Barlangember

A szokásos délutáni MSN-beszélgetéskor gyakorlatilag Pici közölte, hogy nézzünk filmet nálunk. Az ötlete az volt, hogy letöltöm az Equilibriumot, és megnézzük.

Miután megjelent Tamás és Pici, négyesben Zsuval és velem rendelt Tamás egy pizzát, mi pedig beszélgetéssel ütöttük el az időt Farkas megérkezéséig, majd elkezdtük unszolásomra a Barlangembert nézni. Ez a film gyakorlatilag a világ legjobb filmje! Azt kell róla tudni, hogy 1981-ben forgatták, és a főszereplők nem kisebb emberek, mint Ringo Star (Atouk), Denis Quaid (Larr), Shelley Long, (Tala) Barbara Bach (Lana), stb...! Látványilag nem egy Avatar, de a korához képest nem nevezhető rossznak, bár a Star Wars látványvilágától (természetesen) elmarad. Mivel a filmet még kiskoromban VHS-en gyakorlatilag szakadásig néztem, bátren megkérdőjelezhetem, hogy ez a film nem nevezhető-e A kedvenc filmemnek.
Szóval elkezdtük nézni, de alig néztünk belőle valamit, inkább kikapcsoltam, mert úgy vettem észre, a többieket már a karaktereket bemutató prológus sem köti le. Letöltöttük hát az Equirilibriumot, majd vártuk tovább a pizzát, amit Tamás sikeresen a munkahelyemre rendelt. A pizza elfogyasztása után ki lépett le? Hát persze, hogy a Pici! Aki erősködött, hogy nézzünk filmet nálunk...
Visszatérve a filmre (amit megnéztem, miután mindenki hazament), fontos megemlíteni, hogy a filmben nem igazán hangzanak el értelmes szavak, egészen egy kínai (vagy legalábbis ázsiai) megjelenéséig, akik természetesen agulul próbálják tanítani hőseinket. Hála égnek hamar feladják eme lehetetlen próbálkozást, és máris visszatérünk a film saját nyelvéhez. A nyelv nem egy Tolkien féle tündenyelv, azonban egyszerű, és érthető, akár egy gyerek számára is. A legfontosabb szavak: olyanok, mint a Macha (nagy, gonosz dinoszaurusz, aki megeszi az embereket), aluna (szeretni), puka (rossz, tönkrement), ul (étel), zakzak (kefélni), nye (nem), boubou (barát), kuda (jönni), arakka (tűz), stb...
Persze, mint minden olyan filmben, ami a múltban játszódik, itt is feltalálnak mindent, persze nem olyan gagyi módon, mint a Herkules/Xena sorozatokban. A film természetesen vígjátéknak készült, és ennél nem akar sem több, sem kevesebb lenni egy percig sem, humorja viszont még napjainkban is értékelhető. Nem egy aktuálpolitikát parodizáló stand-up-comedy, inkább amolyan klasszikus Tom és Jerry. Amiér viszont már önmagában is megéri végignézni a filmet, az maga a zene!