Never ending story

Mivel épp semmi dolgom, gondoltam írok egy beszámolót, na miről? Hát persze, hogy az autóvásárlásról! Gondolom, nem csak én vagyok így vele, de már kezd a hócipőm (eredetileg nem ezt írtam) tele lenni az egésszel.

Amikor először akartam autót venni, közölték, hogy kell három havi munkaviszony a finanszírozónak, addig szóba sem állnak velem. Jogos elvárásnak gondoltam, hát vártam, és közben százszám néztem a használtautókat A-tól Z-ig, 1963-tól 2015-ig, újat, használtat, demóautót (és teljes verziót is), gyakorlatilag mindent. Ha csak a felére emlékeznék, egyszerűen kipukkanna a fejem, mint egy lufi.
Utoljára ezt a 3 ajtós, kék, Swift II-t akartam megvenni GS felszereltséggel (8 légzsák, meg minden, ami belefér) MTA Tiptronic váltóval (ami nagyon tetszett nekem, bármikor bevállalnám!), már az árban is megegyeztem az eladóval (1.350.eFt-ra alkudtam le friss műszakival az 1.420.-ért hirdetett autót 2009 augusztusig érvényes műszakival), és a finanszírozó cégtől (Merkantil) is megkaptam az ajánlatot. Úgy volt, hogy kedden megyek fel Bp.-re aláírni a papírokat. Ebben maradtunk pénteken. Hétfőn telefonált a tulaj, hogy az autót megvették előlem alku nélkül, tehát 1.420-ért. Az első, amit mondtam, hogy én bizony tuti nem fogok többet fizetni annál, amiben megegyeztünk, hát ég önnel... Eztán újra bóklásztam a használtautó.hu-t, újabb áldozatra lesve, és találtam még pár szóba jöhető GS-t, ám közben tudatosult bennem, hogy a 3 ajtós Swiftbe csak 4 ember ülhet, míg az 5 ajtósba 5! Mindezt úgy teszi meg a gyártó, hogy egy-az-egyben ugyan az az ülés van hátul! Hát taktikát váltottam Swift téren, miközben néztem millió másik autót is.
A használt autó korok és árak függvényszerű, és egyértelműen könnyedén ábrázolható jelleggörbéjének, valamint a pénztárcám korlátlan kapacitásának korlátolt feltöltöttségét folyamatosan szem előtt tartva ismételten egy (ezúttal 5 ajtós) Swiftet szemeltem ki magamnak. Történt ez úgy, hogy szabadságom alatt bejártam a város összes kereskedését, és mikor a Suzuki Patacsnál jártam megláttam az autót. Megnéztem közelebbről: GLX (tehát csak 2 légzsák, nem MP3-as CD, manuális klíma, nincs ködlámpa, és egyéb nem létszükségletű nyalánkságok hiánya), ami legalább nem a fapados GC, amiben még fordulatszámmérő sincs. Pillantást vetettem az árára is: 1.529.eFt, és már mentem is tovább. Már majdnem felültem a robogóra, mikor jött egy eladó, hogy segíthet-e? Mondtam neki, hogy GLX és GS Swifteket nézek, de az itt találtak nekem túl drágák, szóval nem hiszem... Pár perc múlva, már meg is egyeztünk, hogy 1.350.-ért elvihetem az autót.
Itt azért szeretném megemlíteni, hogy az általam a központokból lekért finanszírozási ajánlatok nem éppen a kereskedők álma, ugyanis az 0%-os haszonkulccsal biztosítható csak, tehát neki olyan, mintha kp-ért adná el az autót. Itt már kezdte kicsit húzni a száját az eladó, de még belement. Mondtam neki, hogy még nem végeztem a körülnézéssel, szóval majd visszaszólok, hogy mire jutottam.
