Tesztvezetés

Szerda van. Épp a munkahelyemen az építőiparosoknak segítek gőzerővel különböző Excell táblák megalkotásában, mikor csörög a telefonom. Számkijelzés nincs.
- Tessék, Geresics Attila.
- Jó napot kívánok, Gyurkóczi Gábor vagyok a Mitsubishi pécsi márkaképviseletéből, és azért telefonálok, mert látom, hogy Ön regisztrált tesztvezetésre.
Magamban: Mivan? Kivagy? Honnan hívsz? Mit akarsz? De legfőképp: Mit csináltam? Hova regisztráltam? Mikor?
- Igen, természetesen. Ha jól emlékszem ez pár hónapja volt. - közben próbálom felidézni, hogy mit mondott, honnan hívott?
- Őőő, az lehet, én csak most kaptam meg a központból.
Még mindig fingom sincs, hogy ki ez, és honnan hív.
- Miről lenne szó?
- Egy tesztvezetési időpontot szeretnék Önnel egyeztetni. Mikor lenne Önnek jó?
- Őőő, kicsit sűrű most a program, hogy vannak Önök nyitva?
- H-P: 8:00 - 17:00, Szo: 8:00 - 12:00.
- Az jó, mert ezekben az időpontokban én is dolgozom. Esetleg egy péntek 2 utáni időpont?
- Semmi akadálya, akkor beírom a péntek 14:30-at.
- Hova kellene mennem?
- Pécsett a Siklósi út tetején, a Baumaxnál vagyunk, attól függően, hogy honnan jön, meg tudom mondani, hogy hol kanyarodjon be.
Aha! Mitsubishi!
- Ja, már emlékszem, voltam már Önöknél korábban! Remek, már várom.
- Azt jól látom, hogy a dieselt jelölte meg?
Magamban: Mivan? Még mindig fogalmam sincs, hogy milyen autóról beszélünk, de azt már tudjuk, hogy Mitsubishi és diesel. Az nagyban leszűkíti a kört, mert minden modelljükből van gázolajos...
- Természetesen, szóba se jöhet a benzines nálam...
Majd szépen elbúcsúztunk, és folytattam a munkám.
Lehet, hogy Lancert szerettem volna vezetni? Esetleg L200-ast? A többi modellre nem igazán nedvesedek, szóval valószínű ezek közül valamelyik. De Lancerből diesel?? Kizárt...
Aztán később eszembe jutott, hogy van egy új modell, az ASX. Az olyan, mint a Nissan Qashkai, vagy a többi hasonszőrű állat, mint pl. a Ford Kuga, a Suzuki SX4, a BMW X1-X3,-X5-X6 a Volvo XC70-XC90, a Porshe Cayenne, az Audi Q3-5-7, vagy a kedvencem, a Dacia Duster. Na, ez érdekes lesz, bár még mindig nem voltam biztos a dolgomban...
Eljött a péntek, pár perccel korábban oda is értem. Széles mosollyal, és baráti kézfogással várt az eladó, úgy, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Le a kalappal, nálam ez sokat számít. Hamar kiderült, hogy nem tévedtem, kint már várt az ASX ránk, míg mi kicsit beszélgettünk róla.
Megtudtam, hogy természetesen ez a legjobb SUV a piacon, különösen az új Mitsubishi saját fejlesztésű diesel motorjával (mely 150 lóerős), mert az annyira korszakalkotó, hogy ilyen még nem volt: ez az első változó szelepvezérlésű diesel, és természetesen változó geometriájú turbóval van "felturbózva". (Bár ezt a szóviccet már én találtam ki hozzá, szóval Copy Right, Trade Mark, meg minden ilyesmi). Mindezt 5,5 literes 100km-enkénti fogyasztással (országúton 4,8, városban 6,7), és 9,7mp-es 0-100-as gyorsulással. Nem is rossz adatok egy 1460kg-os batártól.
Megnéztük közben kívül-belül, megtudtam, hogy 442 literes óriási csomagtartóval rendelkezik (ami teljesen átlagos a piacon), hogy a 267cm-es tengelytávnak köszönhetően hatalmas lábtér van hátul is (ha nem is hatalmas, de a személyautókénál tényleg nagyobb, kényelmesen befértem magam mögé, és még hely is maradt), hogy állítható a hátsó üléstámla dőlésszöge is (na ez a világ legnagyobb hülyesége, ugyanis nem hátrébb lehet dönteni, hanem előrébb, amitől kényelmetlenebb lesz, mint egy Swift hátul!), meg minden egyéb ilyen marketingszöveget elmondott a srác.
