gyorsítottam?

Ez csupa olyan emlék, amit amikor átéltem is élveztem, visszagondolva pedig különösen szépnek bizonyulnak...

És mit csinálok ma?

Egy megszokott társasággal, megszokott helyekre megyünk, a megszokott italokat fogyasztjuk... Semmi izgalom, semmi extrém sport, semmi adrenalin!

Néha ugyan elmegyünk fallabdázni (ami jót tesz az unalomtól elhízott testemnek), ritkábban paintballozunk (aki játszott már velem, tudja, hogy milyen eredményekkel játszom), de sehol a régi balhékeresés, sehol egy kocsmai/utcai verekedés, sehol egy lopott autó/motor, sehol egy kaszkadőröket meghazudtoló mutatvány, sehol egy 120km/h feletti lassítás nélküli anyósülésről kihajolás, megnézni, hogy megvan-e még a házilag barkácsolt MZ kipufogó a Ladán...

Hát csoda, hogy csak a régi történeteket mesélem? Miről meséljek ilyen élmények után? Hogy mennyire izgalmas volt a Tamás ellen a fallabda, amikor kikaptam 15-13-ra? Vagy, hogy milyen izgalmas szombat este filmet nézni számítógépen? Esetleg meséljem el egy napom az aktuális munkahelyemen? Ilyenek után szerintetek említésre méltó, hogy aznap kivel beszéltem meg találkozót, vagy, hogy milyen szerződésre van esély? Köszönöm, de nem...

Ezek, amiket most leírtam, csak töredékei annak, amire emlékszem, vagy éppen annak, amit már elfelejtettem, de pontosan ilyen élmények hiányoznak az életemből!

Semmi, amit a blogon leírtam, nem felel meg a valóságnak, a történetek csak légből kapott fantáziálások, és egyáltalán semmilyen valóságalapjuk nincs, ezért büntetőjogilag felelősséget nem is vállalok irántuk, hiszen mindez csak kitaláció!

• 1.  Kriszti-mysti
  2008. 11. 29. 13:21
  Sofi, sutyiban elviszem itthonról az autót, beugrok érted, és megmutathatod, mit tudsz, és mi hiányzik;)
  
  
• 2.  Kriszti-mysti
  2008. 11. 29. 13:22
  Na jó, nem én vagyok az embered, én nyuszi vagyok elcsórni az autót:D
  
  
• 3.  Andrew
  2008. 12. 01. 17:43
  Biciklivel tudok szolgálni!
  
  
• 4.  catkattack
  2008. 12. 01. 19:23
  Én meg, ha gondolod, a hátamra kaplak, és körbelovagolhatod rajtam a Szent István teret.
  
  
• 5.  Andrew
  2008. 12. 01. 21:38
  Kata csitt! Itt csak max te lovagolhatsz!
  
  
• 6.  Ramirez
  2008. 12. 03. 10:14
  szánkózhatunk egyet nemsokára ha gondolod :)
  
  
• 7.  Kesze
  2008. 12. 04. 14:44
  Vén fasz. :)

Star Wars: The Old Republic karakter-bemutató

Egy kis összefoglaló a Star Wars: The Old Republic című játékban található karakterekről, és azok fejlődéséről. Haladjunk szépen sorban, kezdjük a Köztársaság (Republic) oldal karaktereivel:

Jedi Knight - Jedi lovag

Jedi Consular - bölcs

Trooper - rohamosztagos

Smuggler - csempész

A Birodalom (Empire) oldalon természetesen ugyan ez a felállás:

Sith Warrior

Sith Inquisitor


Bounty Hunter - fejvadász


Imperial Agent - birodalmi ügynök

Mint azt Ti is láthatjátok, a karaktereket az eredeti, és az új filmtrilógia alapján próbálták összeállítani:

Jedi Knight - Anakin Skywalker, Mace Windu

Jedi Consular - Obi-Wan Kenobi, Yoda

Trooper - klónok

Smuggler - Han Solo, Lando Calrissian

Sith Warrior - Darth Vader

Sith Inquisitor - Darth Sidious (Palpatine)

Bounty Hunter - Jango és Boba Fett

Imperial Agent - Piett admirális

A fenti videókból is jól látszik, hogy minden karakterosztály (kaszt) kétféle irányba fejlődhet, amiről 10-es szinten kell döntenünk, miután elhagyjuk a kezdő-bolygónkat. Ezután minden szintlépéskor kapunk talen-pontokat, amiket (akárcsak a WoW-ban) különböző "tanlent-fákon" tudunk elosztani.

