Semmi, amit a blogon leírtam, nem felel meg a valóságnak, a történetek
csak légből kapott fantáziálások, és egyáltalán semmilyen valóságalapjuk
nincs, ezért büntetőjogilag felelősséget nem is vállalok irántuk,
hiszen mindez csak kitaláció!
Túl sokat ülsz a gép/tv/íróasztal előtt, és azt érzed, hogy már csak árnyéka vagy egykori önmagadnak? Kondicionálnál, de nem akarsz gyúrni? Csinálnál valamit, de utálod a konditermet? A futástól megfájdul a bokád/térded/lábad? Nem akarod magad kitenni az időjárás szeszélyeinek? Vagy egyszerűen csak nincs időd, mert már így is kevés a nap 24 órája? Esetleg csak kipróbálnál valami újat, aminek több értelme van, mint a TV Shopos hülyeségeknek?
Akkor csatlakozz hozzám, és csinálj meg egy 30 napos kihívást!
Miért? Ha a fentiek nem elegendőek, akkor: csak úgy!
Mire gondolok? Létezik egy csomó ilyen "30 day challenge" nevű izé, amik gyakorlatilag nem mások, mint egy 1 hónapos, egyre nehezedő edzésterv. Létezik bennük kemény is, és olyan is, ami nekem - punnyadt irodistának - való! Az a szép bennük, hogy egyszerre akár többet is lehet párhuzamosan csinálni!
Sokfajta kihívás létezik, én a következő kettőt néztem ki magamnak, és tudom, hogy sikerrel végig is csinálom ezeket! Márpedig, ha nekem menni fog, akkor Neked sem lehet gond! Csatlakozz Te is! ;)
1. Plank challenge:
A legfontosabb dolgok, amikre nagyon oda kell figyelni:
felkarok függőleges helyzetben (könyök a váll alatt),
karok vállszélességben, alkarok párhuzamosak,
hasizmokat, farizmokat megfeszítve tartjuk ,
gerinc teljesen egyenes (egész testünk "egy vonalban" bokától fejtetőig), nem homorítunk!
Az első nap 20 másodperc, az utolsó 300! Elsőre kicsit erősnek tűnhet az 5 perc, de a fokozatosságnak köszönhetően nem lesz ezzel gond, és azért kell egy kis kihívás is! :)
2. Push up challenge:
Nem bonyolult, fekvőtámaszokat kell csinálni! :)
És, hogy mit várhatunk ezektől, ha becsülettel végigcsináljuk? -10kg, kocka has, férfiaknak 40-es bicepsz, hölgyeknek 0 integető-háj!
...Na jó, lehet kicsit túloztam. Valójában szerintem nem sokat, csak az állóképességünk nő valamelyest! Nem ettől lesz valaki fitneszbajnok, de legalább teszünk valamit a TV-néző izmok ellen! Persze, ha megnézitek, hogy napi 1-10 perc az egész, akkor egyértelmű lesz mindenkinek, hogy ez nem ér fel egy 2 órás edzéssel, nem helyettesíti sem a súlyzókat, sem a személyi edzőket, azonban ez nem is erről szól!
Én február 1-én kezdem párhuzamosan mindkét kihívást! Csatlakozol? :)
A minap arról meséltem két igen jó barátomnak, hogy mik is voltak anno, és eszembe jutott, hogy mennyire is hiányoznak az ilyen élmények az életemből...
Az alábbi pár sorból Ti is érteni fogjátok...
A "Napló" kategóriában már beszéltem arról, hogy a Reteksys nevű csoda-Ladával mily vidám esetek történtek meg, és hasonló apróságok. De nekem akkor is hiányzik az, hogy 40 és 80 között lobogjk egy kocsi tetején egy erdészúton! A mai napig az egyik legszebb élményem, amikor egy Kia K2700 típusú kisteherautóval a pécsi elkerülő úton az Elcoteq előtt egy jobb derékszöget nem csak a kézifék segítségével vettem be, de amint a kedvenc videómban láttam (http://www.youtube.com/watch?v=IdfMxyrYwmc - érdemes megnézni, ennek köszönhetően kezdtem úgy vezetni, ahogy tudok, ha nagyon akarok), még csattintottam is, mindkét kezemmel, a fülem mellett jobb oldalt (úgy, ahogy az a filmben is látszik)!
Kristály tisztán emlékszem, amikor Baján (hazafelé, üresen), a híd előtt még építették a Tesco-t, és poros volt az ideiglenes út, amely tartalmazott egy ilyen szakaszt: hosszú egyenes után jobb derékszög, rövid egyenes, majd bal derékszög, és amikor ott jöttem (szintén a Kiával), épp elkezdett esni, és pontosan olyan nyálkás volt az út, mint az a Kreszkönyveben meg van írva. Ekkor olyan szépen csúsztattam végig keresztben a teherautót (a jobb kanyar előtt-től a bal kanyar utánig), hogy azt bárki felrakta volna az internetre, ha van nála bármilyen élményrögzítő eszköz... Még egy igazi rallyautóval sem lehetett volna szebben csinálni, esetleg gyorsabban...
Hiányzik az az érzés is, amikor a "háromkerekűTescoskocsival" (Piaggio Ape Max), a Magyarürögi út, és a Szigeti út kereszteződésébe nagy sebességgel (ennél a gépjárműnél a 40 már annak számít) tökéletesen derékszögben érkezem meg a menetirányhoz viszonyítva (a Tesco irányából), és úgy megyek tovább a Magyarürögi úton, hogy a padkát még véletlenül sem érem el, de a észak felől jövők balra kanyarodó sávjának szélét jelző vonalat nem érintem! Mindezt minimum 10-15 méter csúszás után!
De nem elhanyagolható az az érzés sem, amikor az erdőben ketten, két MZ-vel kb. 40km/órával "száguldunk", méghozzá gyalogos úton! Ott a 40 olyan érzés (a hely szűke miatt), mint lakott területen belül a 100, országúton a 160, autópályán a 200+! Olyankor nincs mese, mész amerre az út visz, vagy nagyon fog fájni! Ha nem sikerül (a földes-gyalogos-túraúton esély sincs a lassításra), imádkozol, ahogy én is tettem, amikor nagyon közeledett velem szemben egy balos kanyar jobb szélén egy fa... Ez egy leírhatatlan érzés! Az ember tudja, hogy megtesz minden tőle telhetőt, de igazából az nem biztos, hogy elég!
Milyen vicces, amikor Budapestről jöttünk haza az autópályán egy E36-os BMW 320i-vel, a tulaj és a felesége pedig 200km/h felett szeretkeztek a hátsó ülésen, miközben én bekapcsolt klíma mellett még bőven gyorsítottam?
Ez csupa olyan emlék, amit amikor átéltem is élveztem, visszagondolva pedig különösen szépnek bizonyulnak...
És mit csinálok ma?
Egy megszokott társasággal, megszokott helyekre megyünk, a megszokott italokat fogyasztjuk... Semmi izgalom, semmi extrém sport, semmi adrenalin!