Még kívülről feltűnt, hogy hátrafelé bizonyosan csapnivaló lehet a kilátás a dizájnos kialakításnak köszönhetően. Kérdésemre kiderült, hogy tolatóradar nincs hozzá, de ők röpke 40-50000Ft-ért tudnak beépíteni univerzálisat. Remek.
Megtudtam azt is, hogy az Outlander futóművét kapta a kocsi, ám kérdésemre kiderült, hogy ez a modell csak elsőkerék meghajtású, az összkerékhajtás további 700eFt, az amúgy sem olcsó 7MFt-s alapárhoz képest. Persze ez a diesel, a benzines már 5MFt-tól kapható.
Miután ezt a sok-sok hasznos információt megbeszéltük, beültünk a SUV kategóriára jellemző "gránit barna" színű járműbe. Belülről teljesen személyautó-feeling uralkodik, a kilátáson kívül semmi nem árulkodik arról, hogy ez valójában egy hobbiterepjáró szeretne lenni. Persze nem is az, ez egy városi-terepjáró, pont úgy, mint a kategória többi modellje. Szép és puha anyagok vannak amerre csak nyúlok, mindennek jó a fogása. Nem épp apró méretű pénztárcám minden gond nélkül nyeli el a könyöklő osztható tárolója, mely tartalmaz egy USB és RCA csatlakozót, valamint egy szivargyújtó-foglalatot. Az osztás felső része kifejezetten mobiltelefonoknak lett kialakítva, olyannyira, hogy van külön hely a töltő kábelének levezetésére.
Kezembe kapom a kulcsot, beillesztem a helyére, és elcsodálkozom. Ilyen ronda zárat utoljára egy KIA K2700-as teherautóban láttam. A feladatát tökéletesen ellátja, de a rideg alumínium szinte sikít, hogy ő nem idevaló, és rendelj inkább kulcs nélküli változatot, mostanában úgy is az a trendi! Indulás után halk kerepelés hallható. Nem erőteljes, de 2010-ben találkozhatunk már jobb motorszigeteléssel is.
Utunk a reptér felé vezetett. Próbáltam 3-ban kanyarodni, hogy mennyire dadog be alacsony fordulaton, ami az eladó nagy örömére nem történt meg, és Ő ezt szépen el is kezdte mesélni, hogy ez a változó szelepvezérlésnek és a változó geometriájú turbónak köszönhető, bla-bla-bla...
A főúton cserébe kicsit odaléptem neki kettőben és háromban is. Mi tagadás, meglepően jól húz, és ráadásul a fordulatszám-tartomány minden pontján. Valamire tényleg jó ez a sok változó alkatrész. A gyártó leginkább a turbó-lyuk eltűnését hangsúlyozza marketing-kiadványaiban, mely valamelyest igaznak bizonyult, tényleg nincs az a tipikus érzés, amikor hirtelen hátba vág a gyorsulás. Magasabb sebességnél, alacsonyabb fordulatszámnál persze érződik, hogy ez sem sportkocsi: 80-90km/órás tempónál hatodikban padlógázra még dombnak lefelé sem lódul meg a kocsi, előzésnél itt is kötelező a visszaváltás.
Azért választottam ezt az útvonalat, mert erre van egy rakás körforgalom, ami ismét kellemes meglepetéssel szolgált számomra. Természetesen nem száguldoztam a friss aszfalton, a kocsiszekrény fele annyira sem dőlt, mint számítottam rá. Szerintem ha nagyon erőltetném, kevésbé lenne egy körforgalom kihívás ezzel a nagyméretű bakanccsal, mint a saját, pici személyautómmal.
Visszafelé még begurultam egy földes-emelkedős-telekre, ahol valami építkezés szerűség kezdődhet valamikor. A futómű szépen elnyelte az hepe-hupákat, persze off-roadozni nem indultunk, de egy száraz földes út ki a telekre nem jelent semmilyen gondot a kocsinak, és észre sem vesszük az út hibáinak nagy részét. Az emelkedőn kipróbáltam a hegymenet elindulás segítőt (marketingnyelven csak HSA), és teljesen jól működik. Kísérőm állítása szerint a nők ezt imádják amikor vezetnek. El is hiszem.
Mindent összevetve a Mitsubishi ASX az egyik legnagyobb ellenfele lehet a Nissan Qashkainak, különösen, hogy élőben sokkal szebb, és karakteresebb, mint a mindannyiunk által látott hirdetések képein. Teljesen szerethető, mindennapi használatra alkalmas, és bizonyosan sikermodell is lesz, de én ezért a pénzért továbbra is inkább 2db Dacia Dustert vennék (vagy 1 Dustert és 1 Lancert).