2010. november 28., vasárnap

Mercedes Sprinter

Egyik reggel kaptam egy SMS-t, hogy ne az irodában kezdjek, hanem az egyik építkezésünknél (merthogy egy építőipari vállalkozásnál dolgozom). Így is lett.
A feladat nem volt bonyolult, üljek be a Sprinterbe, menjek el a raktárba, onnan vigyem el az asztalosokat és egy szekrényt egy óvodába, onnan a régi szekrényt vissza kell vinni a raktárba az asztalosokkal együtt (akik az óvodában még gyorsan csinálnak ezt-azt), majd vissza az építkezésre, és ha mindez megvan, akkor mehetek az irodába dolgozni.
Az építkezési portás centiméterenkénti fontoskodó utasításait követően sikerült is elindulnom utamra, ami mellőzött minden különösebb kalandot, azonban arra alkalmas volt, hogy - ugyan csak futólag, de - megismerkedjem a Mercedes Sprinter mivoltával.
Ami elsőre feltűnt, az a bajuszkapcsolók egyikének hiánya, ugyanis szerettem volna letörölni az ablakot, ám nem igazán találtam az erre alkalmas kapcsolót. Hosszas keresgélés után meglett, a (bal oldali) irányjelző-karon van elrejtve, ráadásul tekerni kell. Magán a kapcsolón több ponton is lehet tekergetni ezt-azt, ami kezdő úrvezetőket bizony eleinte komolyan megviccelhet.
Következő kihívás, ami elé ez a reggel állított, az a kilátás volt. Ne értsetek félre, a Sprinter hatalmas üvegfelületekkel rendelkezik, aminek köszönhetően minden irányban tökéletesen látjuk az autó végpontjait, azonban nem olyankor, mikor tökig be van párásodva. No sebaj - gondoltam - ez egy Merci, biztos van benne klíma... Nincs. A Jakabhegyi úti kollégiumtól indultam, és a Petőfi utcai lámpánál még mindig a kormányra feküdve láttam csak ki. Nagy üvegfelület egyenlő sok-sok pára. Törlésnyomok az ablakon nem voltak, ezért inkább nem reszkíroztam meg, hogy én összekenjem, mert hát mégiscsak a kiemelkedő erejű főnököm kedvenc munkáskocsijáról van szó, aki talán viszonzásképpen következő találkozásunkkor barátilag satuként szorított volna velem kezet. Jobb a békesség, maradtam a maximumra tekert szellőzőrendszernél és a letekert ablaknál.
Viszont, ha már kifelé nem láttam, volt alkalmam belülről kicsit szétnézni, és megállapítottam, hogy egy Mercedes Benz (kis)teherautó is csak ugyan olyan, mint akármelyik másik. A középkonzol akármelyik koreai gyár terméke is lehetne. Az anyagok talán egy leheletnyivel puhábbak, mint amilyenekkel eddig találkoztam ebben a kategóriában, bár azok, amikkel eddig mentem, azok 5-10 évvel (néha még sokkal többel is) idősebbek voltak, szóval közel sem biztos, hogy a korabelieknél "prémiumabb". A belső designerek kezére a munka során nyilván derekukhoz láncolt bilincs volt rakva, azonban egy-egy ügyesebb azért a szájával rajzolt egy pofás, a középső résztől elkülönített szellőzőrendszert, ami megtöri a hétköznapok komor egyhangúságát. Ezért a műveletért vagy kirúgták, vagy előléptették, de egészen biztos, hogy komoly változásokat hozott karrierjében.
A kilométeróra környékén sem kell csodára számítani. Nem tud sem többet, sem kevesebbet, mint ami az áru A pontból B pontba való eljuttatásához szükséges, már ami az információkat érinti. Persze teherautóhoz méltóan sokkal több kis ikon világít, mikor ráadjuk a gyújtást, de menet közben ideális esetben ebből nem látunk semmit. Az egész műszeregység új évezredi mivoltára is csak a középső, digitális kilométer-számláló és hozzátartozó részből jövünk rá, ezt leszámítva akár a kilencves évek elejéből is származhatna, bármely nemzet, bármely autójából.
