2010. február 26., péntek

Péntek

Február 26.
Ahogy tegnap megjósolták, ma esett. Reggel alig, de esett, és ahogy telt az idő, csak növekedett az intenzitása nőtt. Délelőtt 10 körül láttam, hogy egyre jobban esik, de tévedtem, mert egy óra előtt már elállt. Utána jó időnk volt.
Mai menü: reggeli, munkában én kevertem és takarítottam (hulladék anyagok összeszedése, „forgács” összesöprése, stb), a többiek kétfős csoportokban teraszokat szigeteltek. Ezeknek az az előnyük, hogy nincs előnyük. Mivel az aljzatbeton még nem mindenhol végleges, ezért gyakran a talajtól el kell hagynunk kb. 25 cm-t, és mivel az emeleti teraszok felett a tető is, és a gerendák is belógnak, sehol nem lehet igazán jól haladni, arról még nem is beszélve, hogy minden teraszon van egy ajtó és egy ablak. Továbbá van úgynevezett spalettázás (ami az ajtóknál, ablakoknál a körben levő részének a leszigetelése, ami igazán pöcsölős), élvédőzés (amit állítólag mindenhol külön számolnak, és fogalmam sincs, hogy itt mi a helyzet), illetve az ágyazást követő glettelés, amit elméletileg meg sem kellene csinálnunk, de mégis meg kell.
Délután én dühbeleztem, ami még sok létrázással, állványmászással is haladós, azonban a fungikat le is kell ragasztózni. Gyakorlatilag ez úgy néz ki, hogy megfogom a fúrót, egy fal egységnyi részén (amit különösebb létrázás, állványmászás nélkül elérek) kifúrom a lyukakat, leteszem a fúrót. Felveszem a fungikat (amennyit egyszerre meg bírok fogni), és berakom őket a lyukakba (ekkor járok másodszor egy lyuknál). Megfogom a pignolinit és a kalapácsot, beverem a falba a fungit; beleteszem a pignolinit, beleverem a fungiba (ekkor járok harmadszor a lyuknál). Ezeket a feladatokat addig ismétlem (létra- és állványmászással kombinálva), míg az adott fal be nincs dühbelezve. Ha ez megvan, fogom a csiszolót (reszelőt?), és átcsiszolom a teljes felületet (ahol kell), hogy eltüntessem a szintkülönbséget a polystirolok síkjából (negyedszer járok egy lyuknál), közben kalapáccsal csapkodom azokat a tipliket, amik valamiért nincsenek elég mélyen. Ha ez is megvan, akkor fogok ragasztót, kőműveskanalat és glettvasat, majd leglettelem a dühbeleket, hogy azok is síkban legyenek (ötödször járva egy adott lyuknál). Így lesz egy egyszerű, gyors feladat hosszan elnyújtott. Nem is beszélve arról, hogy közben néhányszor elmegyek valamiért, mert elfogyott, és a többiek nem tudják megkérdezni, hogy hol van (mert pl. ahol eddig volt, ott már nincs), vagy épp elhívnak, hogy megbeszéljünk egy-egy észrevételt, ne adj Isten elfogyott a felület, ahol a többiek dolgoznak, és meg kell beszélni, hogy hol folytathatják. Persze ott vannak még a gyarló szokásaim, mint a munka közbeni kólafogyasztás, vagy annak az eredménye, a pisilés. Kész szerencse, hogy nem dohányzom…
Szóval ezt csináltam délután, miközben a többiek az ablakokat, gerendákat szabták be a hungarocellek felrakandó síkjába. Persze kajaszünet előtt azért felmásztam egy tetőteraszra, ahonnan lehetett látni néhányszáz méterre a tengert! Szép nagy hullámok voltak. Amikor reggel hallottam a zúgást, először azt hittem, vonat, csak éppen nem akart elhallgatni, ebből jöttem rá, hogy hullámzik.
A minap ugye megkérdeztem, hogy dolgozhatunk-e szombaton, akkor a válasz az elméletileg igen lett. Ma reggel a válasz nem volt, aztán pár percre rá igen lett. Délután meg is kaptam az építkezés kapukulcsát, szigorúan hangsúlyozva, hogy 7.20-nál korábban ne jelenjünk meg, és maximum (!) délben el kell mennünk onnan. Közben épp gletteltem a fungifejeket, és megtudtam, hogy Luka barátunk (a csapatukkal egyetemben) 60km-ről járnak be minden nap, és ő személy szerint 1200km-re lakik. A glettelés egyre szebben és gyorsabban megy, de azért míg beszéltem vele, próbáltam úgy csinálni, mint aki a németre való koncentrálás miatt hagyja abba a munkát, és nem azért, hogy lebukjon, hogy még nincs rutinja ebben. Hiába, a rutinhoz nem elég két nap, de még két hét sem.
Meló után bolt, és „haza”. Tusoltam, majd mikor kinéztem az ablakon, észrevettem, hogy szép színű fények játszanak a falon. Fel is másztam gyorsan a tetőre, és lefotóztam a naplementét. Azóta mérges is vagyok. Ma, ahogy kivettek a táskámból az esőkabátot, kiesett a fényképezőgép. A csomagtartómból esett ki, ami szerintem nincs is egy méter (a gép elméletileg 1,5m-ig ütésálló), és még be is volt csomagolva, igaz, csak a gyári (pattogtatós) nejlonjába. Nem is törődtem vele, mert ennyit simán bírnia kellene. Úgy tűnik, azonban mégsem. Most már minden képen, amit csinálok, megjelenik egy folt. Nem a kijelző sérült, a képeken van is ott van. A lencse nem sérülhetett, mert a védő be volt csukva, és szabad szemmel nem is láttam rajta semmit. Ez valami belső hiba lesz… Fasza… Majd küldhetem fel szervizbe Budapestre, ahova a menüje miatt amúgy is menne. Remélem megcsinálják!
Mindemellett éjjel megint minden hülyeséget összeálmodtam, de ezeket majd az álom-bologon…

4 megjegyzés:

  1. Álmok:
    http://alom-blog.blogspot.com/2010/02/ujabb-almok-olaszbol.html

    VálaszTörlés
  2. A foltokat leszámítva nagyon szépek a naplementés képek! :)

    Érdemes/lehet retusálni a képeket?

    VálaszTörlés
  3. Hát, nem nagyon tudom hogy hogyan..

    VálaszTörlés
  4. hát hallod dude sztm jo sok munka folyamatot csinálsz egyedül! de le kalappal!
    és tényleg szerencse h nem dohányzol!:D

    VálaszTörlés