Ezekről egy táblázatot csináltam, mely megkönnyíti megérteni, és segíti a játékban a specializációnkat:

Star Wars The Old Republic

A Star Wars játéksorozatok következő meghatározó darabja a Star Wars The Old Republic lesz, amihez eddig három mozi szintű videó jelent meg. A videókat megjelenési sorrendben rakom ide, de észrevehetitek, hogy a történetük szerint időben pont fordítva követik egymást. Jó szórakozást mindenkinek!

1. Star Wars The Old Republic - Deceived

2. Star Wars The Old Republic - Hope

3. Star Wars The Old Republic - Return

A hivatalos honlap a http://www.swtor.com

Mercedes Sprinter

Egyik reggel kaptam egy SMS-t, hogy ne az irodában kezdjek, hanem az egyik építkezésünknél (merthogy egy építőipari vállalkozásnál dolgozom). Így is lett.
A feladat nem volt bonyolult, üljek be a Sprinterbe, menjek el a raktárba, onnan vigyem el az asztalosokat és egy szekrényt egy óvodába, onnan a régi szekrényt vissza kell vinni a raktárba az asztalosokkal együtt (akik az óvodában még gyorsan csinálnak ezt-azt), majd vissza az építkezésre, és ha mindez megvan, akkor mehetek az irodába dolgozni.
Az építkezési portás centiméterenkénti fontoskodó utasításait követően sikerült is elindulnom utamra, ami mellőzött minden különösebb kalandot, azonban arra alkalmas volt, hogy - ugyan csak futólag, de - megismerkedjem a Mercedes Sprinter mivoltával.
Ami elsőre feltűnt, az a bajuszkapcsolók egyikének hiánya, ugyanis szerettem volna letörölni az ablakot, ám nem igazán találtam az erre alkalmas kapcsolót. Hosszas keresgélés után meglett, a (bal oldali) irányjelző-karon van elrejtve, ráadásul tekerni kell. Magán a kapcsolón több ponton is lehet tekergetni ezt-azt, ami kezdő úrvezetőket bizony eleinte komolyan megviccelhet.
Következő kihívás, ami elé ez a reggel állított, az a kilátás volt. Ne értsetek félre, a Sprinter hatalmas üvegfelületekkel rendelkezik, aminek köszönhetően minden irányban tökéletesen látjuk az autó végpontjait, azonban nem olyankor, mikor tökig be van párásodva. No sebaj - gondoltam - ez egy Merci, biztos van benne klíma... Nincs. A Jakabhegyi úti kollégiumtól indultam, és a Petőfi utcai lámpánál még mindig a kormányra feküdve láttam csak ki. Nagy üvegfelület egyenlő sok-sok pára. Törlésnyomok az ablakon nem voltak, ezért inkább nem reszkíroztam meg, hogy én összekenjem, mert hát mégiscsak a kiemelkedő erejű főnököm kedvenc munkáskocsijáról van szó, aki talán viszonzásképpen következő találkozásunkkor barátilag satuként szorított volna velem kezet. Jobb a békesség, maradtam a maximumra tekert szellőzőrendszernél és a letekert ablaknál.
Viszont, ha már kifelé nem láttam, volt alkalmam belülről kicsit szétnézni, és megállapítottam, hogy egy Mercedes Benz (kis)teherautó is csak ugyan olyan, mint akármelyik másik. A középkonzol akármelyik koreai gyár terméke is lehetne. Az anyagok talán egy leheletnyivel puhábbak, mint amilyenekkel eddig találkoztam ebben a kategóriában, bár azok, amikkel eddig mentem, azok 5-10 évvel (néha még sokkal többel is) idősebbek voltak, szóval közel sem biztos, hogy a korabelieknél "prémiumabb". A belső designerek kezére a munka során nyilván derekukhoz láncolt bilincs volt rakva, azonban egy-egy ügyesebb azért a szájával rajzolt egy pofás, a középső résztől elkülönített szellőzőrendszert, ami megtöri a hétköznapok komor egyhangúságát. Ezért a műveletért vagy kirúgták, vagy előléptették, de egészen biztos, hogy komoly változásokat hozott karrierjében.