Néha ugyan elmegyünk fallabdázni (ami jót tesz az unalomtól elhízott testemnek), ritkábban paintballozunk (aki játszott már velem, tudja, hogy milyen eredményekkel játszom), de sehol a régi balhékeresés, sehol egy kocsmai/utcai verekedés, sehol egy lopott autó/motor, sehol egy kaszkadőröket meghazudtoló mutatvány, sehol egy 120km/h feletti lassítás nélküli anyósülésről kihajolás, megnézni, hogy megvan-e még a házilag barkácsolt MZ kipufogó a Ladán...
Hát csoda, hogy csak a régi történeteket mesélem? Miről meséljek ilyen élmények után? Hogy mennyire izgalmas volt a Tamás ellen a fallabda, amikor kikaptam 15-13-ra? Vagy, hogy milyen izgalmas szombat este filmet nézni számítógépen? Esetleg meséljem el egy napom az aktuális munkahelyemen? Ilyenek után szerintetek említésre méltó, hogy aznap kivel beszéltem meg találkozót, vagy, hogy milyen szerződésre van esély? Köszönöm, de nem...
Ezek, amiket most leírtam, csak töredékei annak, amire emlékszem, vagy éppen annak, amit már elfelejtettem, de pontosan ilyen élmények hiányoznak az életemből!
Semmi, amit a blogon leírtam, nem felel meg a valóságnak, a történetek csak légből kapott fantáziálások, és egyáltalán semmilyen valóságalapjuk nincs, ezért büntetőjogilag felelősséget nem is vállalok irántuk, hiszen mindez csak kitaláció!
Egy kis összefoglaló a Star Wars: The Old Republic című játékban található karakterekről, és azok fejlődéséről. Haladjunk szépen sorban, kezdjük a Köztársaság (Republic) oldal karaktereivel:
Jedi Knight - Jedi lovag
Jedi Consular - bölcs
Trooper - rohamosztagos
Smuggler - csempész
A Birodalom (Empire) oldalon természetesen ugyan ez a felállás:
Sith Warrior
Sith Inquisitor
Bounty Hunter - fejvadász
Imperial Agent - birodalmi ügynök
Mint azt Ti is láthatjátok, a karaktereket az eredeti, és az új filmtrilógia alapján próbálták összeállítani:
Jedi Knight - Anakin Skywalker, Mace Windu
Jedi Consular - Obi-Wan Kenobi, Yoda
Trooper - klónok
Smuggler - Han Solo, Lando Calrissian
Sith Warrior - Darth Vader
Sith Inquisitor - Darth Sidious (Palpatine)
Bounty Hunter - Jango és Boba Fett
Imperial Agent - Piett admirális
A fenti videókból is jól látszik, hogy minden karakterosztály (kaszt) kétféle irányba fejlődhet, amiről 10-es szinten kell döntenünk, miután elhagyjuk a kezdő-bolygónkat. Ezután minden szintlépéskor kapunk talen-pontokat, amiket (akárcsak a WoW-ban) különböző "tanlent-fákon" tudunk elosztani.
Ezekről egy táblázatot csináltam, mely megkönnyíti megérteni, és segíti a játékban a specializációnkat:
A Star Wars játéksorozatok következő meghatározó darabja a Star Wars The Old Republic lesz, amihez eddig három mozi szintű videó jelent meg. A videókat megjelenési sorrendben rakom ide, de észrevehetitek, hogy a történetük szerint időben pont fordítva követik egymást. Jó szórakozást mindenkinek!
Egyik reggel kaptam egy SMS-t, hogy ne az irodában kezdjek, hanem az egyik építkezésünknél (merthogy egy építőipari vállalkozásnál dolgozom). Így is lett. A feladat nem volt bonyolult, üljek be a Sprinterbe, menjek el a raktárba, onnan vigyem el az asztalosokat és egy szekrényt egy óvodába, onnan a régi szekrényt vissza kell vinni a raktárba az asztalosokkal együtt (akik az óvodában még gyorsan csinálnak ezt-azt), majd vissza az építkezésre, és ha mindez megvan, akkor mehetek az irodába dolgozni. Az építkezési portás centiméterenkénti fontoskodó utasításait követően sikerült is elindulnom utamra, ami mellőzött minden különösebb kalandot, azonban arra alkalmas volt, hogy - ugyan csak futólag, de - megismerkedjem a Mercedes Sprinter mivoltával. Ami elsőre feltűnt, az a bajuszkapcsolók egyikének hiánya, ugyanis szerettem volna letörölni az ablakot, ám nem igazán találtam az erre alkalmas kapcsolót. Hosszas keresgélés után meglett, a (bal oldali) irányjelző-karon van elrejtve, ráadásul tekerni kell. Magán a kapcsolón több ponton is lehet tekergetni ezt-azt, ami kezdő úrvezetőket bizony eleinte komolyan megviccelhet. Következő kihívás, ami elé ez a reggel állított, az a kilátás volt. Ne értsetek félre, a Sprinter hatalmas üvegfelületekkel rendelkezik, aminek köszönhetően minden irányban tökéletesen látjuk az autó végpontjait, azonban nem olyankor, mikor tökig be van párásodva. No sebaj - gondoltam - ez egy Merci, biztos van benne klíma... Nincs. A Jakabhegyi úti kollégiumtól indultam, és a Petőfi utcai lámpánál még mindig a kormányra feküdve láttam csak ki. Nagy üvegfelület egyenlő sok-sok pára. Törlésnyomok az ablakon nem voltak, ezért inkább nem reszkíroztam meg, hogy én összekenjem, mert hát mégiscsak a kiemelkedő erejű főnököm kedvenc munkáskocsijáról van szó, aki talán viszonzásképpen következő találkozásunkkor barátilag satuként szorított volna velem kezet. Jobb a békesség, maradtam a maximumra tekert szellőzőrendszernél és a letekert ablaknál. Viszont, ha már kifelé nem láttam, volt alkalmam belülről kicsit szétnézni, és megállapítottam, hogy egy Mercedes Benz (kis)teherautó is csak ugyan olyan, mint akármelyik másik. A középkonzol akármelyik koreai gyár terméke is lehetne. Az anyagok talán egy leheletnyivel puhábbak, mint amilyenekkel eddig találkoztam ebben a kategóriában, bár azok, amikkel eddig mentem, azok 5-10 évvel (néha még sokkal többel is) idősebbek voltak, szóval közel sem biztos, hogy a korabelieknél "prémiumabb". A belső designerek kezére a munka során nyilván derekukhoz láncolt bilincs volt rakva, azonban egy-egy ügyesebb azért a szájával rajzolt egy pofás, a középső résztől elkülönített szellőzőrendszert, ami megtöri a hétköznapok komor egyhangúságát. Ezért a