Az első munkanapunk

Február 22.
Mivel mégiscsak most látnak minket először, úgy döntöttünk, hogy a megbeszélt 7.30 helyett már korábban, 7.15 körül ott leszünk. Fontos az első benyomás, gondoltuk. Reggel mindenki felkelt, kivéve Kaszi, mert Ő hajnalban. Páran reggeliztünk, de mindenki csinált ennivalót ebédre, mert hát ki tudja mi lesz. Szóval odaértünk 7.15-re. Feleslegesen természetesen. Eredetileg az volt megbeszélve, hogy Chester Bruno (aki egy fejes) fiával (aki szintén fejes) találkozunk majd, aki elmondja angolul, hogy miről is lenne szó.
Ehelyett jött egy magas, nagydarab, mégis inkább zsíros alak, és kérdezte, hogy mi vagyunk-e a Magyarok? Németül! Kész szerencse, hogy két idegen nyelven is beszélek – gondoltam, azonban hamar be kellett látnom, hogy mióta nem használtam a németet, már a töredékére sem emlékszem! 2003-ban még német katonáknak tolmácsoltam, most meg inkább csak makogok! Nem baj, a fő, hogy megértjük egymást. Kiderült a srácról, hogy ő bizony sosem volt fejes, és semmilyen rokonságban nem áll a munkaadónkkal, és a fia még csak nem is várható az építkezésen. Remek. Mindenesetre megmutatták a munkahelyünket.
Eredetileg arról volt szó, hogy homogén felületet kell szigetelnünk, ehelyett egy „átlagos” apartman volt a célpontunk. A földszinten 2 terasszal, 3 ajtóval, az emelten pedig 1 terasszal, és minimum 3 ablakkal! Természetesen mind párkánnyal, aminek a sarkait le kell maszkolnunk! A teraszok közti vékony, 80 cm-es falat, ami megy fel minden éppeszű ember úgy csinálná, hogy a méteres hungarocellből levág 20 cm-t, és odarakja. Itt is ez az alap felállás, ám kötést kell szimulálnunk, és minden második elemet ketté kell vágni. Ez gyakorlatilag másra nem jó, mint időhúzásra szerintem, de nyilván nem ez volt a céljuk, csak ők így szokták csinálni. Gondolom. A szakasz, amit csináltunk ráadásul tartalmazott részeket, amiket valaki már leszigetelt előttünk, és volt, ahol ki kellett pótolnunk, ugyanis a talajon levő első sor nem volt odarakva. Gondolom, amikor szigeteltek még nem volt lebetonozva, vagy ilyesmi. Ilyen részt egyébként mi is kapunk, hogy nem volt szabad lemenni a szigeteléssel földig, mert ott még dolgozni fog valaki más. Sőt, voltak falak, amiket egyáltalán nem volt szabad szigetelni. Volt viszont egy plafon, amit kellett, de szigorúan csak azt az egyet. Mutattak egy másik falat is, amit majd csinálunk, de oda ma még nem jutottunk el. Nem igazán emlékszem, mert az olasz srác furcsa németére koncentráltam, de talán jobb ott a felület valamivel, viszont felállványozva csak egy része volt. Sok fal még vizes is.
A munka nehezen indult be, ugyanis a németül beszélő srác, aki sima munkás meghallgatta a főnöke, Dzsánni mondandóját, lefordította németre, én meghallgattam, és lefordítottam magyarra. Hungarocellt is úgy vadásztak nekünk, hogy dolgozhassunk délutánig, akkor jön ugyanis a következő rakomány, amit már nekünk pakolnak le. Ragasztó az apartman túloldalán, egy hatalmas sártenger mögött van. Mivel én lusta ember vagyok, hamar felfedeztem, hogy az apartmanon keresztül rövidebb, és nem sáros. Áram is nehezen lett csak, ugyanis ők a német szabvány dugaljt (3 villa) használják, és a hosszabbító, amit hoztak amúgy is rossz volt. Kicserélték, majd miután még átalakító is előkerült már csak meg kellett toldanunk a saját hosszabbítónkkal, és már tudtuk is használni.
Megmutatták, hogy hogy kell ragasztót bekeverni, és hogy hogy kell felhordani a hungarocellre. Meglepő módon ugyan úgy csinálnak mindent, mint mi otthon. Egy különbség van, hogy kb. 2x olyan vastagon ragasztóznak, és ránk szólnak, ha mi nem.