A kilométeróra környékén sem kell csodára számítani. Nem tud sem többet, sem kevesebbet, mint ami az áru A pontból B pontba való eljuttatásához szükséges, már ami az információkat érinti. Persze teherautóhoz méltóan sokkal több kis ikon világít, mikor ráadjuk a gyújtást, de menet közben ideális esetben ebből nem látunk semmit. Az egész műszeregység új évezredi mivoltára is csak a középső, digitális kilométer-számláló és hozzátartozó részből jövünk rá, ezt leszámítva akár a kilencves évek elejéből is származhatna, bármely nemzet, bármely autójából.
Kívülről szemlélve a kocsit nem nevezhető igazán izgalmasnak a látvány, persze csak személyautós szemmel. Ha a többi teherautóhoz viszonyítjuk, máris egész más az összkép. Szemei leginkább Luci Liu-ra emlékeztetnek, szája pedig mosolyogni próbál még a rettentő teher alatt is, ami a hatalmas platón foglalhat helyet, nem is beszélve a 7 jómunkásember összesen közel 850 kilójáról, ugyanis a duplakabinban ennyien férnek el. Tükrei Dumbo hatalmas füleiként lógnak ki oldalra, ráadásul külön figyelni kell az aljából kilógó irányjelzőre, mert egy-egy centizés után bizony sok pénzt ott lehet hagyni a márkaszervizben. Természetesen a márkajelzést láttatni kell, méghozzá a mostanában egyre nagyobbra nőtt csillagon kívül egy Mercedes-Benz emblémával is, ami mára már "lopásbiztosnak" mondható.
A motorja kellően erős, még ezzel a 2,2-es dízellel sem gondolom, hogy bárkinek gondja lenne normál használat során. Turbólyukkal nemigen lehet találkozni, de azért tudni kell, hogy egy teherautót nem gyorsulási versenyek megnyerésére terveztek. A váltójáról nekem rögtön a Vito váltója jutott eszembe, nyilván nem véletlenül, és természetesen semmilyen gond nem volt vele.
Az utastér amúgy hatalmas, akár még átöltözésre is alkalmas. Tárolórekeszek szempontjából sem panaszkodhat senki, abból ugyanis megszámlálhatatlanul sok van. Akik a hátsó sorba kényszerültek, ők sem panaszkodhatnak, az ülésük alatt szinte bármi elfér, amire napközben szükségük lehet, ráadásul sem fejtérben, sem lábtérben nem panaszkodhatnak. Egyetlen dolgot hiányoltam az utasok szempontjából, mégpedig az első sorban középen ülő ember kapaszkodóját, ami tempósabb kanyarkor bizony jól tud jönni. De mint mondtam, ez az autó nem a száguldozásról szól, még akkor sem, ha a neve mást sugall, ráadásul az említett kapaszkodó a legtöbb kisteherautóból ugyanígy hiányzik.
Mindent összevetve, ha valakinek olyan autóra van szüksége, amiben ötnél többen is elférnek, platója is van rendesen, annak tökéletes választás, persze a márka és a minőség pénzbe is kerül, amit sajnos nem minden vállalkozó engedhet meg magának.
További fotók itt tekinthetők meg!