műveletért vagy kirúgták, vagy előléptették, de egészen biztos, hogy komoly változásokat hozott karrierjében. A kilométeróra környékén sem kell csodára számítani. Nem tud sem többet, sem kevesebbet, mint ami az áru A pontból B pontba való eljuttatásához szükséges, már ami az információkat érinti. Persze teherautóhoz méltóan sokkal több kis ikon világít, mikor ráadjuk a gyújtást, de menet közben ideális esetben ebből nem látunk semmit. Az egész műszeregység új évezredi mivoltára is csak a középső, digitális kilométer-számláló és hozzátartozó részből jövünk rá, ezt leszámítva akár a kilencves évek elejéből is származhatna, bármely nemzet, bármely autójából. Kívülről szemlélve a kocsit nem nevezhető igazán izgalmasnak a látvány, persze csak személyautós szemmel. Ha a többi teherautóhoz viszonyítjuk, máris egész más az összkép. Szemei leginkább Luci Liu-ra emlékeztetnek, szája pedig mosolyogni próbál még a rettentő teher alatt is, ami a hatalmas platón foglalhat helyet, nem is beszélve a 7 jómunkásember összesen közel 850 kilójáról, ugyanis a duplakabinban ennyien férnek el. Tükrei Dumbo hatalmas füleiként lógnak ki oldalra, ráadásul külön figyelni kell az aljából kilógó irányjelzőre, mert egy-egy centizés után bizony sok pénzt ott lehet hagyni a márkaszervizben. Természetesen a márkajelzést láttatni kell, méghozzá a mostanában egyre nagyobbra nőtt csillagon kívül egy Mercedes-Benz emblémával is, ami mára már "lopásbiztosnak" mondható. A motorja kellően erős, még ezzel a 2,2-es dízellel sem gondolom, hogy bárkinek gondja lenne normál használat során. Turbólyukkal nemigen lehet találkozni, de azért tudni kell, hogy egy teherautót nem gyorsulási versenyek megnyerésére terveztek. A váltójáról nekem rögtön a Vito váltója jutott eszembe, nyilván nem véletlenül, és természetesen semmilyen gond nem volt vele. Az utastér amúgy hatalmas, akár még átöltözésre is alkalmas. Tárolórekeszek szempontjából sem panaszkodhat senki, abból ugyanis megszámlálhatatlanul sok van. Akik a hátsó sorba kényszerültek, ők sem panaszkodhatnak, az ülésük alatt szinte bármi elfér, amire napközben szükségük lehet, ráadásul sem fejtérben, sem lábtérben nem panaszkodhatnak. Egyetlen dolgot hiányoltam az utasok szempontjából, mégpedig az első sorban középen ülő ember kapaszkodóját, ami tempósabb kanyarkor bizony jól tud jönni. De mint mondtam, ez az autó nem a száguldozásról szól, még akkor sem, ha a neve mást sugall, ráadásul az említett kapaszkodó a legtöbb kisteherautóból ugyanígy hiányzik. Mindent összevetve, ha valakinek olyan autóra van szüksége, amiben ötnél többen is elférnek, platója is van rendesen, annak tökéletes választás, persze a márka és a minőség pénzbe is kerül, amit sajnos nem minden vállalkozó engedhet meg magának. További fotók itt tekinthetők meg!
Lassan két hete, hogy vezettem a KIA Sportage elnevezésű SUV-t. Összejött egy-két dolog azóta, előző bejegyzésemből is látszik, hogy sűrű volt az azt követő hét, ráadásul gondoltam hagyom érlelődni magamban a témát. Annyira hagytam, hogy már meg is feledkeztem a tesztvezetésről, mikor egy héttel a próba után csörgött a telefonom, és az az eladó hívott, akivel vezettem. Érdeklődött, hogy így visszatekintve mi a véleményem, és miután őszintén megosztottam vele, elég agresszív eladói stílusban meg akarta nekem magyarázni, hogy ami nem tetszett, az valójában nekem jó. Azt hiszem itt írtam le magamban a KIA szabadidő-autóját. Minél inkább győzködött, annál jobban fogalmazódtak meg bennem a konkrét kifogások, hogy melyik konkurencia miben jobb. Néhány finom érvelés után - amiket természetesen nem fogadott el - közöltem vele, hogy nem és kész. Tele lett a hócipőm, de azért egy KIA Cee'D tesztelésre jelentkezem majd még nála.
Gondoltam ezeket majd jól megosztom Veletek, még amíg frissek az élmények, de néhány túlóra, és egyéb feladat, ne meg a fészbúkos alkalmazások is túl sok időmet pazarolták el, így ismét csak telt-múlt az idő, míg végül végre eljutottam idáig. Hogy maga a tesztvezetés milyen volt? Lássuk! Pécsett a KIA forgalmazásáért a Pappas Autó felelős, akik ugye leginkább a Mercedes kereskedésről híresültek el. Odamentem, parkoltam, bementem a Mercihez (a KIA részleg ajtaja ki sem volt nyitva), és... és semmi. Mászkáltam az eladótérben, látványosan kerestem kontaktust, sűrűn nézegettem az órám, mint aki időpontra jött (mert tényleg), de semmi. Odamentem az információs pulthoz, ami a Merci részlegen volt, de egyszerűen csak mászkáltak az eladók és szerelők. Meg sem kérdezték, hogy ugyan esetleg segíthetnek-e, ha már 2 perce itt látványosan keresek valakit/valamit. Normálisan voltam öltözködve, bár nem öltönybe, még talán a rám jellemző borosta is ki lett írva aznap, szóval nem úgy néztem ki, mint aki csak úgy bejött elütni az idejét. Ilyenkor mindig eszembejut, hogy amikor bementem a Volvohoz tavaly, akkor azonnal odajött valaki, bemutatkozott, és megkérdezte, hogy miben segíthet, pedig ott épp rövidnadrágban és szandálban voltam, mégis úgy kezeltek, mintha egy vadonat új Hugo Boss öltönyben jelentem volna meg. Számomra a prémiummárkához az ilyen prémiumkiszolgálás tartozik. Meguntam hát, és félbeszakítottam két beszélgető eladó trécselését. Szóltak az eladónak, akivel egyeztettem időpontot. Remek kezdés... Ez az első hely, ahol három (3!) oldal papírt töltettek ki velem, mielőtt egyáltalán láttam volna az autót. Aztán jött a sallangszöveg a KIA nagyszerűségéről - még mindig az asztal mellett úgy, hogy háttal ültem a kirakatnak, a kocsi pedig a kirakat előtt parkolt. Órámra pillantva láttam, hogy mennyi