2009. július 31., péntek

Segítség autóvásárláshoz

Mindenki tudja, hogy épp autóvásárláson dolgozom.
Egy kocsi megvásárlása azonban nem csak a vételárból áll, azt még át is kell íratni a nevünkre, és a költségeknek ezennel még nincs vége! Az autót nem elég tankolni! Ott van például a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás, ami nélkül még csak át sem írathatjuk frissen megvásárolt kedvencünk! Ha valaki pedig hitelt szeretne, akkor aztán növekednek a havi kiadások...
Most azért írok, hogy egy helyen legyenek az ehhez kapcsolódó költségek, hogy senkit ne érjen meglepetés, ha már egyszer elhatározta, hogy kisebb-nagyobb mértékben hozzájárul az ózonréteg és a minőségi Magyar aszfalt pusztításához, mindezt ráadásul önköltségén!
Menjünk szerintem sorba. Ha hitelre, vagy leasingre akarunk vásárolni, két fontos dolog van. Az első, a kocsi kora. Jelenleg nincs lehetőség 15 évnél idősebb gépjármű finanszírozására, ami azt jelenti, hogy ha holnap veszel egy 1998 szeptemberi autót, akkor arra maximum 48 hónapig kérheted a futamidőt. A másik fontos dolog, hogy casco-s, vagy casco mentes konstrukciót szeretnél. Jelenleg 2000 előtti autóra tudtommal nem lehet casco-val egybekötött hitelt (leasinget) kötni, ami az öregebb kocsiknál leegyszerűsíti a helyzetet. 2000 utáninál viszont nekünk kell döntenünk. Elég sok ajánlatot kértem egy 2000-es évjáratú Volvóra, és meglepődve tapasztaltam, hogy az integrált casco-s törlesztőrészlet (noha csak pár forintal ugyan) olcsóbb! Belegondolva értelemszerű, hiszen a bank fedezve van lopás vagy totálkár esetére is az autó. Nekem a Lombart és a Merkantil adta a legjobb ajánlatokat. Előbbi "csak" totálkár és lopás casco-t integrált, utóbbi viszont teljes casco-t, és még így is havi 500Ft-al kevesebbet kértek.
Ha már megvettük a kocsit, még mindig nem lehetünk nyugodtak. Most jönnek az átírási költségek!
Az eredetiségvizsgálat például köbcentifüggő: 1400 cm³-ig 17 000 Ft, 1401-2000 cm³-ig 18 500 Ft, 2001 cm³ felett pedig 20 000 Ft.
A következő tétel a vagyonszerzési illeték, ami minden megkezdett cm³ után 18 forint, az 1890 cm³-t meghaladó kocsi esetében pedig 24 Ft!
Van még olyan, hogy 12 000 Ft eljárási díj (6 000 Ft új forgalmi + 6 000 Ft törzskönyv).
Illetve a már említett biztosítás! Amíg az nincs, nem írhatjuk a nevünkre. Ebben nagy segítségünkre lehet, a netrisk, vagy hasonló portálok.