Kia Sportage 2010

Lassan két hete, hogy vezettem a KIA Sportage elnevezésű SUV-t. Összejött egy-két dolog azóta, előző bejegyzésemből is látszik, hogy sűrű volt az azt követő hét, ráadásul gondoltam hagyom érlelődni magamban a témát. Annyira hagytam, hogy már meg is feledkeztem a tesztvezetésről, mikor egy héttel a próba után csörgött a telefonom, és az az eladó hívott, akivel vezettem. Érdeklődött, hogy így visszatekintve mi a véleményem, és miután őszintén megosztottam vele, elég agresszív eladói stílusban meg akarta nekem magyarázni, hogy ami nem tetszett, az valójában nekem jó. Azt hiszem itt írtam le magamban a KIA szabadidő-autóját. Minél inkább győzködött, annál jobban fogalmazódtak meg bennem a konkrét kifogások, hogy melyik konkurencia miben jobb. Néhány finom érvelés után - amiket természetesen nem fogadott el - közöltem vele, hogy nem és kész. Tele lett a hócipőm, de azért egy KIA Cee'D tesztelésre jelentkezem majd még nála.

Gondoltam ezeket majd jól megosztom Veletek, még amíg frissek az élmények, de néhány túlóra, és egyéb feladat, ne meg a fészbúkos alkalmazások is túl sok időmet pazarolták el, így ismét csak telt-múlt az idő, míg végül végre eljutottam idáig.
Hogy maga a tesztvezetés milyen volt? Lássuk!
Pécsett a KIA forgalmazásáért a Pappas Autó felelős, akik ugye leginkább a Mercedes kereskedésről híresültek el. Odamentem, parkoltam, bementem a Mercihez (a KIA részleg ajtaja ki sem volt nyitva), és... és semmi. Mászkáltam az eladótérben, látványosan kerestem kontaktust, sűrűn nézegettem az órám, mint aki időpontra jött (mert tényleg), de semmi. Odamentem az információs pulthoz, ami a Merci részlegen volt, de egyszerűen csak mászkáltak az eladók és szerelők. Meg sem kérdezték, hogy ugyan esetleg segíthetnek-e, ha már 2 perce itt látványosan keresek valakit/valamit. Normálisan voltam öltözködve, bár nem öltönybe, még talán a rám jellemző borosta is ki lett írva aznap, szóval nem úgy néztem ki, mint aki csak úgy bejött elütni az idejét.
Ilyenkor mindig eszembejut, hogy amikor bementem a Volvohoz tavaly, akkor azonnal odajött valaki, bemutatkozott, és megkérdezte, hogy miben segíthet, pedig ott épp rövidnadrágban és szandálban voltam, mégis úgy kezeltek, mintha egy vadonat új Hugo Boss öltönyben jelentem volna meg. Számomra a prémiummárkához az ilyen prémiumkiszolgálás tartozik.
Meguntam hát, és félbeszakítottam két beszélgető eladó trécselését. Szóltak az eladónak, akivel egyeztettem időpontot. Remek kezdés...
Ez az első hely, ahol három (3!) oldal papírt töltettek ki velem, mielőtt egyáltalán láttam volna az autót. Aztán jött a sallangszöveg a KIA nagyszerűségéről - még mindig az asztal mellett úgy, hogy háttal ültem a kirakatnak, a kocsi pedig a kirakat előtt parkolt. Órámra pillantva láttam, hogy mennyi ideje voltam már itt, ezért félbeszakítottam a monológot. Közöltem, hogy több on-line autós magazin cikkét is elolvastam, ugorhatnánk ezt a részt, és térjünk a lényegre, mert már eltelt az az idő, amit az egészre szántam. Kimentünk a kocsihoz.
Az autó valóban impozáns megjelenéssel bír, mely leginkább szemből tűnik fel. Köszönhető ez az egységes KIA-arcnak, mely ekkora autón igazán markáns, megjelenést biztosít. Ha elölről tekintjük meg, a leginkább Optimus Prime juthat eszünkbe róla a Transformersből. A kocsi elejét több lámpa díszíti, mint egy átlag magyar család karácsonyfáját, ám ez valahogy mégis jól áll a KIA-'nak, ami talán az egyedi ködlámpának köszönhető leginkább. Látszik, hogy a gyártó cég határozottan Európát célozza. Nyoma sincs a régi Sportage jellegtelen külalakjának, az egész autó akár német termékként is értékesíthető lenne egy embléma, és talán egy hűtőmaszk csere után. Méreteit tekintve alacsonyabb lett, szélességében és hosszában azonban megnőtt, talán ennek is köszönheti sportos és divatos megjelenését. A hátulja valahogy nem fogott meg, a hátfal magas, masszív, már-már túlzónak tűnt, a lámpák, és a lökhárítóba elhelyezett irányjelzőknek köszönhetően azonban mégsem hívnám csúnyának, valahogy a designereknek sikerült elvonni a figyelmünk arról, hogy milyen kicsi is az a hátsó szélvédő. A hátsó ajtót kinyitva hatalmas és többszintű csomagtartó tátong előttünk. Bármely átlagos család cuccai könnyedén elférnek a több, mint 560 literes helyen, nem is beszélve a közel teljesen lehajtható hátsó üléssorról, mellyel 1350 liternél is több vizes-lufit szállíthatunk.
