2009. december 14., hétfő

Szívás

Azt hiszem velem van a baj.
Csak gondoltam ezt jobb, ha előre tisztázzuk. Olyan, mintha bő fél éve menstruálnék, vagy nem tudom... Vegyük csak például a mai estét. Találkoztunk Teca mamánál a többiekkel, majd felsétáltunk égervölgybe, ahol megcsodáltuk az éjszakai havas erdőben elterülő tó szépségét, dobálóztunk, fényképeztünk, bohóckodtunk. Tök jó volt.
Aztán visszamentünk Tecához, és kezdődött a szokásos műsor, amivel már tele a tököm (csak hogy a tök szót ragozzuk tovább). Összesen heten voltunk (mégsem voltunk törpék), és ebből hatan dohányoztak. Ritkán egyszerre, inkább csak felváltva, de két cigi majdnem mindig égett. Mivel az asztalnál amúgy is szűkös lett volna (de cseppet sem lehetetlen) mindenkinek elférni, és én értem oda utoljára, inkább átültem a szomszédos asztalhoz egyedül.
A többiek persze szóltak, hogy üljek át oda, meg ne különcködjek már, meg minden, de akkor már legalább három vagy négy cigi égett (most a Farkas pipáját is annak számolom, bár azt hiszem az csak később kezdett füstölni). Úgy döntöttem, az est további részét ott töltöm, várva Apyékat, hogy menjünk tovább valami parkolóba, vagy akárhova kicsit csúszkálni. A füstnek van egy olyan rossz szokása azonban, hogy nem csak a fogyasztóját boldogítja, hanem másokat is. Hiába volt ott egy méretes légtér, hiába a sok növény, és hiába ültem másik asztalnál, rövidesen elkezdett zavarni a füst. Hogy eltereljem a figyelmem a füstről, a telefonomat kezdtem babrálni, de mikor már a szemem is elkezdett csípni, csináltam egy fotót, amin remekül látszott a füst. Ekkor szépen elköszöntem, és eljöttem.
Mivel unatkoztam, kicsit még autókáztam a városban, bejártam néhány nagyparkolót, majd hazajöttem, pedig nem akartam. Korán volt még, de nem tudtam magammal mit kezdeni.
Itt ismét elmondanám, hogy valószínűleg velem van a baj!
Mindenesetre tele van a tököm, hogy el kell viselnem, hogy a barátaim szét füstölik a kibaszott fejem. Amikor utoljára felvetettem ezt a témát, azt kaptam válasznak, hogy ők ilyenek, és el kell őket ilyennek fogadni. Ez eddig rendben is volna egészen addig, amíg csak saját magukat basszák össze azzal a kurva cigivel. Én is dohányoztam, és mindig is elfogadtam, hogy mások is dohányoznak. De miért kell nekem elfogadnom, hogy bár nem dohányzom, mégis annyi füstöt kap a tüdőm, mint amikor még dohányoztam? Miért fogadjam el, hogy mások összebüdösítik a ruhám? Miért kell eltűrnöm, hogy mások ostobasága miatt csípjen az én szemem? Mert a barátaim?
Akkor, ha lefosom a ruhájukat, tehát összebüdösítem őket, azt elfogadják, mert a barátjuk vagyok? Ha belehugyozok a szemükbe, hogy csípjen, az rendben van? Ha károsítom az ő egészségüket a saját ostoba hobbimmal, az elfogadott? Mert akkor hobbiból (mivel szokásom) nekiállok verekedni, kezeket, állkapcsokat, orrokat törni, és azt mondom, hogy a barátaim vagytok, fogadjatok el ilyennek, amilyen vagyok! Nem fogok füsttel büdösíteni, de esküszöm veszek egy fingsprét, és mindnki ruháját telefújom. Nem fogok füsttel szemeket csípetni, de mindenki szemébe citromlevet, vagy bánomisén akármit spriccelek vízipisztollyal, és nem fogom senki tüdejét beszennyezni, de hébe-hóba csak úgy viccből betörök egy orrot, vagy földhözbaszok pár embert, majd ráugrok a kövér geci testemmel, mert én ilyen vagyok, és a barátaimnak ezt el kell fogadni. Közben pedig mindenki döntse el, hogy ez a gecibb dolog, vagy a tüdőrák, amit nem is azért kapsz, mert dohányzol, hanem azért, mert ilyen kedves barátaid vannak, akiket így kell elfogadnod!
Éljen a passzív dohányzás...

13 megjegyzés:

  1. Az eszmei mondandóval egyet értek.

    VálaszTörlés
  2. Bár én nem cigiztem ott, mégis azt kell mondanom, hogy az egy dohányzó hely, ahol rá lehet gyújtani. Akinek nem tetszik, nem muszály eltűrnie. El is mehet, ha annyira zavarja, ahogy a sofőr is tette.

    VálaszTörlés
  3. akkor, ha nem akarok büdös lenni, akkor menjek nemdohányzó helyre? hányan jönnének oda? mondjuk senki?
    igen, van választásom, ezért ültem el másik asztalhoz, de kevésnek bizonyult. Akkor ne menjek dohányzó helyre, mert ilyenek a barátaim? esetleg keressek új barátokat? vagy ha mindenkit lefújok fingsprayel, ami tényleg büdös, akkor az rendben lesz? tényleg csak engem zavar, hogy szétbasszátok az én egészségemet? hogy ha elmegyek dolgozni másnap, és valaki 3 méternél közelebb jön hozzám, akkor megkérdezi, hogy mióta dohányzom, az szerintetek normális dolog?