Kívülről szemlélve a kocsit nem nevezhető igazán izgalmasnak a látvány, persze csak személyautós szemmel. Ha a többi teherautóhoz viszonyítjuk, máris egész más az összkép. Szemei leginkább Luci Liu-ra emlékeztetnek, szája pedig mosolyogni próbál még a rettentő teher alatt is, ami a hatalmas platón foglalhat helyet, nem is beszélve a 7 jómunkásember összesen közel 850 kilójáról, ugyanis a duplakabinban ennyien férnek el. Tükrei Dumbo hatalmas füleiként lógnak ki oldalra, ráadásul külön figyelni kell az aljából kilógó irányjelzőre, mert egy-egy centizés után bizony sok pénzt ott lehet hagyni a márkaszervizben. Természetesen a márkajelzést láttatni kell, méghozzá a mostanában egyre nagyobbra nőtt csillagon kívül egy Mercedes-Benz emblémával is, ami mára már "lopásbiztosnak" mondható.
A motorja kellően erős, még ezzel a 2,2-es dízellel sem gondolom, hogy bárkinek gondja lenne normál használat során. Turbólyukkal nemigen lehet találkozni, de azért tudni kell, hogy egy teherautót nem gyorsulási versenyek megnyerésére terveztek. A váltójáról nekem rögtön a Vito váltója jutott eszembe, nyilván nem véletlenül, és természetesen semmilyen gond nem volt vele.
Az utastér amúgy hatalmas, akár még átöltözésre is alkalmas. Tárolórekeszek szempontjából sem panaszkodhat senki, abból ugyanis megszámlálhatatlanul sok van. Akik a hátsó sorba kényszerültek, ők sem panaszkodhatnak, az ülésük alatt szinte bármi elfér, amire napközben szükségük lehet, ráadásul sem fejtérben, sem lábtérben nem panaszkodhatnak. Egyetlen dolgot hiányoltam az utasok szempontjából, mégpedig az első sorban középen ülő ember kapaszkodóját, ami tempósabb kanyarkor bizony jól tud jönni. De mint mondtam, ez az autó nem a száguldozásról szól, még akkor sem, ha a neve mást sugall, ráadásul az említett kapaszkodó a legtöbb kisteherautóból ugyanígy hiányzik.
Mindent összevetve, ha valakinek olyan autóra van szüksége, amiben ötnél többen is elférnek, platója is van rendesen, annak tökéletes választás, persze a márka és a minőség pénzbe is kerül, amit sajnos nem minden vállalkozó engedhet meg magának.
További fotók itt tekinthetők meg!

2010. november 13., szombat

Kia Sportage 2010

Lassan két hete, hogy vezettem a KIA Sportage elnevezésű SUV-t. Összejött egy-két dolog azóta, előző bejegyzésemből is látszik, hogy sűrű volt az azt követő hét, ráadásul gondoltam hagyom érlelődni magamban a témát. Annyira hagytam, hogy már meg is feledkeztem a tesztvezetésről, mikor egy héttel a próba után csörgött a telefonom, és az az eladó hívott, akivel vezettem. Érdeklődött, hogy így visszatekintve mi a véleményem, és miután őszintén megosztottam vele, elég agresszív eladói stílusban meg akarta nekem magyarázni, hogy ami nem tetszett, az valójában nekem jó. Azt hiszem itt írtam le magamban a KIA szabadidő-autóját. Minél inkább győzködött, annál jobban fogalmazódtak meg bennem a konkrét kifogások, hogy melyik konkurencia miben jobb. Néhány finom érvelés után - amiket természetesen nem fogadott el - közöltem vele, hogy nem és kész. Tele lett a hócipőm, de azért egy KIA Cee'D tesztelésre jelentkezem majd még nála.
Gondoltam ezeket majd jól megosztom Veletek, még amíg frissek az élmények, de néhány túlóra, és egyéb feladat, ne meg a fészbúkos alkalmazások is túl sok időmet pazarolták el, így ismét csak telt-múlt az idő, míg végül végre eljutottam idáig.
Hogy maga a tesztvezetés milyen volt? Lássuk!