Ha ezekkel megvagyunk, már papírunk is van róla, hogy mienk a kocsi! De a költségek most kezdődnek csak! A már megkötött biztosítást folyamatosan (negyedévente, félévnte, vagy évente) fizetni kell, nincs mese. A benzin sem lesz olcsóbb, és ott van még a használt autó esetén 2 évente műszakiztatás, évente zöldkártyáztatás. Ha már itt tartunk: Állam Bácsi gondolt egyet, hogy szerencsétlen ember miért vigye el a verdát 2 szakihoz, mikor ezt a két dolgot egy ember is meg tudja csinálni, és még olcsóbb is lesz! Hát nem! Ugyanis a becsületes alkalmazotti fizetésből (minden csalás nélkül) nem igazán tud az ember túl fiatal kocsit venni, az öregnél pedig az a helyzet, hogy nem az eddig évente kötelező zöldkártyáztatást kell két évente megcsinálni a műszakival együtt, hanem évente kell zöldkártyáztatni ÉS műszakiztatni! Ez ám a költségcsökkentés! Ez ugyan még csak törvénytervezet, de 99%, hogy így lesz. Éljen! Ismét jól járt a paraszt!
Miután kiidegeskedtük magunk, haladjunk is tovább. Újabb költségünk legyen mondjuk adó, méghozzá teljesítményadó! Ez jelenleg így néz ki: gyártási évében és az azt követő 3 naptári évben 300 Ft/kilowatt, gyártási évet követő 4-7. naptári évben 260 Ft/kW, gyártási évet követő 8-11. naptári évben 200 Ft/kW, gyártási évet követő 12-15. naptári évben 160 Ft/kW, gyártási évet követő 16. naptári évben és az azt követő naptári években pedig 120 Ft/kilowatt. Ez ugye egyszerűnek hangzik? Hát ismét jön majd Állam Bácsi (pártfüggetlenül!), és módosítani szeretne ezen! Mert hát miért ne vezetné be ide is a luxusadót? A törvénytervezet jelenleg úgy néz ki, hogy 125 és 175 kW között (170-238 LE) a normál adóösszeg dupláját, 175-200 kW-ig a két és félszeresét, míg 200 kW (272 LE) felett a háromszorosát kell kipengetni! Mondjuk az igaz, hogy általában az embereknek tökéletesen felesleges ennyi lóerő, és talán kevesebb önjelölt boyracer lesz az utakon. Még egyet is értek ezzel, csak lehet, hogy szerettem volna erősebb autót magamnak, mint egy 68LE-s Swift.
Ezzel végeztünk? De nem ám! Típustól függ ugyan, de nagy átlagban elmondhatjuk, hogy 10e km-enként olajcsere! Az pedig nem csak az olaj ára, hanem kell venni olajszűrőt is, az nélkül olyan, mintha adnánk a szarnak egy jó nagy pofont. Ekkortájt (vagy sűrűbben) szokás levegőszűrőt is cserélni, a klímáról pedig foggalmam sincs! Ezek nem nagy költségek, de a sokszor néhány ezer forint összeadódik, és karácsonykor bizony jelentkezik a fa alatti űr! Jah! Ha már olaj... Aki autót vesz, és nem cseréli le minél előbb az olajat, az igen-igen bátor ember! Mondhat akárki akármit, csak abban higgy, amit Te raksz bele! Ha már megvetted a kocsit (akár többszázezer forintért), ne pár ezer forint spórolás miatt menjen tönkre a motorja! Arról nem is beszélve, hogy vásárlás előtt kifejezetten javasolt márkaszervízzel, vagy legalább szakemberrel átnézetni! Megér 5-15 ezer forintot, hogy ne vegyél többszázezerét (millióért) egy rakás javítási költséget!
Ne feledjétek! Autót hosszú távra vesz az ember, hiszen már csak a fenti átírási költségek miatt sem engedheti meg magának akárki, hogy havonta cserélje az autóját!
Sok sikert mindenkinek!