    VálaszTörlés
  4. A dohányzó barátaidhoz hozzátartozik a dohányfüst is. Ezt vagy elfogadod, vagy nem. Nálatok az erkélyen gyújtunk rá, de egy dohányzó helyről nem fogunk kironángálni cigizni, azért mert 7 főből 1 nem tolerálja a dohányzást. De ez csak az én véleményem, nem muszály egyetérteni velem. Meglehet, hogy a megoldás valahol ketőn álláspontja között van.

    VálaszTörlés
  5. Tetszenek a hasonlataid!
    Amúgy ezen okbol kifolyólag sem járok olyan helyekre, főleg nem esti kis traccspartikra, amik ilyen szűkösek, és bármit csinálsz, kifolyik a szemed egy dohányos társaságban.
    Mer, ha mondjuk van valami nagyobb buli, akkor a páradik sör után már nem foglalkozok vele, szóval úgy más.
    Egyébként én személyesen nem félek ilyenektől, hogy tüdőrák, nem az miatt nem dohányzom (hiába az vitte el az egyik mamám anno), csak egyszerűen nem szeretem, ha nem kapok levegőt, és nem tudom kinyitni a szemem.
    És büszkén jelentem ki, hogy az újonnan alakult Bleedig pink névre hallgató formáció egyik tagja sem dohányzik :P szóval, a Balunak sikerült leszoknia, mindenki vehet róla példát! (ha már a Sofőr példájára, ami időszámításunk előtt volt, nyilván senki nem emlékszik)
    Aki meg most kezd el rászokogatni, és ráadásul lány is, az megérdemel egy hihetetlen nagy seggberúgást! (igen, te Kriszti)

    VálaszTörlés
  6. Nyugi van! A multkori ügyelet után próbálok nem rászokni.

    VálaszTörlés
  7. akkor mégegyszer: az, hogy valaki dohányzik, és erősen dohányfüst parfümöt használ, nem zavar. Volt már párszor, hogy Kesze elnyomta a cigiét, és beszült a kocsiba, én megjegyeztem, hogy de büdös vagy, és a téma ezzel le is volt zárva.
    Engem az zavar, hogy én nem akarok dohányozni, mégis annyi füstöt szívok be, mint aki dohányzik. Nem akarok füst-parfümöt, mégis folyton cigiszagú vagyok. A szememnek meg így is van elég gondja, nem akarom, hogy még a füst is baszogassa, mégis folyton ég a szemem, ha este beülünk valahova.
    Pinnyával is egyet értek, leszámítva, hogy mióta öregapám elhunyt rákban, azóta engem igenis jobban érdekel, hogy vajon én is rákos leszek-e, különösen, ha nem a saját hibámból.

    VálaszTörlés
  8. tudom, Ti nem nézitek, de a How I met your mother tegnapi rész pont erről szól :)
    (komolyabban meg nem akarok belefolyni ebbe online)

    VálaszTörlés
  9. miért nem akarsz on-line? Személyesen mindenki felé más a véleményed talán?
    És különben is! 8-an voltunk, nem heten! Aaarrrgghh!

    VálaszTörlés
  10. Azért nem szól hozzá, szerintem, mert ahogy nekem is, ha problémám van, akkor nem az az első dolgom, hogy felteszem egy blogra, hanem ott, és amikor lehetőség van rá, megbeszélem a barátaimmal.
    de ha így kell, hogy történjen, uccu neki:
    A dohányzó hely: azoknak, akik dohányoznak, megengedi, hogy amikor és ahányszor csak akarnak, rágyújtsanak. Ezt a nem dohányzók elviselik. Akik nem, nem járnak ilyen helyekre, általában. DE ha komolyan azt gondolod, hogy miattam leszel rákos, akkor majd nem gyújtok rá, ha ott vagy!
    De mi lesz az idegenekkel a szomszéd asztalnál? Nekik lehet, csak a barátaimat nem viselem el? Ha ennyire egészségfélő emberek volnánk, megvétózom a kocsival való csúszkálást is, mert feleslegesen szennyezi a környezetünket!
    Végszó: nem fogok rágyújtani a jelenlétedben!

    VálaszTörlés
  11. Igen, az mondjuk látszik hogy kinek fontos a véleményed, az egézséged.. az nem fog melletted rágyújtani. Lehet tényleg ott, és akkor kellett volna felháborodnod, de szerintem egy értelmes dohányos tisztába van azzal hogy talán nem kellemes másoknak a füstje, és szerintem a többiek is vágták hogy miért ültél át. Sajnos nem tehetsz mást a dohányos barátaiddal mint hogy szánod őket. Szánalomra méltó hogy tudják mit csinálnak, mégis úgy érzik nem tudnak rajta változtatni, vagy egyáltalán hogy ez jó érzés nekik, holott úgy küzdöttek még annak idején az első cigiknél hogy rendesen rászokjanak. Saját tapasztalatból is beszélek, és örülök hogy kisétáltam már ebből a "csapdából", akit bárki bármikor könnyedén megtehet.
    A kocsival való csúszkálás meg még mindig jobb és izgalmasabb, mint lassan elszürkülve, az ízeket, színeket, illatokat elhomályosítva, a lelkes gondolatokat eltompítva élni az életet.
    Szal szerintem Sofinak tartoztok egy köszivel vagy valami, mert legálább felhívja a figyelmetek, mégha csak blog formájában is, és ha nem is magatok miatt, hanem egy barát miatt elgondolkoztok azon, mégis mi a fontos nektek.

    VálaszTörlés