2009. december 14., hétfő

Szívás

Azt hiszem velem van a baj.
Csak gondoltam ezt jobb, ha előre tisztázzuk. Olyan, mintha bő fél éve menstruálnék, vagy nem tudom... Vegyük csak például a mai estét. Találkoztunk Teca mamánál a többiekkel, majd felsétáltunk égervölgybe, ahol megcsodáltuk az éjszakai havas erdőben elterülő tó szépségét, dobálóztunk, fényképeztünk, bohóckodtunk. Tök jó volt.
Aztán visszamentünk Tecához, és kezdődött a szokásos műsor, amivel már tele a tököm (csak hogy a tök szót ragozzuk tovább). Összesen heten voltunk (mégsem voltunk törpék), és ebből hatan dohányoztak. Ritkán egyszerre, inkább csak felváltva, de két cigi majdnem mindig égett. Mivel az asztalnál amúgy is szűkös lett volna (de cseppet sem lehetetlen) mindenkinek elférni, és én értem oda utoljára, inkább átültem a szomszédos asztalhoz egyedül.
A többiek persze szóltak, hogy üljek át oda, meg ne különcködjek már, meg minden, de akkor már legalább három vagy négy cigi égett (most a Farkas pipáját is annak számolom, bár azt hiszem az csak később kezdett füstölni). Úgy döntöttem, az est további részét ott töltöm, várva Apyékat, hogy menjünk tovább valami parkolóba, vagy akárhova kicsit csúszkálni. A füstnek van egy olyan rossz szokása azonban, hogy nem csak a fogyasztóját boldogítja, hanem másokat is. Hiába volt ott egy méretes légtér, hiába a sok növény, és hiába ültem másik asztalnál, rövidesen elkezdett zavarni a füst. Hogy eltereljem a figyelmem a füstről, a telefonomat kezdtem babrálni, de mikor már a szemem is elkezdett csípni, csináltam egy fotót, amin remekül látszott a füst. Ekkor szépen elköszöntem, és eljöttem.
Mivel unatkoztam, kicsit még autókáztam a városban, bejártam néhány nagyparkolót, majd hazajöttem, pedig nem akartam. Korán volt még, de nem tudtam magammal mit kezdeni.
Itt ismét elmondanám, hogy valószínűleg velem van a baj!
Mindenesetre tele van a tököm, hogy el kell viselnem, hogy a barátaim szét füstölik a kibaszott fejem. Amikor utoljára felvetettem ezt a témát, azt kaptam válasznak, hogy ők ilyenek, és el kell őket ilyennek fogadni. Ez eddig rendben is volna egészen addig, amíg csak saját magukat basszák össze azzal a kurva cigivel. Én is dohányoztam, és mindig is elfogadtam, hogy mások is dohányoznak. De miért kell nekem elfogadnom, hogy bár nem dohányzom, mégis annyi füstöt kap a tüdőm, mint amikor még dohányoztam? Miért fogadjam el, hogy mások összebüdösítik a ruhám? Miért kell eltűrnöm, hogy mások ostobasága miatt csípjen az én szemem? Mert a barátaim?
Akkor, ha lefosom a ruhájukat, tehát összebüdösítem őket, azt elfogadják, mert a barátjuk vagyok? Ha belehugyozok a szemükbe, hogy csípjen, az rendben van? Ha károsítom az ő egészségüket a saját ostoba hobbimmal, az elfogadott? Mert akkor hobbiból (mivel szokásom) nekiállok verekedni, kezeket, állkapcsokat, orrokat törni, és azt mondom, hogy a barátaim vagytok, fogadjatok el ilyennek, amilyen vagyok! Nem fogok füsttel büdösíteni, de esküszöm veszek egy fingsprét, és mindnki ruháját telefújom. Nem fogok füsttel szemeket csípetni, de mindenki szemébe citromlevet, vagy bánomisén akármit spriccelek vízipisztollyal, és nem fogom senki tüdejét beszennyezni, de hébe-hóba csak úgy viccből betörök egy orrot, vagy földhözbaszok pár embert, majd ráugrok a kövér geci testemmel, mert én ilyen vagyok, és a barátaimnak ezt el kell fogadni. Közben pedig mindenki döntse el, hogy ez a gecibb dolog, vagy a tüdőrák, amit nem is azért kapsz, mert dohányzol, hanem azért, mert ilyen kedves barátaid vannak, akiket így kell elfogadnod!
Éljen a passzív dohányzás...