ideje voltam már itt, ezért félbeszakítottam a monológot. Közöltem, hogy több on-line autós magazin cikkét is elolvastam, ugorhatnánk ezt a részt, és térjünk a lényegre, mert már eltelt az az idő, amit az egészre szántam. Kimentünk a kocsihoz. Az autó valóban impozáns megjelenéssel bír, mely leginkább szemből tűnik fel. Köszönhető ez az egységes KIA-arcnak, mely ekkora autón igazán markáns, megjelenést biztosít. Ha elölről tekintjük meg, a leginkább Optimus Prime juthat eszünkbe róla a Transformersből. A kocsi elejét több lámpa díszíti, mint egy átlag magyar család karácsonyfáját, ám ez valahogy mégis jól áll a KIA-'nak, ami talán az egyedi ködlámpának köszönhető leginkább. Látszik, hogy a gyártó cég határozottan Európát célozza. Nyoma sincs a régi Sportage jellegtelen külalakjának, az egész autó akár német termékként is értékesíthető lenne egy embléma, és talán egy hűtőmaszk csere után. Méreteit tekintve alacsonyabb lett, szélességében és hosszában azonban megnőtt, talán ennek is köszönheti sportos és divatos megjelenését. A hátulja valahogy nem fogott meg, a hátfal magas, masszív, már-már túlzónak tűnt, a lámpák, és a lökhárítóba elhelyezett irányjelzőknek köszönhetően azonban mégsem hívnám csúnyának, valahogy a designereknek sikerült elvonni a figyelmünk arról, hogy milyen kicsi is az a hátsó szélvédő. A hátsó ajtót kinyitva hatalmas és többszintű csomagtartó tátong előttünk. Bármely átlagos család cuccai könnyedén elférnek a több, mint 560 literes helyen, nem is beszélve a közel teljesen lehajtható hátsó üléssorról, mellyel 1350 liternél is több vizes-lufit szállíthatunk. Az utastérbe bejutva a hátsó üléssorban utazóknak sem lehet panasza a térre, bár egy igazán magas férfi jobban érzi majd magát elől. Miután alaposan megszemléltem a kocsit, és közben örömódákat hallgattam róla, gondoltam induljunk. Újabb meglepetésemre kiderült, hogy nem én fogok vezetni, ugyanis, hogy "rendesen legyen bemelegítve az autó", ezért Hirdig ő vezet, ott majd átülhetek. Valahol érthető, de azért nem esik jól az embernek egy olyan üzenet, hogy "te hülye vagy, úgy sem tudod hogy kell vezetni"... Bár a SUV kategóriában szerintem kizárólag diesel 4x4-es változatoknak lenne szabad léteznie, ez a példány is benzines volt. Vajon egy modern benzines kocsi nagyobb odafigyelést igényel az első pár kilométeren, mint egy akármilyen diesel? Kezdett a kocsi egyre ellenszenvesebb lenni, ami leginkább az "eladónak" volt köszönhető, és ezen csak súlyosbított, amikor közölte, hogy ebben az autóban van a világ legjobb összkerék meghajtása! Nono, azért ez olyan erős túlzásnak tűnt, mint mikor Orbán Viktor kijelentette közel 3 éve, hogy a gazdasági világválságnak egy módon lehet véget vetni, mégpedig ha az MSZP azonnal lemond. Persze az eladót sem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről, hiába említettem meg az Audi Quatrok meghajtását, hiába hoztam fel egy olyan nevet, mint a Subaru, és hiába mondtam a Nissan X-Trail kitűnő terepképességeit, amik a Dacia Dusterben is egészen hihetetlen dolgokra képesek, válaszul valami kanyarodáskori vezérlést, meg érzékelőtömkelegeket emlegetett. Bevallom már annyira megbotránkoztam magamban, hogy meg sem jegyeztem amiket mondott, pedig biztos volt benne egy-két hasznos információ is. Hirden átültem a volán mögé, az ülést, a kormányt pillanatok alatt beállítottam, de nyilván, ha vennék egy autót, akkor először sokkal több időt fordítanék a finomhangolásra. Gyors körültekintést követően megállapítottam, hogy bár minden a helyén van, mégis valami furcsa. A legtöbb helyen dicsérték a műszerfalat, nekem az órák csőben való elhelyezése valahogy mégsem jött be. De komolyan, ennél szerintem csak a Hyundai IX35 pápaszemes műszerei rondábbak (bár azokat élőben még nem láttam, csak képről). Persze így utólag visszagondolva biztosan a háborgó lelkiállapotomnak köszönhető a mindenben rondaságot látó észrevételeim, de akkor nagyon nem tetszett. Elindultunk. Persze hallgathattam tovább az ódákat, hogy milyen csöndes a motor, meg milyen jó a meghajtás. Persze, hogy csendes, milyen legyen egy benzines motor? Legyen traktorhangja? Itt már a Halálos iramban második részéből villantak meg jelenetek a fantáziámban, amikor a vége felé a gonosz bácsit egyszerűen katapultálták az ülésbe beépített nitro segítségével. Kellett volna nekem is egy olyan... De milyen volt a kocsi? Ismét meggyőződtem róla, hogy ekkora kocsiba nem való (ekkora) benzinmotor, mert egyszerűen kevés. Semmi élet nincs benne, a gyorsulás szinte nulla, persze az ellenkezőjéről megint meg akartak győzni. A "világ legjobb összkerék meghajtású futóműve" pedig a ballonos gumik ellenére is érezhetően meg-megdobja a kocsit. Túl sportosra, túl keményre van hangolva. Miután ezt hangosan kimondtam, már hallgattam is, hogy ez miért is jó... Nem akartam már mást, csak szabadulni. A lehető leggyorsabban és a legrövidebb úton visszamentem a kereskedéshez, gyorsan elbúcsúztam, majd mentegetőzve, hogy sietek nem "beszélgettem" tovább... Menekültem... Ami még feltűnt miután visszaültem ötéves Swiftembe, hogy elém-tárulkozott az egész világ! Konkrétan ekkor vettem észre, hogy a Sportage gyakorlatilag egy bunkereket idéző kilátási lehetőségeket biztosító batár. Az érzésre fele akkora kocsimba visszaülve úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas szélvédővel ellátott Ikarus busz volánja mögé ültem volna. Bár az autó végiggondolva kifejezetten remek darab, és tetszetős is, mégis egy ilyen agresszív marketinget folytató eladó tökéletesen elijesztett a márkától. Kár érte...