2009. július 27., hétfő

Geresics tó

Már említettem nektek, hogy nemrég véletlenül felfedeztem, hogy létezik egy tó, ami nevem viseli.
Gondoltam, megpróbálok némi információt összegyűjteni, és első körben apámhoz fordultam, aki elmondta, hogy egy rokonunkról kapta a tó a nevét, aki jelentős szerepet töltött be egy olajkitörésnél keletkezett tűz eloltásában. A tó Lovásziban található, hát gondoltam a honlapjukon a fórumba írok, hátha lesz valami eredménye, de nem sok választ kaptam.
Már egészen meg is feledkeztem az egészről, mikor kaptam egy nagyon kedves e-mailt Jánosi Zsuzsannától, kinek férje a téma kutatója. Megadta az Ő e-mail címét, és én nem voltam rest, éltem a lehetőséggel.
A válasz hamar érkezett:
"Örömmel teszek eleget a kérésnek. Ez az apró méretű, de nagy mélységű "Geresics-tó" a közelben lakó Geresits Józsefről kapta a nevét. Egy elsüllyedt olajkút helyén csodálatos kis tavacska alakult ki. Egykori tulajdonosa még halakat is telepített bele, és akkoriban fürdőzésre is használták. Józsi bácsi az olajiparban vezető állásba dolgozott a fúrási üzemnél. Ennek köszönhetően építhette meg családi házát közvetlenül a tó közelében. Itt élt nyugdíjas koráig, családjával. később az olajipar veszélyes területté nyilvánította ezt a helyet és el kellett költözniük innen. Kártalanították érte. A házat elbontották és a romos környezet azt eredményezte, hogy idővel szemétlerakóvá vált a hely. Évtizedeken keresztül ide hozták a beton, vas és egyéb törmelékeket. Így aztán a tavacska területe is egyre csökkent. Időnként egyetemisták keresték föl a helyet, emlékezve az olajos múltra. Pár éve a civilek kipucolták a környezetét egy pályázat keretében. Időnként azért meg-megcsillan a napsugár kék vizén, ha túl közel meggyünk hozzá.
Kialakulásának történetéről küldöm a cikkeket. Geresits József leánya a közeli Lenti városban él, nyuldíjas középiskolai tanár. (Varga Lászlóné dr. Geresits Gizella)"
A két cikk .pdf-ben érkezett, és az idő bizony már hagyott nyomot az alapot szolgáló papíron, ezért én begépeltem, a benne található képeket pedig kivágtam belőle. A cikkek közel 20 évesek, érezhető rajtuk, hogy más stílusban írták őket, mint ha manapság születtek volna, és néhány rész olvashatatlan is volt. Ha írásom eltér az eredetitől, az nem szándékos, elnézést kérek!
A cikkek:
Feneketlen tó, Geresics tóka, Geresics tó. így nevezte a népnyelv sokáig. Nevét a közeli terület tulajdonosáról, Geresics Józsefről kapta. Talán most nem is ez a fontos, hanem az, miként alakult ki ez a ma már feledésbe merülő és egyre csökkenő nagyságú tavacska.
A felfelé kapaszkodó sásos körül riadt vadkacsák röpte zavarja meg a csendet. Körülötte az elvaduló növényzet és a lerakott szemét tömege jelez valami összeférhetetlenséget. Ember járt itt valamikor!
Az egykor Kisberki résznek nevezett területen a község legmélyebb helyén az úgynevezett „Hottó”-n jelölték ki a Lovászi 94. számú fúrási pontot.