Természetesen folytattam véget nem érő reménytelen küzdelmem a kereskedésekkel és az internettel, de végül is másnap csak visszamentem egy próbakörre. Mivel meglehetősen feküdt a mutató, és ideiglenesen ilyenkor a kereskedés ki is vonja a forgalomból (hogy ne kelljen minden sz@rt fizetnie utána), nem mentünk nagy kört, csak Patacs egyik dombját jártuk meg (Korsó u. - Platán u. - Pellérdi u.). Mielőtt még beszálltunk volna a kocsiba szólt, hogy előző nap volt még egy érdeklődő a kocsira, készpénzért veszik, ha veszik, és nem alkudtak. Rögtön leszögeztem, hogy a már kialkudott összegből nem vagyok hajlandó visszaalkudni. Természetesen ezt nem is várták tőlem, de mivel a másik vevőjelölt ígérete szerint másnapi döntést lebegtetetett, azt meg kell várnom.
A próbakörön nem találtam semmi különös dolgot, miután visszatértünk a szalonba, rögtön folytattam az alkudozást. Az én elképzelésem az lett volna, hogy az átírási költségeket (50-60eFt) állják ők, és a friss műszakit is (ami pont szeptember 17-én járt volna le, és kb 25eFt, ha nem én intézem, hanem megbízok valakit). Végül megállapodtunk, hogy az átírásnál az eredetvizsgát (17eFt) ők állják, és a műszakit is megcsinálják 8eFt-ért.
Ekkor összecsapott két erős kéz, majd ezt követően az egyikkel megmarkoltam az eladó jobb kezét, hogy áll az alku. Megnyugodtam, hogy ezennel vége a keresésnek, és végre lesz saját autóm.
A lelkesedésem azonban korainak bizonyult. Kiderült ugyanis, hogy Magyarországon minden finanszírozó 1 év munkaviszonyt követel, de minimum fél évet, nem pedig 3 hónapot, amit nekem nem tudni miért mondtak.
Mindenesetre megpróbáljuk, mondta a kereskedő: - Bízzunk a bankok jó indulatában...
- Miért, van nekik? - kérdeztem rögtön.
- Nincs. - tisztázta nyomban, majd folytattuk a papírok kitöltését.
Hazamentem a szükséges okmányokért, papírokért és a 20% önerőért (köszi Zsu!), amit a biztonság kedvéért kétszer is tisztáztam, hogy ha elutasítják a hitelkérelmem, visszakapok. Visszatértemet követően megkezdődött a hitelkérelmi folyamat, és azt mondták, hogy hétfő késő délutánra talán várható eredmény, majd telefonálnak, hogy mi lett az.
Kedden (ma) délután egy órakor felhívtam a kereskedést, hogy mi a helyzet, ugyanis szombat reggel felhívott a Merkantil központjából egy hölgy, hogy adategyeztessen velem, hétfő reggel a főnökömet is felhívták, majd délután engem is még egyszer, ezúttal egy férfihang. Itt mondtam rögtön, hogy már beszéltem egy hölggyel, de kiderült, hogy ez már a bírálat része. tehát egy körrel beljebb vagyok, és a csóka szerint 99%, hogy megkapom. Azóta semmi. A kereskedésben közölték, hogy ma nincs bent a Dezső (akivel intéztem mindent), de a rendszerben még az elbírálás alatt státuszjelzés van feltüntetve, szóval majd holnap, vagy holnapután szólnak, amint tudna valamit.
Jelenleg tehát ott tartok, hogy nem tartok sehol. Az első autó, amit meg akartam venni (egy Volvo), hirtelen nem volt eladó. A másodikat eladták másvalakinek, aki többet kínált érte (bár az a Swift még mindig fent van használtautó.hu-n), a harmadik pedig majdnem elkelt az órom előtt, de mégsem. Erre lehet, hogy most a hitelelbírálást bukom el. Valaki nagyon nem akarja, hogy autót vegyek. Persze lehet, hogy jobb is ez így... 72 hónap, az ám 6 év. Ekkora futamidőt választottam ugyanis. Ha ez most nem jön össze, akkor aztán tényleg elegem lesz, és veszek egy négyütemű Trabantot, vagy Wartburgot százezerért friss műszakival, használom amíg megy, vagy amíg már nem tudom leműszakiztatni, nem költök rá, csak tankolom, majd végül eldobom, mint egy pet-palackot... Közben nem adósodom el, nem leszek bárlistás, esetleg gyűjtök tovább, és időtlen idők múlva veszek egy drágább autót...
De ez még a jövő zenéje, addig drukkolok, hogy lehessek adós! Drukkoljatok Ti is nekem!