...Amikor még rendezvényszervező irodában dolgoztam, akkoriban voltak állandó rendezvényeink. Ilyen volt például a Takarékszövetkezetek bálja is, ami az elmúlt években több helyszínen is megrendezésre került. Volt már a Sportcsarnokban, az Expoban (ez egy külön történet...), és a közelmúltban újra visszatért a POTE aulába. Egyik nap ismét kerestek a Délnyugat Reklámstúdiótól (fizetett politikai hirdetésünket hallották), és András kérdezte, hogy tudok-e jönni. Mivel a munkahelyemről nem tudtam "elszabadulni", ezért inkább azt mondtam, hogy nem, de ha gondolják, munkaidőn kívül szívesen segítek... Néhány nap múlva ismét hívást kaptam, ami meghívásban tetőzött. No nem a bálra hívtak meg, hanem dekorozni. A dekorozás egy különös szó: a dekoráció installálását jelenti, és nem ismeri szinte egyetlen helyesírás-ellenőrző motor sem. Sajnos a dekorozás napján megtudtam, hogy ez még nem minden, ugyanis a dekor bontását, és annak a raktárba szállítását is fedi. Így kezdődtek hát eme rövidke bejegyzés eseményei. A dekorozás a szokásos módon zajlott. Talán az eddigi évekhez képest csak annyi volt az eltérés, hogy az előkészületekben nem kellett részt vennem, és az embereket sem nekem kellett "beszereznem". Kedden meló után mentem hát melózni, ami ugyan megszokott a bolt miatt, ám most külön melósruhát is kellett reggel csomagolnom. Meg is jelentem 17.07-kor a POTE aulában, de a többiek még sehol sem voltak. Korán jöttem. Na nem baj, bementem, körülnéztem, felmértem a terepet, és felidéztem az emlékeim az utolsó dekorálásról, hogy amikor a többiek megjönnek, tudjam rögtön mondani, hogy kinek mi lesz a dolga. Végezetül kimentem, átöltöztem, és vártam a többieket. Sokat nem is kellett várnom, megjöttek a többiek, és jött az állvány is. Mivel a csapat fele számomra idegen volt, gyorsan bemutatkoztunk egymásnak, bepakoltunk, és már folyt is a munka. Minden flottul zajlott, mindenki tette a dolgát, és szépen, egyenletesen, folyamatosan haladtunk, fél éjfélre végeztünk is. Szép lett. Hazamentem, gyors tusolás, majd alvás. Másnap meló (iroda-költöztetés), utána meló a boltban, majd foci, aztán éjfélre mentem bontani. Volt ugyan egy "masszív mag", akik szívük szerint mulattak volna reggelig, de a háttérben már kb. negyed egytől tudtunk dolgozni. A dekor bontása is remekül haladt, sőt, az asztalokat is összecsukták a pincérek, ez úton is köszönöm nekik. A székeket viszont már nekünk kellett összepakolnunk. Ja, hogy nem említettem eddig az asztalokat, és a 300 széket? Lehet azért, mert magam sem tudtam róla. Hmm... Minden olyan, mint régen, egy kis meglepetés-bónusz mindig megszínesíti az ember hajnalát. :) Jó volt, valamikor hét előtt végeztünk is. Hazamentem, tusoltam, picit vízszintesbe helyeztem magam, és már főztem is a KVm, azt megittam, és már mentem is dolgozni, ahol a változatosság kedvéért pakolni kellett, ugyanis két napig, és sokszoros átrendezésig tartott, mire elkészült az iroda új elrendezése. Meló után meló a SAGE Compnál (társadalmi hirdetésünket hallották...), majd egy jó tollasozással zártam ezt a "rövid" napot. Persze az említett időtartamban ittam néhány KV-t, szóval éjfél is volt mire úgy döntöttem, hogy megyek aludni. Mondjuk Esti mese nem nem kellett az alváshoz... Igazából a fáradtság csak másnap jött. Szellemileg már előző nap vége felé sem voltam a toppon, de fizikailag csak ez a péntek tett be igazán... Az egész testem fáradt volt, de amit igazán éreztem, az a lábam. Nem is csoda, hiszen héfőn tollasoztam; kedden dekoroztam, ahol rohangászni kell, nem is beszélve a kb. 6m magas állvány folyamatos megmászásáról; szerdán nappal irodát pakoltam és szekrényeket, bútorokat cipeltem, majd utána fociztam; éjjel bontottam és székeket, asztalokat, állványt, és egyebeket cipeltem; csütörtökön pakoltam tovább az irodában, majd este tollasoztam megint. ...száz szónak is egy a vége: elfáradtam.
Köszönhetően a facebook és az iwiw nevű csodáknak, ma már olyanok is megköszöntik az embert születésnapjára, akiktől ezt véletlenül sem várnánk el. Ez úton is köszönöm mindenkinek a kedvességet! Eredetileg az volt a tervem péntekre - ha már minden 5. évben adatik meg, hogy hétvégére esik a szülinapom -, hogy rendezek egy kisebb összejövetelt. Nem kell nagy dolgokra gondolni, az volt a terv, hogy Zsuval csinálunk délután egy hatalmas adag pudingot, amibe az egy hónapja pálinkában ázó mazsolákat keverjük, és megkérünk mindenkit, hogy autó helyett busszal, gyalog, taxival, repülővel, vagy akármivel jöjjön, de fogyaszthasson belőle. Ettem már így pudingot régen, finom, és a hatás sem marad el. Az első akadály akkor bukkant fel, mikor Tamás bejelentette, hogy pénteken nem ér rá, ezért nekem kell a boltban lennem. Remek, gondoltam, most csinálhatja Zsu egyedül a pudingot, én meg dolgozhatok eme remek napon estig (a Csizi-Bau-nál pénteken kettőkor végzek). Persze a hét legelején a Pici kijelentette, hogy pénteken a Luca búcsúbulija lesz, az meg már csak hab volt a tortán, mikor szólt Kriszti, hogy Ő és Ákos Dávodolnak csütörtöktől vasárnapig. Na - gondoltam - két számomra fontos ember is kiesett, szóval majd akkor jövő héten. Nem vagyok egy szentimentális ember, tudjátok, hogy az időpontokból nem csinálok ügyet. Engem egyáltalán nem zavar, hogy 1 hetet csúszunk, elvégre Luca búcsúztatóját nem tarthatjuk később, mert akkor az ünnepelt nem lesz ott, szóval majd alkalmazkodom. De amikor péntek délután fél ötkor még senki nem tudott semmit, akkor kezdett zavarni a dolog. Aztán hősünk Péter bejelentkezett végre MSNre, gyorsan megkérdeztem, hogy mi lesz? Válasz: boldog szülinapot, nem tudom mi lesz, nem szerveztünk semmit. Ő most megy focizni, Luca Szigetváron a nagyszülőknél, szervezzek nyugodtan amit szeretnék szülinapom alkalmából, és majd dobjon valaki egy SMS-t... Elköszönt, és lelépett MSN-ről, bár 10 perc múlva még a GMail chatjén elérhető volt. Ekkor azt hiszem valami elszakadt bennem, és határozottan hálás vagyok, hogy senki nem tartózkodott rajtam kívül az üzletben... Ismét szeretném megköszönni a sok felköszöntést, de ezúttal külön kiemelném Pinnyát és Csanádot, akik hihetetlen időzítéssel (kb. 2 perc eltéréssel) küldték nekem a következő videót, mert ez a szám egyszerűen annyira vidám, hogy az ember ösztönösen megnyugszik tőle...
Szóval a buli nem marad el, csak csúszik egy hetet. Jövő héten viszont majd összeütjük azt a pudingozást, meg Eiichiro is mondta, hogy csinálna valami japán kaját, ami ugyan nem tradicionális, de azért mégis japán. Mivel a helyszín valószínűleg nálunk lesz, ezért sajnos a hely korlátozza a kapacitást, ezért aki véletlenül kimarad a meghívottak közül, az ne sértődjön be, nem vele van bajom! Persze próbálok helyet csinálni, de még nem tudom, hogy hogyan. Holnap nem leszek Pécsett, mert szerdán eldöntöttem, hogy lemegyek Bezedekre a nagymamámhoz, mert oda már évek óta nem jutottam le szórakozni, pihenni egy jót...
Már a múlt héten elmentem, hogy megnézzem a DaciaDustert, és rögtön le is fixáltam egy tesztvezetési időpontot a mai napra, de a külsővel, és a belsővel már akkor megismerkedtem:
A DaciaDuster egy szé... izé, egy SUV. Ez elmletileg a Sport UtilityVehicle (azaz a "sportos-haszon-jármű") kifejezést takarja. Namármost a csúcsmodell az 1.5 DCi, egy terepjárónak tűnő kasztniban, az alap pedig az 1.6 benzin. Ebből hogy lesz sport? Mert ugye, a többi SUV (az SX4-et én nem tekintem annak) azért rendelkezik nyomatékkal, és lóerőkkel bőven, ennek meg a legerősebb változata is csak 110 ló, de ugyan ez a motor van 85 LE-vel felszerelve is, igaz az csak 2WD, ez pedig 4WD. A benzinest meg se említsük, mert arról a motorról jót még nem olvastam.