Végre megkezdődött a munka! Eleinte még odajártak ránézni, hogy mit csinálunk, de kaja után mondták, hogy látják, hogy minden rendben, Chester Bruno személyesen is azt mondta, hogy „bene”, szóval nem jönnek többet, és ha kell valami, akkor szóljunk nekik. Először mindenki magának keverte az anyagot, és mindenki ragasztott, de mivel nekem nulla a rutinom a többiekéhez képest, és még folyton fordítanom is kellett, az lett az eredménye, hogy mire én felraktam 1 hungát, a többiek minimum 10-et. Engem ez eléggé elkeserített, mert nem akarom, hogy a többiek dolgozzanak helyettem is, ezért kaja után úgy gondoltam, hogy főállású segédmunkás leszek, és folyamatosan keverek, hordom a ragasztót és a hungarocellt. Az eredmény felemelő volt, a mesterembereknek nem kellett lemászkálni az állványról, és én is folyamatosan tudtam dolgozni. Megindult a termelés!
Azt elmondták, hogy az ebédidőben szigorúan tilos dolgozni (ezért-azért, a turisták miatt, blablabla). Kaja után viszont, mikor visszajöttek, olyan volt az ábrázatuk, mint akiket most b@sztak le, és közölték, hogy a kajaidőt nem tölthetjük az építkezés területén, mert olyankor nincs balesetbiztosításunk, és pont. Ugyanis mi jó szokásunkhoz híven csomagoltunk reggel kaját, amit a munkahelyünkön, egy eldugott kis zugban, kényelmesen elfogyasztottunk csendben.
Szóval kevertem. Először kicsit híg lett, mert a kolléga, aki mutatta, hígabbra szereti a többieknél, ami miatt én is olyanra kevertem, de hamar megtudtam, hogy milyen is a jó anyag. Igyekeztem mindig jót csinálni, de hát szopás teszi a mestert. Hát jelentem én szoptam is rendesen! Amikor híg, az nem nagy gáz, mert az ember könnyen keveri, tesz hozzá egy kis ragasztóport, és már jó is. Na, de ha sűrű! Akkor aztán emberesen kell kapaszkodni a gépbe! Izzadtam, mint kurva a templomban! Ráadásul úgy voltam vele, hogy kettesével kevertem, és cipeltem, mert akkor nem ferdül el az ember, viszont be kellett ismernem, hogy jobb ferdén, mint két ólomnehéz vödörrel. A hungarocellel ugyan ez a szitu, eleinte az ember viszi vígan a 2-3 csomagot, aztán az 5. forduló után már érzi, hogy ezt bizony keményen kell fogni, és a lavírozás is nehezíti a dolgunk ennyi cuccal, pláne, mikor még az emeletre is fel kell vele menni.
A munkaidő 16.30-ig tart, de mivel az építészek 17-ig vannak, addig maradhatunk, ha akarunk, azonban felhívják a figyelmünk, hogy 17.00-kor már semmi esetre se legyünk az építési területen! Hát ennyit arról, hogy majd sokat dolgozunk… Ez van, ezt kell szeretni…
Egy biztos, hajtottam, mint az ökör, és úgy elfáradtam, mint a disznó!
Gondoltam meló után kaja, fürdés, működő net, és alvás. Ismét naiv voltam! A net még mindig nem működött, pedig a szám, amit hívni kellett azt is mondta, hogy „grácie”, meg azt is, hogy „áttivátó”. Fogtam hát magam, és visszamentem az Expert-be, ahol vettük.
Kérdi a srác, hogy mi a baj? Mondom, nem működik! Aszonygya, az baj!
Szóval egy húron pendültünk. Elmondtam, hogy mi a szitu, majd megdicsért, hogy helyesen telepítettem fel a programot. Köszi. Az aktiválásnál valami gebasz volt, de hát ugye ígéretével ellentétben olaszul beszélt a gép, nem angolul, ezért mit sem tehettem ellene. Ekkor aktiválta gépen (én már első alkalommal is ezt kértem tőle, de mindegy…). Mire visszaértem a szállásra kocsival (4-5 km) már ment is. Végre tudtunk beszélni az otthoniakkal, én pedig ezeket az előre megírt, dokumentumba mentett szövegeket, valamint a képeket végre fel tudtam tölteni!
Mindenki boldog! – a net miatt…