Az utastérbe bejutva a hátsó üléssorban utazóknak sem lehet panasza a térre, bár egy igazán magas férfi jobban érzi majd magát elől. Miután alaposan megszemléltem a kocsit, és közben örömódákat hallgattam róla, gondoltam induljunk. Újabb meglepetésemre kiderült, hogy nem én fogok vezetni, ugyanis, hogy "rendesen legyen bemelegítve az autó", ezért Hirdig ő vezet, ott majd átülhetek. Valahol érthető, de azért nem esik jól az embernek egy olyan üzenet, hogy "te hülye vagy, úgy sem tudod hogy kell vezetni"... Bár a SUV kategóriában szerintem kizárólag diesel 4x4-es változatoknak lenne szabad léteznie, ez a példány is benzines volt. Vajon egy modern benzines kocsi nagyobb odafigyelést igényel az első pár kilométeren, mint egy akármilyen diesel? Kezdett a kocsi egyre ellenszenvesebb lenni, ami leginkább az "eladónak" volt köszönhető, és ezen csak súlyosbított, amikor közölte, hogy ebben az autóban van a világ legjobb összkerék meghajtása! Nono, azért ez olyan erős túlzásnak tűnt, mint mikor Orbán Viktor kijelentette közel 3 éve, hogy a gazdasági világválságnak egy módon lehet véget vetni, mégpedig ha az MSZP azonnal lemond. Persze az eladót sem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről, hiába említettem meg az Audi Quatrok meghajtását, hiába hoztam fel egy olyan nevet, mint a Subaru, és hiába mondtam a Nissan X-Trail kitűnő terepképességeit, amik a Dacia Dusterben is egészen hihetetlen dolgokra képesek, válaszul valami kanyarodáskori vezérlést, meg érzékelőtömkelegeket emlegetett. Bevallom már annyira megbotránkoztam magamban, hogy meg sem jegyeztem amiket mondott, pedig biztos volt benne egy-két hasznos információ is.
Hirden átültem a volán mögé, az ülést, a kormányt pillanatok alatt beállítottam, de nyilván, ha vennék egy autót, akkor először sokkal több időt fordítanék a finomhangolásra. Gyors körültekintést követően megállapítottam, hogy bár minden a helyén van, mégis valami furcsa. A legtöbb helyen dicsérték a műszerfalat, nekem az órák csőben való elhelyezése valahogy mégsem jött be. De komolyan, ennél szerintem csak a Hyundai IX35 pápaszemes műszerei rondábbak (bár azokat élőben még nem láttam, csak képről). Persze így utólag visszagondolva biztosan a háborgó lelkiállapotomnak köszönhető a mindenben rondaságot látó észrevételeim, de akkor nagyon nem tetszett.
Elindultunk. Persze hallgathattam tovább az ódákat, hogy milyen csöndes a motor, meg milyen jó a meghajtás. Persze, hogy csendes, milyen legyen egy benzines motor? Legyen traktorhangja? Itt már a Halálos iramban második részéből villantak meg jelenetek a fantáziámban, amikor a vége felé a gonosz bácsit egyszerűen katapultálták az ülésbe beépített nitro segítségével. Kellett volna nekem is egy olyan...
De milyen volt a kocsi? Ismét meggyőződtem róla, hogy ekkora kocsiba nem való (ekkora) benzinmotor, mert egyszerűen kevés. Semmi élet nincs benne, a gyorsulás szinte nulla, persze az ellenkezőjéről megint meg akartak győzni. A "világ legjobb összkerék meghajtású futóműve" pedig a ballonos gumik ellenére is érezhetően meg-megdobja a kocsit. Túl sportosra, túl keményre van hangolva. Miután ezt hangosan kimondtam, már hallgattam is, hogy ez miért is jó... Nem akartam már mást, csak szabadulni. A lehető leggyorsabban és a legrövidebb úton visszamentem a kereskedéshez, gyorsan elbúcsúztam, majd mentegetőzve, hogy sietek nem "beszélgettem" tovább... Menekültem...
Ami még feltűnt miután visszaültem ötéves Swiftembe, hogy elém-tárulkozott az egész világ! Konkrétan ekkor vettem észre, hogy a Sportage gyakorlatilag egy bunkereket idéző kilátási lehetőségeket biztosító batár. Az érzésre fele akkora kocsimba visszaülve úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas szélvédővel ellátott Ikarus busz volánja mögé ültem volna.
Bár az autó végiggondolva kifejezetten remek darab, és tetszetős is, mégis egy ilyen agresszív marketinget folytató eladó tökéletesen elijesztett a márkától. Kár érte...