A megfejtés egyszerű, ez nem sport kocsi, ezzel járj sportolni! Nem arra való, hogy Pécs-Orfű szakaszon BMW-t alázz, kivéve, ha fel akarsz menni a lapisi kilátóhoz, mert ott kétségtelen, hogy 2x gyorsabban felérsz, mint a akármelyik BMW (az X-szériának ugye nem nyomjuk, csak aszfalton). Szóval, ha Te hegymászó vagy, akkor ezzel a kocsival jutsz el a legközelebb a kiindulóponthoz; ha úszó vagy, nyugodtan lemehetsz vele a partra, nem lesz gond a kijutással; vagy állj ki a móló szélére, rögzíts egy szörfdeszkát a tetőcsomagtartóra, és ugorj onnan fejest (ezt a gyári prospektusban láttam). Ha haszon(gép)jármű részről annyit, hogy több cucc elfér benne, mint a FIAT Pandában, mégis sokan vesznek Pandát haszongépjárműnek. Miután ezt is tisztáztuk, nézzük mivel is állunk szemben.
Az autó külső megjelenése szerintem határozottan pofás, de még a legnagyobb ellenzék sem tagadhatja, hogy egyedi. A hátulján erősen látszik, hogy a Logan MCV a fő donor, de szemből már meglehetősen sajátos, markáns, erőteljes arcot láthatunk. Én szerencsére a csúcsmodelt próbálhattam ki, másikat mondjuk még véletlenül sem vennék. Miért? Mert ha már terepjáró kinézetű autót veszünk, akkor az tudjon haladni a terepen, vagy éppen télen a hóban, ehhez pedig nem árt a 4x4, ami viszont csak a csúcshoz jár, illetve kapható benzinesben is, de attól mentsen meg az ég (kétszer annyit fogyaszt, ráadásul benzinből, és aki már vezetett olyat, az nagyon panaszkodik az erőtlenségre). Talán, ha lenne rajta egy turbó, de így... A motorok egyébként kivétel nélkül Renault motorok.
Viszont, aki alá néz a Dacianak, az bizony már a terepjáróiról méltán elhíresült Nissan (X-Trail) hajtásával találkozhat szembe. Az alap Duster egyébként a Loganfutóművét kapta, kisebb finomhangolást követően. Az összkerékhajtás egyébként ugyan úgy kapcsolható, mint az X-Trail, vagy a Qashkai. A fékezésről elől tárcsa-, hátul dobfék gondoskodik. Hogy ez kinek jó, kinek sem, azt mindenki döntse el maga, viszont ezt a kasznit simán megfogja. Azt, hogy most először rendelhető menetstabilizáló a Daciakínnálatában, csak halkan jegyzem meg. A csomagtartóról sokat nem lehet mondani, szép nagy, négyszázsoksok literes, teljes értékű pótkerékkel, és a hátsó üléseket előredöntve ~1600 litert kapunk. A roló nem olyan, mint a konkurenciákban, vagy akár csak a kombikban, sajnos a "feltekerőt" kispórolták, ez mégsem zavaró.
Miután kicsodálkoztuk magunkat a külsőn, üljünk be. Itt megjegyezném, hogy sok jót nem olvastam a beltérről, mindenki mondta, hogy puritán, furcsa, gagyi, és legfőképpen kopogós, ezért úgy nyitottam ki az ajtót, hogy fel voltam készülve a legrosszabbra, már láttam magam előtt a régi kemény-LEGO-műanyag borítást, és szinte csukott szemmel huppantam a viszonylag kényelmes vezetőülésbe. Kinyitottam a szemem, és meglepődtem. Körülnéztem, és megállapítottam, nincs ezzel semmi baj. Jó-jó, a kapcsolók gagyik, de tartósságot sugallnak, és szerintem még 15 év múlva is ugyan ilyen állapotúak lesznek. Minden olyan, mint egy szerszámboltban: az anyagválasztás nem a szépséget, hanem a funkciót szolgálja. Megtapperolom a műszerfalat, és felsikoltok: ez olyan, mint a Swiftem! (Persze a próbakör után visszaűlve a kocsimban azt is megtapperoltam, és tévedésem nyugtáztam, a Swift egy erős kategóriával finomabb anyagokat használ. A különbség olyan, mint amikor az én autómból átülök a főnököm 5-ös BMW-jébe, ha megfogom az anyagot, kézzel érzem a különbséget, de a minta itt is ugyan az, a szem nem látja, hogy puhább. Aki tapperolja, annak pedig rá kell csapni a kezére.) Nagylevegő, megfogom a kormányt. Hmm, nem is rossz, ilyen jó fogású műanyagot nem is tudom, hogy mikor láttam. Ja, hogy ez a bőr? Az már más. Egyáltalán nem természetellenes, csak a bőrborítástól mást vártam, ez kemény bőr. A váltóról nem sok mindent mondhatok el, kinézete, fogása egyértelmű Renault tulajdont sugall, olvasmányaimból is csak annyit tudok, hogy nincs felező, helyette van extrém-rövid egyes. Majd meglátjuk. Kulcs, gyújtás, izzítás, pöccröff. Mit vártál? Ez egy modern autó, pöccre indul. Különben is, a szervizes ismerőstől annyit hallottam, hogy a Dacia a legjobban összerakott Renault. Bökök egy egyest, elindulok, de olyan finoman, amilyen finoman csak tudok, mert emlékszem, amikor utoljára 7,5t-s teherautóval akartam elindulni, aminek tényleg rövid volt az egyese, akkor háromszor fulladtam le egymás után. Finom vagyok, mintha szűzlányt simogatnék, de természetesen teljesen feleslegesen. Ezt a szerkezetet az átlagembernek találták ki, itt nem kell finomkodni. Ugyan úgy indul, mint bármely diesel, csak nehezebben fullad le, és nem lehet vele sokáig huzatni. Különben is, én anno úgy tanultam, hogy az egyes arra való, hogy elindítsa az autót, gyorsítani már ott a kettes. Na itt ugyan az a helyzet. Elindulunk, az emelkedőnél áll a sor, indulás előtt simán lehet kuplungal tartani a kocsit, ami nem csoda, terepen sokkal többet is ki kell bírnia. Indulás után kényalmas gyorsítás, majd háromban kicsit odaléptem, és ismét csak csodálkoztam. Ez megy! Van benne élet! Ekkora kaszni, és érzésre jobban gyorsul, mint a Swiftem! Nem hiába, a turbó az turbó. Bekapcsolom a klímát (a régi Daciánál ez azt jelentette, hogy letekerem az ablakot, de itt rendes klíma van), és nem vettem észre hatalmas teljesítményesést. Azért aki emelkedőn akar előzni 70-nél, ilyenkor kapcsolja ki, amolyan fordított SPM-fokozatként. Ami viszont feltűnő, az az, hogy van benne szélzaj. Azt hittem, nincs rendesen feltekerve az ablak, aztán ránéztem az órára, már 130-al mentünk! Észre sem vettem, pedig a hatodikat már 60 felett is simán elviseli. Valahogy el van ez találva. A szélzaj pedig ennél a tempónál nem csoda egy ekkora járműben. (Mondjuk az ASX-ben nem volt, de ne feledjük, hogy az ~2MFt-tal húzósabb!) Mentünk kicsit, előztünk is, teljesen személyautóként használható. Az előzésről jut eszembe, hogy aki ilyet vesz, keressen egy jó autóvillamosságis embert! Az index hangja - mert nem kattogása, hanem hangja van - borzalmas! Első alkalommal azt hittem, nem vagyok bekötve, és azért csipog a kocsi, és miután konstatáltam, hogy nem ez a helyzet, elkezdtem keresni a hibajelzéslehetségesforrását! Éppeszű ember nem rak ilyen sípolást autóba, kivéve, ha valami világkatasztrófára kívánja felhívni a figyelmet! Mindenesetre megkérdeztem, ha kiköttetem ismerőssel, az nem jár garanciavesztéssel.