Ebben az időben bombázták az ország belső részét, és mint mindenhol, itt a fúrás környéki falvakban is légiriadós állapotok voltak. Ez azt jelentette, hogy a lakosság pincébe, óvóhelyre vonult, a berendezésnél dolgozó emberek a közeli koromgyári kiserdőbe menekültek. (Ez a 94-es kút egyébként a laktanya kerítésének északi felén az út túlsó oldalán található.)
Tehát légiriadó! Ilyen alkalommal a toronynál csak a kazánfűtő maradt, aki a minimális gáznyomást biztosította. A fúrás művelete állt, csak üresen forgott a fúró, lassan dolgoztak a szivattyúk is. Valamilyen okból kifolyólag azonban a gőznyomás leesett. Feltételezhetően elgázosodott az iszap a bejövő gáz miatt, és így alakulhatott ki az a kitörés, ami a későbbi bonyodalmakat okozta.
A kútkitörés következtében a kitóduló gáz begyulladt és olyan hatalmas lángcsóva keletkezett, ami Lentitől kezdve bevilágította éjszakánként az egész Kerka völgyet. Természetesen a gyerekek nagy örömére, mert késő estig rugdoshatták a labdát. A felnőtteknek persze más problémájuk volt. Légoltalmi elsötétítés parancsát hirdették ki az egész országban, itt pedig egy hatalmas fénycsóva ragyogta be a vidéket. A feladat egyértelmű, minél előbb el kell oltani a tüzet.
Buda Emő bányamérnök 1991-ben az „Olaj- és gázkitörések Magyarországon” című Lovásziban megtartott előadásában elmesélte: amikor egy alkalommal Amerikában belföldi repülőjáraton utazott, beszédbe elegyedett a pilótával, aki elmondta, hogy a II. világháborúban bombázó repülőként Budapestet támadta, és ez a lángoszlop volt a támpont az Olaszországból felszálló gépeknek.
És a tűz csak égett tovább, éjjel-nappal. A szakemberek összedugták a fejüket, vajon miként lehetne megszüntetni ezt a problémát. Először a kút környékét földgáttal vették körül, majd fokozatosan vízzel töltötték fel. Erre az ácsok fából tutajt készítettek és ráhelyeztek több száz kilogramm ekrazitot. Ennek a feladata volt, hogy a robbanás hullámainak következtében a tüzet eloltsa. A tutajt drótkötéllel a lyuk közepére húzták és kábellel végezték el a robbantást.
Sajnos a következő napokban a kút ismét belobbant, ugyanis a gázzal érkező törmelék szikrát vetett. Még négy alkalommal ismétlődött meg a leírt eset, aminek az lett a következménye, hogy a falu házainak ablakai szinte egytől-egyig mind kitörtek a robbanások erejétől.
Idő közben az óriási hőtől a fúrótorony összeomlott. Utolsóként Lukács József lovászi lakos mászott le a torony vasszerkezetén, de mire leért, az olajos maszattól alig ismerték fel társai. A mentőkosarat ugyanis éppen az előző nap vitték be javítani az üzem műhelyébe.
A fúrólyuknál keletkezett kráteren keresztül egyre több homok hagyta el a föld mélyét, ami miatt ez a rész végül is beomlott. A kút önmagát pusztította el, l944. december 3-án.
Ez az eset sajnos a mező további életét is negatívan befolyásolta, olyan gázátfejtődés következett be a mélyben, ami a későbbiekben több meglepetést is okozott a rétegekben. 1946-ban ennek eredményeként az L-110-es, majd 1949-ben az L-150-es, illetve az L-453-as, L-308-as kutak kitörése is ennek a gázátfejtődésnek a következményei voltak.
Jánosi Ferenc