Egy hosszú nap

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban...

...Amikor még rendezvényszervező irodában dolgoztam, akkoriban voltak állandó rendezvényeink. Ilyen volt például a Takarékszövetkezetek bálja is, ami az elmúlt években több helyszínen is megrendezésre került. Volt már a Sportcsarnokban, az Expoban (ez egy külön történet...), és a közelmúltban újra visszatért a POTE aulába.
Egyik nap ismét kerestek a Délnyugat Reklámstúdiótól (fizetett politikai hirdetésünket hallották), és András kérdezte, hogy tudok-e jönni. Mivel a munkahelyemről nem tudtam "elszabadulni", ezért inkább azt mondtam, hogy nem, de ha gondolják, munkaidőn kívül szívesen segítek...
Néhány nap múlva ismét hívást kaptam, ami meghívásban tetőzött. No nem a bálra hívtak meg, hanem dekorozni. A dekorozás egy különös szó: a dekoráció installálását jelenti, és nem ismeri szinte egyetlen helyesírás-ellenőrző motor sem. Sajnos a dekorozás napján megtudtam, hogy ez még nem minden, ugyanis a dekor bontását, és annak a raktárba szállítását is fedi. Így kezdődtek hát eme rövidke bejegyzés eseményei.
A dekorozás a szokásos módon zajlott. Talán az eddigi évekhez képest csak annyi volt az eltérés, hogy az előkészületekben nem kellett részt vennem, és az embereket sem nekem kellett "beszereznem".
Kedden meló után mentem hát melózni, ami ugyan megszokott a bolt miatt, ám most külön melósruhát is kellett reggel csomagolnom. Meg is jelentem 17.07-kor a POTE aulában, de a többiek még sehol sem voltak. Korán jöttem. Na nem baj, bementem, körülnéztem, felmértem a terepet, és felidéztem az emlékeim az utolsó dekorálásról, hogy amikor a többiek megjönnek, tudjam rögtön mondani, hogy kinek mi lesz a dolga. Végezetül kimentem, átöltöztem, és vártam a többieket.
Sokat nem is kellett várnom, megjöttek a többiek, és jött az állvány is. Mivel a csapat fele számomra idegen volt, gyorsan bemutatkoztunk egymásnak, bepakoltunk, és már folyt is a munka. Minden flottul zajlott, mindenki tette a dolgát, és szépen, egyenletesen, folyamatosan haladtunk, fél éjfélre végeztünk is. Szép lett.
Hazamentem, gyors tusolás, majd alvás. Másnap meló (iroda-költöztetés), utána meló a boltban, majd foci, aztán éjfélre mentem bontani. Volt ugyan egy "masszív mag", akik szívük szerint mulattak volna reggelig, de a háttérben már kb. negyed egytől tudtunk dolgozni.
A dekor bontása is remekül haladt, sőt, az asztalokat is összecsukták a pincérek, ez úton is köszönöm nekik. A székeket viszont már nekünk kellett összepakolnunk. Ja, hogy nem említettem eddig az asztalokat, és a 300 széket? Lehet azért, mert magam sem tudtam róla. Hmm... Minden olyan, mint régen, egy kis meglepetés-bónusz mindig megszínesíti az ember hajnalát. :)
Jó volt, valamikor hét előtt végeztünk is. Hazamentem, tusoltam, picit vízszintesbe helyeztem magam, és már főztem is a KVm, azt megittam, és már mentem is dolgozni, ahol a változatosság kedvéért pakolni kellett, ugyanis két napig, és sokszoros átrendezésig tartott, mire elkészült az iroda új elrendezése. Meló után meló a SAGE Compnál (társadalmi hirdetésünket hallották...), majd egy jó tollasozással zártam ezt a "rövid" napot. Persze az említett időtartamban ittam néhány KV-t, szóval éjfél is volt mire úgy döntöttem, hogy megyek aludni. Mondjuk Esti mese nem nem kellett az alváshoz...
Igazából a fáradtság csak másnap jött. Szellemileg már előző nap vége felé sem voltam a toppon, de fizikailag csak ez a péntek tett be igazán... Az egész testem fáradt volt, de amit igazán éreztem, az a lábam. Nem is csoda, hiszen héfőn tollasoztam; kedden dekoroztam, ahol rohangászni kell, nem is beszélve a kb. 6m magas állvány folyamatos megmászásáról; szerdán nappal irodát pakoltam és szekrényeket, bútorokat cipeltem, majd utána fociztam; éjjel bontottam és székeket, asztalokat, állványt, és egyebeket cipeltem; csütörtökön pakoltam tovább az irodában, majd este tollasoztam megint.
...száz szónak is egy a vége: elfáradtam.