Elmentünk Hirdig, visszafelé viszont nem bírtam magammal, lekanyarodtam a homokbánya felé. Az értékesítő csak annyit mondott: csak finoman, mert ezt az autót már eladtuk. Természetesen finom voltam, és nőies, nem is akartam mást, csak egy kicsit porolni, ha már ez a kocsi neve. Egy rövid földesút-szakaszon mentem be az erdő széléhez, persze kettőben alapjáraton. Igazából csak arra voltam kíváncsi, hogy hallok-e valami nyugtalanító hangot, vagy érzek-e valami furát a kormányon. Természetesen nem volt semmi fura. Mit is vártam? Azt hittem, talán majd alattam szétesik a kocsi, amikor profi autós újságírók sárban dagonyászva közdötték maguk fel a siratófalakon, akkor majd egy olyan úton, ahol személyautóval is simán lehet menni, ott majd elakadok? Hát nem. Annyira meg sem kottyant a terep, hogy visszafelé már lendületesebben mentem, szándékosan keresve egy-két gödröt, néhányat pedig szándékosan hirtelen kormánymozdulattal kikerülve. Az eredmény ugyan az, meg sem kottyant a Dusternek. Keményebb terep kellene, de hát azt most nem szabad, pedig tudok egy-két jó helyet a környéken...
Az úton visszafelé sem történt semmi rendkívüli extra, az egyetlen ami feltűnt, hogy milyen erős motorfék van a kocsiban, és hogy a viszonylag rövid egyesnek köszönhetően a kereszteződésekben egyel magasabb fokozatban kell kanyarodni, mint ahogy azt egy benzines, pörgetést kedvelő kisautótól megszoktam az elmúlt egy évben.
Mikor leparkoltam a márkakereskedés előtt, még feltűnt, hogy milyen hihetetlen kezes a kocsi parkoláskor, pedig meg is kellett fordulnom majdnem teljesen. Egy ekkora kocsiban ösztönösen tükörből tolattam, és ez csak hazafelé tűnt fel, amikor belegondoltam, hogy "milyen is a kilátás hátra? Hát ezt nem is tudom, mert nem néztem hátra."
Most, hogy visszagondolok, valahogy az autó mérete miatt még a belső visszapillantót sem használtam. Ez még a kisteherautós időkből maradhatott bennem, hogy hiába is néznék hátra, nem látnék mást, csak a ponyvát, ezért végig a külső, méretes, és jól használható tükröket használtam.
Ha egy szóban kellene összefoglalnom, hogy mit is gondolok az autóról, akkor rögtön rávágnám: kell! De alapból kinek javasolnám ezt az autót? Bárkinek, akinek fontos az ár, aki új autót venne, de nem csak annak, aki szereti a SUV-okat, hanem annak is, aki a kombik felé kacsingat. Rengeteg cuccot el lehet benne pakolni, a hátul ülőknek is van helyük, és ha pecázni akarunk, simán mehetünk vele a töltésig, sőt akár a töltésre is. Fontos tudni, hogy ez már nem az a régi Dacia, amit úton-útfélen szerelni kell, ez egy teljesen nyugati autó, spórolós, puritán belsővel, de modern, fiatalos külsővel! Viszik is, mint a cukrot: ha most befizetem a foglalót (kb. 200eFt), akkor jövő tavaszra meg is kapom az autóm.
Az ára 2,7MFt-tól indul az 1.6 benzinmotorral fronthajtással, és a 110 lovas 4x4-es diesel is már 3,99-ért kapható. A klímával is felszerelt legmagasabb felszereltségű Exception is megáll 4,5 millió forint körül, persze ehhez még rendelhetünk néhány extrát, de a nagyja már benne van.
Jelen pillanatban ott tartok, hogy a szívem szakad meg érte, hogy nem vehetem meg, de az egyetlen dolog, amivel vigasztalom magam már hetek (hónapok?) óta, hogy talán majd az első facelift megérkezik 2-3-4 év múlva, amiben orvosolják a gyermekbetegségeit, a csak idővel kibukó típushibáit (már ha lesznek ilyenek), és a belsejét is megáldják legalább Swift minőségű anyagokkal, és olyan szép designal, mint a kocsi külseje. Addig legfeljebb letörlök egy-egy könycseppet az arcomról, valahányszor szemebe jön velem egy példány, márpedig biztosan sok lesz belőle. UPDATE: Megtaláltam a számomra legszimpatikusabb színt is (a szürke mellett): Dacia Duster Blue Navy Magyarul azt hiszem tengerész kék, vagy valami hasonló neve lesz... UPDATE 2 - DACIA DUSTER OFF-ROAD TESZT!