Emlékeim ködéből ma is előlép az a vadkörtefa, amely a strand alatt terjeszkedett egykor lombos ágaival. Itt ücsörögtek 1940-ben azok a munkanélküli fiatalemberek, akik arra vártak, hogy az első kút fúrásánál valami munkát kaphassanak. A tó környékén a fű elszáradt, megsárgult a sok tétlen ember várakozása nyomán. Nekem szerencsém volt, jó fizikumú srác lévén felvettek a kútalapozásokhoz az L-1-es kúthoz dolgozni. A jelenlegi pontházak helyén kukoricaföld nyúlt el, csak egy szűk út vezetett arra a hegy irányából. Végeztünk az alapozással, aztán robbanásszerűen kezdődött itt az élet. Fuvarosok lovas kocsikkal szállították az olajipari gépeket, felszeleléseket. Távolról kíváncsiskodó gyerekek és felnőttek nézték a fejleményeket. Tanúi lehettek a születő új iparág létrejöttének.
Ha jól emlékszem az alapozást és a torony építését május hónapban csináltuk. A fúrás június közepén kezdődött meg. Csapatunk tovább ment, és megkezdtük a 2-es 3-as és a többi kút alapozását. Később toronyszerelő, majd fúrómunkás lettem. A Lovásziban lefúrt kutaknál valamilyen minőségben szinte mindegyiknél jelen voltam.
Az első „fúrásom” a 15-ös számú kútnál történt. Ekkor többnyire amerikai szakemberek irányították a munkánkat. Nagytudású, szigorú, de emberséges vezetők voltak. Többen elmondták azt, aminek én is tanúja voltam. Ebédkor rendszeresen megnézték ki milyen ennivalót hozott magával. Ugyanis azt tartották, jó munkát csak jól táplált ember végezhet.
Gyűrű József és Pintér Ferenc keze alatt dolgoztam, amíg három hónapra be nem vittek katonának 1941-ben. Azután már nem kellett félnem a bevonulástól, mert a hadi üzemben dolgozók mentességet élveztek, így én is. 1944-ben Péntek Lajosékhoz kerültem, amikor az emlékezetes 94-es kutat kezdtük el fúni.
Valamikor ősz tájékán kezdtük el a munkát és régen elhagytuk már az ezer métert, amikor megtörtént a baj. Ekkor már majdnem mindennaposak voltak a légiriadók. Megszólalt a sziréna, és mi futottunk a koromgyár melletti kiserdőbe. Innen figyeltük, ahogy a főváros irányába elhaladtak a bombázó rajok. Teljesen nem állítottuk le a gépeket, a szerszámot és a szivattyút lassan járattuk. Ilyen alkalommal következett be a szorulás. Megpróbáltunk kiépíteni, menteni, amit lehetett, de láttuk: itt más probléma is van. Felmentem a toronyba kikapcsolni, ahonnan már csak nagy nehézségek árán tudtam visszajönni.
Iszonyatos erővel feltört a gáz, és repítette a magasba az iszapot is. A mentőkosarat éppen előző nap vittük javításra az üzembe. Így nem maradt más lehetőség, mint a torony sarkán lemászni. Mire földet értem, nem lehetett rám ismerni a maszattól. Próbáltuk a kitörésgátlót felrakni, de a hatalmas nyomástól ez lehetetlen volt. A mentési munkát irányítani Nagykanizsáról jöttek ki. Név szerint Dinda János mérnökre emlékszem. A kút környékét gáttal vették körül, aminek a nyomait még ma is meg lehet látni. Hogy honnan kerültek ide, nem tudom, de zsidó és román munkaszolgálatosok is dolgoztak a gát építésén. Istenem, annyi tetves embert életemben nem láttam, mint azok között. Szegények a Kerkára jártak le esténként fürdeni. A kút pedig csak fújt tovább rendületlenül. Iszap mellett kavicsot és széndarabokat dobált a felszínre, míg aztán be nem gyulladt. Hatalmas fáklya fényével világította meg éjszakánként a környéket. Talán a gyerekek élvezték ezt legjobban, mert késő estig lehetett focizni, játszani. Később úgy mesélték, hogy az Olaszországból induló amerikai bombázóknak ez volt a tájékozódási pontjuk.
Ezért is sürgős lett volna minél előbb eloltani. Az asztalosok készítettek fából egy tutajszerű építményt, amit lánctalpas vontatott kötélen a kút torkáig. Erre helyezték el hordóban a robbanóanyagot, amit bent felrobbantottak. Ez elfújta a tüzet, ami aztán hamarosan ismét meggyulladt. Többször is sikerült a tüzet „elrobbantani”, de mindig az lett a végeredmény. Majd több mint egy hónap elteltével kiégett a kút, és újra csend borult a tájra. Egyébként az út túlsó oldaláról ferdefúrással próbálták átfúrni, sikertelenül. A berendezést innen átszállítottuk Újfalu mellé, ahol a Pince-1-es kutat kezdtük el fúrni, ahol előfúrást végeztünk 150-200 m mélységig. A front közeledése miatt leállították a munkát és lecementeztünk. Két részre vették szét a társaságot. Egyik felét Ortaházára, a másikat Nyíregyházára helyezték. Így kerültem a gépgyárba. Németországba akartak vinni, de Bence László mérnök úr segítségével sikerült itthon maradnom. Aztán még a 110-es kúton volt hasonló kitörés, amin 1946-47-ben dolgoztunk, de az szerencsére nem gyulladt be, és másfél hét múlva a gázfújás is megszűnt. Vándor élet…, sok távollét; ez volt a mi munkánk. Furcsa elképzelni, hogy az amit mi megéltünk, ma már történelem.
Lukács József, Lovásziban élő nyugdíjas fúrómester vagyok. Feleségemmel a háztájiban és a hegyen dolgozgatunk még egy keveset, szükség van rá mindenféle szempontból. Ketten kapunk 7600 Ft-ot egy hónapban. Sajnos, amikor én elmentem nyugdíjba, akkor elég alacsonyak voltak a pénzek. Akkor kaptam 2200 Ft-ot. Ezt nem panasz képpen mondom, mert azért, látod, megélünk valahogyan. Hogy mit várok még? Talán a mező 50 éves évfordulóján találkozhatok néhány rég nem látott baráttal, és akkor nosztalgiázhatunk kicsit.
1990. július 7.
Jánosi Ferenc
Még egyszer szeretném megköszönni! Remélem mihamarabb meglátogathatom a helyszínt!

