Február 23.
Mivel a telefonom hangszórója napok óta szórakozik (hol működik, hol nem), szólnom kellett mindenkinek, hogy ha fél hétkor még nem láttak, akkor keltsenek fel. Ez az én, és a telefonom hibája, az viszont már megint az idióta olaszoké, hogy nem képesek normális jelerősséget produkálni! Azért nem írtam, hogy mihez, mert gyakorlatilag semmihez! Olyat már láttunk, hogy valahol, valamelyik szolgáltatónak nincs rendes térereje, de itt nem ez a menő. Itt minden mobilszolgáltató egységesen szar mindenhol! De nem csak simán, hanem folyamatosan változóan (szép kifejezés, ízlelgessük lassan)! A helyzet itt az, hogy adott pontra lerakod a telefonod, és akár mikor ránézel, mindig mást mutat a térerőt szimbolizáló csík, kocka, téglalap, kör, akármi. De itt nem álnak meg a bénázásban, egy sima rádiójelet sem tudnak rendesen küldeni! A kocsiban néha meg-megakad a rádió, mintha ugrana a CD, és nem csak menet közben… Pfujj…
A mai munka részünkről 7.20-kor kezdődött, és egy óra ebédszünet beiktatásával 17.00-kor zárult. Röviden ennyi.
Bővebben reggel szitáló esőben elkezdtük folytatni (ismét egy szép szóösszetétel) a tegnapi munkánk, mikor szóltak, hogy hagyjuk abba, mert vizes a fal, és ledobja a ragasztót. Menjünk inkább teraszt szigetelni, az ablakokhoz a spalettát behajtani, az fedett – és pöcsölős, tettem hozzá magamban. Ebéd után épp elkezdtük a második teraszt is nagy lendülettel, mikor szóltak, hogy már nem esik, csináljuk kint a fal szigetelését, mert a fedett részek kifejezetten a rossz időre tartogatandók. Az ötlet jó, csak ha előbb tudjuk, akkor ebéd után nem cuccolunk át a másik teraszra. Azaz a másik két teraszra, mert kettőt csináltunk épp párhuzamosan. Estig a falat csináltuk, elmosogattunk, elpakoltunk, eljöttünk. Lényegében ennyi.
Mivel tegnap megbeszéltem a többiekkel, hogy én többet tehetek a haladásért, ha nem velük párhuzamosan, hanem őket segítve dolgozom, ma ezt is tettem. A délelőtti lassú munkának meg is volt a hátránya, alig kellett anyag nekik. Ellenben amit kipihentem délelőtt, azt meghajtottam délután. Kifejezetten akkor, mikor a teraszok alját elkezdték egyszerre két helyen (itt még egészben fel lehet használni a hungarocellt), és pláne, mikor átmentek a külső falakra. Kaszi a tetőtér feletti magasságban szigetelte, amit a rossz idő miatt abba kellett hagynia, a többiek pedig az épület ellentétes pontján, a földszinten voltak. Én meg rohangáltam ezerrel. A keverésbe is kezdek belejönni, már ritkábban rontom el az arányokat, bár olyankor olyan mennyiségű anyagot vagyok kénytelen keverni, hogy néha a könyököm legszívesebben üvöltene, hogy őt bizony nem erre találták ki… Majd megszokja, ahogyan a derekam is. De azt legalább most is érzem piszkosul.
Ma kifigyeltem, hogy a németül beszélő olasz srácot Lukának hívják. Bár mivel 5 perc múlva elfelejtettem, nem vagyok benne biztos. Azért ragaszkodom mégis a Luka névhez, mert miután hallottam a nevét, azután egyfolytában a Showder Klub kereteiben fellépő KAP (Kovács András Péter) beszámolója jut eszembe az olasz nyelvű Csillagok háborúja jelenetből (fonetikusan írom): Lúká! Mió szónó pedró! – vagy valami ilyesmi, én így emlékszem rá. Szóval mostantól Lukának fogom hívni, majdcsak szól, ha nem úgy hívják. Ő legalább tudja, hogy engem Attilának hívnak, hallottam ma is elégszer ennek ékes bizonyítékát. Mindenesetre fő a jó kommunikáció!
Azt hiszem, mostantól kb. ugyanolyan lesz minden munkanap. Ma az olaszok (Luká, Dzsánni, és csapatuk maradék két embere – a fogatlan, és akit még nem láttam) a velünk szemben levő falat csinálták, ezért láttuk egymás munkáját. Abszolút nem gyorsabbak nálunk, viszont mi szebben dolgozunk a ma látottak alapján. Amit írtam korábban, hogy kis szélességű falnál félbe kell vágni a hungarocellt, és szerintünk hülyeség, azt legalább ők is úgy csinálják, bár nem mindenhol.
Szóval szürke, de megerőltető, sokszor rossz időjárással nehezített, sárban gazdag napok várnak ránk. Ha így folytatódik, keményebb leszek, mint a terminátor.