Egy jó kis videó zenével, ahol kap egy kis terepet is:
Egy hosszabb videó, ahol sokak számára idegesítő lehet a zene, de a terepezés 4:30-tól magáért beszél:
Szerda van. Épp a munkahelyemen az építőiparosoknak segítek gőzerővel különböző Excell táblák megalkotásában, mikor csörög a telefonom. Számkijelzés nincs. - Tessék, Geresics Attila. - Jó napot kívánok, Gyurkóczi Gábor vagyok a Mitsubishi pécsi márkaképviseletéből, és azért telefonálok, mert látom, hogy Ön regisztrált tesztvezetésre. Magamban: Mivan? Kivagy? Honnan hívsz? Mit akarsz? De legfőképp: Mit csináltam? Hova regisztráltam? Mikor? - Igen, természetesen. Ha jól emlékszem ez pár hónapja volt. - közben próbálom felidézni, hogy mit mondott, honnan hívott? - Őőő, az lehet, én csak most kaptam meg a központból. Még mindig fingom sincs, hogy ki ez, és honnan hív. - Miről lenne szó? - Egy tesztvezetési időpontot szeretnék Önnel egyeztetni. Mikor lenne Önnek jó? - Őőő, kicsit sűrű most a program, hogy vannak Önök nyitva? - H-P: 8:00 - 17:00, Szo: 8:00 - 12:00. - Az jó, mert ezekben az időpontokban én is dolgozom. Esetleg egy péntek 2 utáni időpont? - Semmi akadálya, akkor beírom a péntek 14:30-at. - Hova kellene mennem? - Pécsett a Siklósi út tetején, a Baumaxnál vagyunk, attól függően, hogy honnan jön, meg tudom mondani, hogy hol kanyarodjon be. Aha! Mitsubishi! - Ja, már emlékszem, voltam már Önöknél korábban! Remek, már várom. - Azt jól látom, hogy a dieselt jelölte meg? Magamban: Mivan? Még mindig fogalmam sincs, hogy milyen autóról beszélünk, de azt már tudjuk, hogy Mitsubishi és diesel. Az nagyban leszűkíti a kört, mert minden modelljükből van gázolajos... - Természetesen, szóba se jöhet a benzines nálam... Majd szépen elbúcsúztunk, és folytattam a munkám. Lehet, hogy Lancert szerettem volna vezetni? Esetleg L200-ast? A többi modellre nem igazán nedvesedek, szóval valószínű ezek közül valamelyik. De Lancerből diesel?? Kizárt... Aztán később eszembe jutott, hogy van egy új modell, az ASX. Az olyan, mint a Nissan Qashkai, vagy a többi hasonszőrű állat, mint pl. a Ford Kuga, a Suzuki SX4, a BMW X1-X3,-X5-X6 a Volvo XC70-XC90, a Porshe Cayenne, az Audi Q3-5-7, vagy a kedvencem, a Dacia Duster. Na, ez érdekes lesz, bár még mindig nem voltam biztos a dolgomban... Eljött a péntek, pár perccel korábban oda is értem. Széles mosollyal, és baráti kézfogással várt az eladó, úgy, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Le a kalappal, nálam ez sokat számít. Hamar kiderült, hogy nem tévedtem, kint már várt az ASX ránk, míg mi kicsit beszélgettünk róla. Megtudtam, hogy természetesen ez a legjobb SUV a piacon, különösen az új Mitsubishi saját fejlesztésű diesel motorjával (mely 150 lóerős), mert az annyira korszakalkotó, hogy ilyen még nem volt: ez az első változó szelepvezérlésű diesel, és természetesen változó geometriájú turbóval van "felturbózva". (Bár ezt a szóviccet már én találtam ki hozzá, szóval Copy Right, Trade Mark, meg minden ilyesmi). Mindezt 5,5 literes 100km-enkénti fogyasztással (országúton 4,8, városban 6,7), és 9,7mp-es 0-100-as gyorsulással. Nem is rossz adatok egy 1460kg-os batártól. Megnéztük közben kívül-belül, megtudtam, hogy 442 literes óriási csomagtartóval rendelkezik (ami teljesen átlagos a piacon), hogy a 267cm-es tengelytávnak köszönhetően hatalmas lábtér van hátul is (ha nem is hatalmas, de a személyautókénál tényleg nagyobb, kényelmesen befértem magam mögé, és még hely is maradt), hogy állítható a hátsó üléstámla dőlésszöge is (na ez a világ legnagyobb hülyesége, ugyanis nem hátrébb lehet dönteni, hanem előrébb, amitől kényelmetlenebb lesz, mint egy Swift hátul!), meg minden egyéb ilyen marketingszöveget elmondott a srác. Még kívülről feltűnt, hogy hátrafelé bizonyosan csapnivaló lehet a kilátás a dizájnos kialakításnak köszönhetően. Kérdésemre kiderült, hogy tolatóradar nincs hozzá, de ők röpke 40-50000Ft-ért tudnak beépíteni univerzálisat. Remek. Megtudtam azt is, hogy az Outlander futóművét kapta a kocsi, ám kérdésemre kiderült, hogy ez a modell csak elsőkerék meghajtású, az összkerékhajtás további 700eFt, az amúgy sem olcsó 7MFt-s alapárhoz képest. Persze ez a diesel, a benzines már 5MFt-tól kapható. Miután ezt a sok-sok hasznos információt megbeszéltük, beültünk a SUV kategóriára jellemző "gránit barna" színű járműbe. Belülről teljesen személyautó-feeling uralkodik, a kilátáson kívül semmi nem árulkodik arról, hogy ez valójában egy hobbiterepjáró szeretne lenni. Persze nem is az, ez egy városi-terepjáró, pont úgy, mint a kategória többi modellje. Szép és puha anyagok vannak amerre csak nyúlok, mindennek jó a fogása. Nem épp apró méretű pénztárcám minden gond nélkül nyeli el a könyöklő osztható tárolója, mely tartalmaz egy USB és RCA csatlakozót, valamint egy szivargyújtó-foglalatot. Az osztás felső része kifejezetten mobiltelefonoknak lett kialakítva, olyannyira, hogy van külön hely a töltő kábelének levezetésére. Kezembe kapom a kulcsot, beillesztem a helyére, és elcsodálkozom. Ilyen ronda zárat utoljára egy KIA K2700-as teherautóban láttam. A feladatát tökéletesen ellátja, de a rideg alumínium szinte sikít, hogy ő nem idevaló, és rendelj inkább kulcs nélküli változatot, mostanában úgy is az a trendi! Indulás után halk kerepelés hallható. Nem erőteljes, de 2010-ben találkozhatunk már jobb motorszigeteléssel is. Utunk a reptér felé vezetett. Próbáltam 3-ban kanyarodni, hogy mennyire dadog be alacsony fordulaton, ami az eladó nagy örömére nem történt meg, és Ő ezt szépen el is kezdte mesélni, hogy ez a változó szelepvezérlésnek és a változó geometriájú turbónak köszönhető, bla-bla-bla... A főúton cserébe kicsit odaléptem neki kettőben és háromban is. Mi tagadás, meglepően jól húz, és ráadásul a fordulatszám-tartomány minden pontján. Valamire tényleg jó ez a sok változó alkatrész. A gyártó leginkább a turbó-lyuk eltűnését hangsúlyozza marketing-kiadványaiban, mely valamelyest igaznak bizonyult, tényleg nincs az a tipikus érzés, amikor hirtelen hátba vág a gyorsulás. Magasabb sebességnél, alacsonyabb fordulatszámnál persze érződik, hogy ez sem sportkocsi: 80-90km/órás tempónál hatodikban padlógázra még dombnak lefelé sem lódul meg a kocsi, előzésnél itt is kötelező a visszaváltás. Azért választottam ezt az útvonalat, mert erre van egy rakás körforgalom, ami ismét kellemes meglepetéssel szolgált számomra. Természetesen nem száguldoztam a friss aszfalton, a kocsiszekrény fele annyira sem dőlt, mint számítottam rá. Szerintem ha nagyon erőltetném, kevésbé lenne egy körforgalom kihívás ezzel a nagyméretű bakanccsal, mint a saját, pici személyautómmal. Visszafelé még begurultam egy földes-emelkedős-telekre, ahol valami építkezés szerűség kezdődhet valamikor. A futómű szépen elnyelte az hepe-hupákat, persze off-roadozni nem indultunk, de egy száraz földes út ki a telekre nem jelent semmilyen gondot a kocsinak, és észre sem vesszük az út hibáinak nagy részét. Az emelkedőn kipróbáltam a hegymenet elindulás segítőt (marketingnyelven csak HSA), és teljesen jól működik. Kísérőm állítása szerint a nők ezt imádják amikor vezetnek. El is hiszem. Mindent összevetve a Mitsubishi ASX az egyik legnagyobb ellenfele lehet a Nissan Qashkainak, különösen, hogy élőben sokkal szebb, és karakteresebb, mint a mindannyiunk által látott hirdetések képein. Teljesen szerethető, mindennapi használatra alkalmas, és bizonyosan sikermodell is lesz, de én ezért a pénzért továbbra is inkább 2db Dacia Dustert vennék (vagy 1 Dustert és 1 Lancert).
_0336.jpg)
.jpg)
.jpg)