Pécsett a KIA forgalmazásáért a Pappas Autó felelős, akik ugye leginkább a Mercedes kereskedésről híresültek el. Odamentem, parkoltam, bementem a Mercihez (a KIA részleg ajtaja ki sem volt nyitva), és... és semmi. Mászkáltam az eladótérben, látványosan kerestem kontaktust, sűrűn nézegettem az órám, mint aki időpontra jött (mert tényleg), de semmi. Odamentem az információs pulthoz, ami a Merci részlegen volt, de egyszerűen csak mászkáltak az eladók és szerelők. Meg sem kérdezték, hogy ugyan esetleg segíthetnek-e, ha már 2 perce itt látványosan keresek valakit/valamit. Normálisan voltam öltözködve, bár nem öltönybe, még talán a rám jellemző borosta is ki lett írva aznap, szóval nem úgy néztem ki, mint aki csak úgy bejött elütni az idejét.
Ilyenkor mindig eszembejut, hogy amikor bementem a Volvohoz tavaly, akkor azonnal odajött valaki, bemutatkozott, és megkérdezte, hogy miben segíthet, pedig ott épp rövidnadrágban és szandálban voltam, mégis úgy kezeltek, mintha egy vadonat új Hugo Boss öltönyben jelentem volna meg. Számomra a prémiummárkához az ilyen prémiumkiszolgálás tartozik.
Meguntam hát, és félbeszakítottam két beszélgető eladó trécselését. Szóltak az eladónak, akivel egyeztettem időpontot. Remek kezdés...
Ez az első hely, ahol három (3!) oldal papírt töltettek ki velem, mielőtt egyáltalán láttam volna az autót. Aztán jött a sallangszöveg a KIA nagyszerűségéről - még mindig az asztal mellett úgy, hogy háttal ültem a kirakatnak, a kocsi pedig a kirakat előtt parkolt. Órámra pillantva láttam, hogy mennyi ideje voltam már itt, ezért félbeszakítottam a monológot. Közöltem, hogy több on-line autós magazin cikkét is elolvastam, ugorhatnánk ezt a részt, és térjünk a lényegre, mert már eltelt az az idő, amit az egészre szántam. Kimentünk a kocsihoz.
Az autó valóban impozáns megjelenéssel bír, mely leginkább szemből tűnik fel. Köszönhető ez az egységes KIA-arcnak, mely ekkora autón igazán markáns, megjelenést biztosít. Ha elölről tekintjük meg, a leginkább Optimus Prime juthat eszünkbe róla a Transformersből. A kocsi elejét több lámpa díszíti, mint egy átlag magyar család karácsonyfáját, ám ez valahogy mégis jól áll a KIA-'nak, ami talán az egyedi ködlámpának köszönhető leginkább. Látszik, hogy a gyártó cég határozottan Európát célozza. Nyoma sincs a régi Sportage jellegtelen külalakjának, az egész autó akár német termékként is értékesíthető lenne egy embléma, és talán egy hűtőmaszk csere után. Méreteit tekintve alacsonyabb lett, szélességében és hosszában azonban megnőtt, talán ennek is köszönheti sportos és divatos megjelenését. A hátulja valahogy nem fogott meg, a hátfal magas, masszív, már-már túlzónak tűnt, a lámpák, és a lökhárítóba elhelyezett irányjelzőknek köszönhetően azonban mégsem hívnám csúnyának, valahogy a designereknek sikerült elvonni a figyelmünk arról, hogy milyen kicsi is az a hátsó szélvédő. A hátsó ajtót kinyitva hatalmas és többszintű csomagtartó tátong előttünk. Bármely átlagos család cuccai könnyedén elférnek a több, mint 560 literes helyen, nem is beszélve a közel teljesen lehajtható hátsó üléssorról, mellyel 1350 liternél is több vizes-lufit szállíthatunk.