A meló utáni Skype beszélgetés egyre jobban megy mindenkinek, bár még vannak kisebb fennakadások, de természetesen továbbra is minden tőlem telhetőt megteszek, hogy legalább egy kis ideig képben és hangban beszélhessünk az otthoniakkal, ám ezt az idióta olasz szolgáltatók a hullámzó jelerősséggel igyekeznek megkeseríteni…
Mivel a telefonom hangszórója napok óta szórakozik (hol működik, hol nem), szólnom kellett mindenkinek, hogy ha fél hétkor még nem láttak, akkor keltsenek fel. Ez az én, és a telefonom hibája, az viszont már megint az idióta olaszoké, hogy nem képesek normális jelerősséget produkálni! Azért nem írtam, hogy mihez, mert gyakorlatilag semmihez! Olyat már láttunk, hogy valahol, valamelyik szolgáltatónak nincs rendes térereje, de itt nem ez a menő. Itt minden mobilszolgáltató egységesen szar mindenhol! De nem csak simán, hanem folyamatosan változóan (szép kifejezés, ízlelgessük lassan)! A helyzet itt az, hogy adott pontra lerakod a telefonod, és akár mikor ránézel, mindig mást mutat a térerőt szimbolizáló csík, kocka, téglalap, kör, akármi. De itt nem álnak meg a bénázásban, egy sima rádiójelet sem tudnak rendesen küldeni! A kocsiban néha meg-megakad a rádió, mintha ugrana a CD, és nem csak menet közben… Pfujj…
A mai munka részünkről 7.20-kor kezdődött, és egy óra ebédszünet beiktatásával 17.00-kor zárult. Röviden ennyi.
Bővebben reggel szitáló esőben elkezdtük folytatni (ismét egy szép szóösszetétel) a tegnapi munkánk, mikor szóltak, hogy hagyjuk abba, mert vizes a fal, és ledobja a ragasztót. Menjünk inkább teraszt szigetelni, az ablakokhoz a spalettát behajtani, az fedett – és pöcsölős, tettem hozzá magamban. Ebéd után épp elkezdtük a második teraszt is nagy lendülettel, mikor szóltak, hogy már nem esik, csináljuk kint a fal szigetelését, mert a fedett részek kifejezetten a rossz időre tartogatandók. Az ötlet jó, csak ha előbb tudjuk, akkor ebéd után nem cuccolunk át a másik teraszra. Azaz a másik két teraszra, mert kettőt csináltunk épp párhuzamosan. Estig a falat csináltuk, elmosogattunk, elpakoltunk, eljöttünk. Lényegében ennyi.
Mivel tegnap megbeszéltem a többiekkel, hogy én többet tehetek a haladásért, ha nem velük párhuzamosan, hanem őket segítve dolgozom, ma ezt is tettem. A délelőtti lassú munkának meg is volt a hátránya, alig kellett anyag nekik. Ellenben amit kipihentem délelőtt, azt meghajtottam délután. Kifejezetten akkor, mikor a teraszok alját elkezdték egyszerre két helyen (itt még egészben fel lehet használni a hungarocellt), és pláne, mikor átmentek a külső falakra. Kaszi a tetőtér feletti magasságban szigetelte, amit a rossz idő miatt abba kellett hagynia, a többiek pedig az épület ellentétes pontján, a földszinten voltak. Én meg rohangáltam ezerrel. A keverésbe is kezdek belejönni, már ritkábban rontom el az arányokat, bár olyankor olyan mennyiségű anyagot vagyok kénytelen keverni, hogy néha a könyököm legszívesebben üvöltene, hogy őt bizony nem erre találták ki… Majd megszokja, ahogyan a derekam is. De azt legalább most is érzem piszkosul.
Ma kifigyeltem, hogy a németül beszélő olasz srácot Lukának hívják. Bár mivel 5 perc múlva elfelejtettem, nem vagyok benne biztos. Azért ragaszkodom mégis a Luka névhez, mert miután hallottam a nevét, azután egyfolytában a Showder Klub kereteiben fellépő KAP (Kovács András Péter) beszámolója jut eszembe az olasz nyelvű Csillagok háborúja jelenetből (fonetikusan írom): Lúká! Mió szónó pedró! – vagy valami ilyesmi, én így emlékszem rá. Szóval mostantól Lukának fogom hívni, majdcsak szól, ha nem úgy hívják. Ő legalább tudja, hogy engem Attilának hívnak, hallottam ma is elégszer ennek ékes bizonyítékát. Mindenesetre fő a jó kommunikáció!
Azt hiszem, mostantól kb. ugyanolyan lesz minden munkanap. Ma az olaszok (Luká, Dzsánni, és csapatuk maradék két embere – a fogatlan, és akit még nem láttam) a velünk szemben levő falat csinálták, ezért láttuk egymás munkáját. Abszolút nem gyorsabbak nálunk, viszont mi szebben dolgozunk a ma látottak alapján. Amit írtam korábban, hogy kis szélességű falnál félbe kell vágni a hungarocellt, és szerintünk hülyeség, azt legalább ők is úgy csinálják, bár nem mindenhol.
Szóval szürke, de megerőltető, sokszor rossz időjárással nehezített, sárban gazdag napok várnak ránk. Ha így folytatódik, keményebb leszek, mint a terminátor.
A meló utáni Skype beszélgetés egyre jobban megy mindenkinek, bár még vannak kisebb fennakadások, de természetesen továbbra is minden tőlem telhetőt megteszek, hogy legalább egy kis ideig képben és hangban beszélhessünk az otthoniakkal, ám ezt az idióta olasz szolgáltatók a hullámzó jelerősséggel igyekeznek megkeseríteni…
Pár kép a tegnapi munkánkról (az utolsó két képen az olaszok mai teljesítménye látható):
VálaszTörléshttp://picasaweb.google.com/geresics/0223AMunkahely#
nagyon helyes!!:) ifjabb terminátor!!
VálaszTörléselsö munka napnak nem is rossz!