2009. július 16., csütörtök

Lesz autóm?

Esemény a köbön! Szoktam időnként nézegetni a nagy munka közepette a használtautó.hu-t, és ott találtam egy Volvo S40-est 1.8-as motorral, klímával. Ami felcsigázott, az az autón kívül a hitelkonstrukciójuk: 75eFt önerő, majd 48x18.500Ft. Ez egy teljesen reális 10% önerő+futamidő+törlesztő szerintem.
Egy volt a kicsi gondom, hogy Nyíregyháza nincs túl közel. Azt pedig nem nagyon szerettem volna, hogy elmegyek az ország másik végébe, és hazajövök teljesen feleslegesen, mert valami baja van az autónak. Akkor gondolkozzunk... Gondoltam a leghitelesebb képet a kocsiról akkor kapom, ha a hivatalos Volvo márkaszervízbe viszem a kocsit, hát fel is hívtam a nyíregyházai képviseletet. Elmondtam, mi nyomja kicsi szívem, és hogy mit szeretnék, majd megkérdeztem mennyibe fáj nekem egy teljes átvizsgálás.
Itt azért álljunk meg egy szóra! Mielőtt telefonáltam, volt egy elképzelésem, hogy mennyit kérhet egy márkaszervíz. Aki ráadásul Volvo, ami ugye mondható valamelyest presztízsmárkának. Gondoltam 30eFt-ból csak-csak megállok, de abban még nincs benne, hogy elmegyek oda, vagy megkérek valakit a környékről, hogy menjen el helyettem! Itt jött képbe Jmio barátom, még az L2-es időkből, ugyanis Ő Debrecenben lakik, ami 50km a céltól. Ha kocsival megy, akkor az oda-vissza 100km, mondjuk 7 literes fogyasztással számolva is csak 2100Ft!
Térjünk hát vissza telefonbeszélgetésemre a Volvo (hivatalos) márkaszervízzel! Szóval megkérdeztem miután tisztáztuk, hogy meg szeretném venni a kocsit:
- Vállalnak Önök teljes átvizsgálást?
- Természetesen!
- És ez mit tartalmaz?
- Motordiagnosztikát, futóműellenőrzést, karosszériavizsgálatot, ... - meg elmondott még a fene se tudja mi mindent, itt ugyanis fejemben kattogó számológép olyan összeget jelzett, ami meghaladja a kijelző kapacitását!
- Értem! - válaszoltam határozottan, majd feltettem A nagy kérdést - És ez mennyibe fog nekem kerülni?
- Háromezer forint.
- Tessék??
- Háromezer forint.
- Minden, amit elmondott, az összesen 3000Ft?
- Igen. Most van egy ilyen akciónk.
- És ez meddig tart? - kérdeztem, nehogy lemaradjak róla.
- Olyan 40-50 perc.
Hát a pofám leszakad! Akasztják a hóhért! Ez Sofőr-poénkodik velem!
- Neem... Az akció meddig tart?
- Hát úgy a téli szezon elejéig.
Na... Ez ténleg egy alföldi Sofőr, komolyan mondom... Utána még beszéltünk pár szót, sűrűn megköszöntem neki a segítségét, majd hívtam Jmiot.
Jmioról azért tudni kell, hogy 2 hétig szivattam, hogy van egy M3-as BMW-m, amire persze rögtön rákérdezett, hogy ugye azzal jövök? Hát... Mondom az összetört... Majd még kicsit elbohóckodtam a gondolattal, és közöltem vele, hogy egy összeesküvés áldozata lett (ugyanis több ismerősöm is mondta neki, hogy mennyire megy az autó, mert ők kipróbálták)! Itt féltem, hogy kereshetek másvalakit a környékről, de hála égnek nem volt semmi gond, csak lebuzizott. Olcsón megúsztam.
Utolsó nekifutásként felhívtam a kereskedőt, hogy van-e valami akadálya a kocsi márkaszervízben történő átvizsgálásának, de hála égnek nem volt, őt, még a hitelhez kapcsolódó papírszükségleteket is tisztáztuk.
A lényeg, hogy a jövő hét elején viszi Jmio a kocsit átvizsgálásra, és ha minden stimmel, talán már a hétvégén meg is lesz életem második saját kocsija!
Kop, kop, kop... Fán, alulról, háromszor!

2009. július 14., kedd

Üdv!

Üdvözöl az új Geresics-blog!

A Latcsi-blogon felindulva lehet, hogy a saját blogom is megpróbálom átimportálni ide. Majd meglátjuk mi sül ki belőle, mindenesetre egenlőre párhuzamosan él mindkettő!