Az utastérbe bejutva a hátsó üléssorban utazóknak sem lehet panasza a térre, bár egy igazán magas férfi jobban érzi majd magát elől. Miután alaposan megszemléltem a kocsit, és közben örömódákat hallgattam róla, gondoltam induljunk. Újabb meglepetésemre kiderült, hogy nem én fogok vezetni, ugyanis, hogy "rendesen legyen bemelegítve az autó", ezért Hirdig ő vezet, ott majd átülhetek. Valahol érthető, de azért nem esik jól az embernek egy olyan üzenet, hogy "te hülye vagy, úgy sem tudod hogy kell vezetni"... Bár a SUV kategóriában szerintem kizárólag diesel 4x4-es változatoknak lenne szabad léteznie, ez a példány is benzines volt. Vajon egy modern benzines kocsi nagyobb odafigyelést igényel az első pár kilométeren, mint egy akármilyen diesel? Kezdett a kocsi egyre ellenszenvesebb lenni, ami leginkább az "eladónak" volt köszönhető, és ezen csak súlyosbított, amikor közölte, hogy ebben az autóban van a világ legjobb összkerék meghajtása! Nono, azért ez olyan erős túlzásnak tűnt, mint mikor Orbán Viktor kijelentette közel 3 éve, hogy a gazdasági világválságnak egy módon lehet véget vetni, mégpedig ha az MSZP azonnal lemond. Persze az eladót sem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről, hiába említettem meg az Audi Quatrok meghajtását, hiába hoztam fel egy olyan nevet, mint a Subaru, és hiába mondtam a Nissan X-Trail kitűnő terepképességeit, amik a Dacia Dusterben is egészen hihetetlen dolgokra képesek, válaszul valami kanyarodáskori vezérlést, meg érzékelőtömkelegeket emlegetett. Bevallom már annyira megbotránkoztam magamban, hogy meg sem jegyeztem amiket mondott, pedig biztos volt benne egy-két hasznos információ is.
Hirden átültem a volán mögé, az ülést, a kormányt pillanatok alatt beállítottam, de nyilván, ha vennék egy autót, akkor először sokkal több időt fordítanék a finomhangolásra. Gyors körültekintést követően megállapítottam, hogy bár minden a helyén van, mégis valami furcsa. A legtöbb helyen dicsérték a műszerfalat, nekem az órák csőben való elhelyezése valahogy mégsem jött be. De komolyan, ennél szerintem csak a Hyundai IX35 pápaszemes műszerei rondábbak (bár azokat élőben még nem láttam, csak képről). Persze így utólag visszagondolva biztosan a háborgó lelkiállapotomnak köszönhető a mindenben rondaságot látó észrevételeim, de akkor nagyon nem tetszett.
Elindultunk. Persze hallgathattam tovább az ódákat, hogy milyen csöndes a motor, meg milyen jó a meghajtás. Persze, hogy csendes, milyen legyen egy benzines motor? Legyen traktorhangja? Itt már a Halálos iramban második részéből villantak meg jelenetek a fantáziámban, amikor a vége felé a gonosz bácsit egyszerűen katapultálták az ülésbe beépített nitro segítségével. Kellett volna nekem is egy olyan...
De milyen volt a kocsi? Ismét meggyőződtem róla, hogy ekkora kocsiba nem való (ekkora) benzinmotor, mert egyszerűen kevés. Semmi élet nincs benne, a gyorsulás szinte nulla, persze az ellenkezőjéről megint meg akartak győzni. A "világ legjobb összkerék meghajtású futóműve" pedig a ballonos gumik ellenére is érezhetően meg-megdobja a kocsit. Túl sportosra, túl keményre van hangolva. Miután ezt hangosan kimondtam, már hallgattam is, hogy ez miért is jó... Nem akartam már mást, csak szabadulni. A lehető leggyorsabban és a legrövidebb úton visszamentem a kereskedéshez, gyorsan elbúcsúztam, majd mentegetőzve, hogy sietek nem "beszélgettem" tovább... Menekültem...
Ami még feltűnt miután visszaültem ötéves Swiftembe, hogy elém-tárulkozott az egész világ! Konkrétan ekkor vettem észre, hogy a Sportage gyakorlatilag egy bunkereket idéző kilátási lehetőségeket biztosító batár. Az érzésre fele akkora kocsimba visszaülve úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas szélvédővel ellátott Ikarus busz volánja mögé ültem volna.
Bár az autó végiggondolva kifejezetten remek darab, és tetszetős is, mégis egy ilyen agresszív marketinget folytató eladó tökéletesen elijesztett a márkától. Kár érte...