2010. október 29., péntek

Egy hosszú nap

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban...
...Amikor még rendezvényszervező irodában dolgoztam, akkoriban voltak állandó rendezvényeink. Ilyen volt például a Takarékszövetkezetek bálja is, ami az elmúlt években több helyszínen is megrendezésre került. Volt már a Sportcsarnokban, az Expoban (ez egy külön történet...), és a közelmúltban újra visszatért a POTE aulába.
Egyik nap ismét kerestek a Délnyugat Reklámstúdiótól (fizetett politikai hirdetésünket hallották), és András kérdezte, hogy tudok-e jönni. Mivel a munkahelyemről nem tudtam "elszabadulni", ezért inkább azt mondtam, hogy nem, de ha gondolják, munkaidőn kívül szívesen segítek...
Néhány nap múlva ismét hívást kaptam, ami meghívásban tetőzött. No nem a bálra hívtak meg, hanem dekorozni. A dekorozás egy különös szó: a dekoráció installálását jelenti, és nem ismeri szinte egyetlen helyesírás-ellenőrző motor sem. Sajnos a dekorozás napján megtudtam, hogy ez még nem minden, ugyanis a dekor bontását, és annak a raktárba szállítását is fedi. Így kezdődtek hát eme rövidke bejegyzés eseményei.
A dekorozás a szokásos módon zajlott. Talán az eddigi évekhez képest csak annyi volt az eltérés, hogy az előkészületekben nem kellett részt vennem, és az embereket sem nekem kellett "beszereznem".
Kedden meló után mentem hát melózni, ami ugyan megszokott a bolt miatt, ám most külön melósruhát is kellett reggel csomagolnom. Meg is jelentem 17.07-kor a POTE aulában, de a többiek még sehol sem voltak. Korán jöttem. Na nem baj, bementem, körülnéztem, felmértem a terepet, és felidéztem az emlékeim az utolsó dekorálásról, hogy amikor a többiek megjönnek, tudjam rögtön mondani, hogy kinek mi lesz a dolga. Végezetül kimentem, átöltöztem, és vártam a többieket.
Sokat nem is kellett várnom, megjöttek a többiek, és jött az állvány is. Mivel a csapat fele számomra idegen volt, gyorsan bemutatkoztunk egymásnak, bepakoltunk, és már folyt is a munka. Minden flottul zajlott, mindenki tette a dolgát, és szépen, egyenletesen, folyamatosan haladtunk, fél éjfélre végeztünk is. Szép lett.
Hazamentem, gyors tusolás, majd alvás. Másnap meló (iroda-költöztetés), utána meló a boltban, majd foci, aztán éjfélre mentem bontani. Volt ugyan egy "masszív mag", akik szívük szerint mulattak volna reggelig, de a háttérben már kb. negyed egytől tudtunk dolgozni.
A dekor bontása is remekül haladt, sőt, az asztalokat is összecsukták a pincérek, ez úton is köszönöm nekik. A székeket viszont már nekünk kellett összepakolnunk. Ja, hogy nem említettem eddig az asztalokat, és a 300 széket? Lehet azért, mert magam sem tudtam róla. Hmm... Minden olyan, mint régen, egy kis meglepetés-bónusz mindig megszínesíti az ember hajnalát. :)
Jó volt, valamikor hét előtt végeztünk is. Hazamentem, tusoltam, picit vízszintesbe helyeztem magam, és már főztem is a KVm, azt megittam, és már mentem is dolgozni, ahol a változatosság kedvéért pakolni kellett, ugyanis két napig, és sokszoros átrendezésig tartott, mire elkészült az iroda új elrendezése. Meló után meló a SAGE Compnál (társadalmi hirdetésünket hallották...), majd egy jó tollasozással zártam ezt a "rövid" napot. Persze az említett időtartamban ittam néhány KV-t, szóval éjfél is volt mire úgy döntöttem, hogy megyek aludni. Mondjuk Esti mese nem nem kellett az alváshoz...
Igazából a fáradtság csak másnap jött. Szellemileg már előző nap vége felé sem voltam a toppon, de fizikailag csak ez a péntek tett be igazán... Az egész testem fáradt volt, de amit igazán éreztem, az a lábam. Nem is csoda, hiszen héfőn tollasoztam; kedden dekoroztam, ahol rohangászni kell, nem is beszélve a kb. 6m magas állvány folyamatos megmászásáról; szerdán nappal irodát pakoltam és szekrényeket, bútorokat cipeltem, majd utána fociztam; éjjel bontottam és székeket, asztalokat, állványt, és egyebeket cipeltem; csütörtökön pakoltam tovább az irodában, majd este tollasoztam megint.
...száz szónak is egy a vége: elfáradtam.