Az utazás

Február 20.
Reggel hajnalban kelés, már nem is emlékszem mikor, majd végső készülődés. Első dolgom természetesen egy KV felrakása, és amíg az fő, lehet nekiállni a szendvicsek készítésének. Persze a sajtot lent hagytam a kocsiban tegnap. Na, nem baj, üres kézzel nem megyek le, rögtön két kéz telepakol, kocsiba bepakol, és vissza. Közben Zsu is feléledt, a KVm is már a gyomromban. Jut eszembe, maradt két adag, fogyasszátok egészséggel! Mindenesetre majdnem időben bepakoltunk, és egy gyors, ám érzelmekkel telített búcsú után indulás, mert még tankolnom is kell.
Reggel 6.00-ra volt megbeszélve a találkozó a telephelyen, ahova tankolás és kisebb gyorshajtás után sikerült is 1 perc késéssel megérkeznem. Odaértem volna időben, csak a hátsó bejárat be volt zárva, és meg kellett kerülnöm fél Gyárvárost. Persze így is 15-20 perccel korábban értem oda, mint a főnökömék.
Gyors pakolások és bemutatkozásokat követően már indultunk is.
A magyarországi szakasz gyakorlatilag eseménytelen volt, ám rögtön a Zipi előtt sikerült egy sárgán fék helyett a gázra lépnem, ami alapvetően is elvetendő, azonban ott van kamera, szóval esélyes, hogy rögtön -30eFt-tal indultam útnak. A határ előtt még tankoltunk egyet, ahol átlag 120km/h átlagsebességre 2 ember + szerszámok + csomagok, tehát jól megpakolt kocsival 6.88 liter/100km lett a fogyasztásom.
A teljes táv 682 km, ami alatt kb. 400km-t tettünk meg autópályán 120-140-es tempóval, és a többi távon sem mentünk sokkal lassabban. Városban összesen kb. 50km-t furikáztunk. Ezen idő alatt úgy 6,5-6,6 litert evett Suzi.
Az idő az szar volt. Gyakorlatilag valami mindig esett. Amíg 500m tengerszint feletti magasság alatt voltunk, addig eső, felette hó. Ez utóbbi útszakasz amúgy csúnya volt, mert másodpercenként 1 métert emelkedtünk vagy süllyedtünk a GPS szerint, és a főnököm, aki elöl ment a Vitoval, bizony nem lassított 140 alá. Győztünk kapaszkodni utána… Az én Swiftem még bírta a tempót, az Ignises 3 fős brigád azonban csúnyán lemaradt, és majdnem rossz irányba is mentek egy elágazáson, mert a főnök nem várta be. Majdnem. De hát a majdnem, az ugye annyi, mint a semmi…
Amúgy a táj az mindenhol szép volt, ahol nem volt köd, azonban mindenhol hatalmas mennyiségű víz volt, bármerre is néztem. Minden folyó megdagadva, kiáradva terült el hatalmas ártereket terítve el. A nemrég hullott rengeteg hó folyamatos olvadása, és a rengeteg csapadék, ami most is esett megtették a hatásukat.
Az útvonalat sajnos nem tudom, mert abszolúte nem arra jöttünk, amerre a GPS mondta volna, szóval majd unalmas perceimben próbálom összeállítani az itinert, bár kicsi esélyt látok a sikerre.
Megérkeztünk Caorle-ba, annak is a kikötő/üdülő részére. Egy hídról sikerült életem első pillantását vetni a tengerre. Tényleg csak egy pillantás volt, de a folyó, ami felett átmentünk, és kicsivel arrébb a tengerbe torkollott barnára festette még a méteres hullámokat is. Háborog a tenger. Nemhiába nem ilyenkor járnak nyaralni az emberek erre a vidékre.
A szállásunk egy üdülőtelep elkerített része, ahol amolyan sorházak vannak. Egy sorház kb. 4-6 épületből állhat, és összesen ezen az elkerített területen olyan 4-5 ilyen épületegyüttes van. Nagyon pofás kecók ezek! Relatíve kis alapterületen van az egész: a földszinten a nappali/étkező, a konyha, és egy WC; az elsőn két kétágyas szoba, az egyik teraszos és egy fürdőszoba (mosógéppel, zuhanyzóval, WCvel és bidével, ami egyébként széria felszerelése minden WCnek minden szinten); a legfelső szinten pedig egy kétágyas szoba két terasszal és egy zuhanyzóval. Majd igyekszem fotózni párat. Nekem a középső szinten jutott az egyik szoba, ahol egyelőre egyedül vagyok, mert a többiek a többi szobát nézték ki maguknak.
A fűtés olyan felemás: van is meg nincs is… Klíma van, ami fűteni is tud. Otthon azt mondták, hogy ne hozzuk ki az olajradiátorokat, mert itt lesz ez a csodafűtés. Már bánjuk. A villamos hálózat túl szűk keresztmetszetűre van szabva. Ha megy a fűtés, a hűtőgép, és bekapcsol a 60-100 literes bojler, akkor lekapcsol a biztosíték. Persze nem bent a házban, hanem 20m-re kint az esőben, egy dobozban. Remek szórakozás. Este 8 óra, és már kétszer voltam kint. Azóta kikapcsoltuk a bojlert, és lekapcsoltuk az összes lámpát, de fűteni kell! Hideg van, de nagyon! Még az én szobámban van a legjobb idő. Visszatérve az áramhoz, amikor lekapcsol a relé, bekapcsol egy másik áramkör, és gyenge, hófehér fény segít a közlekedésben. És ha már hálózat… Ezek az istenverte olaszok valami elég elfuserált konnektor használnak! Nem megy bele semmi a klasszikus kör alapú dugóból, a vékony villa is csak enyhén szétfeszített lábakkal. Összesen egy vagy két ilyen konnektor van, ami elég elkeserítő, pláne, hogy mind a földszinten. A villanykapcsolókat pedig valami liliputinak tervezték, olyan alacsonyan vannak, és sosem ott, ahol keresed.
A telefonommal pedig szenvedek rendesen, ugyanis valamilyen oknál fogva tiltva van a roamingszolgáltatás, ami elég nagy baj, ugyanis ilyenkor gyakorlatilag nincs térerőm. Akkor lenne térerőm, ha aktív lenne a szolgáltatás. A szolgáltatást azonban – ha jól tudom – két módszerrel lehet aktiválni. Vagy felhívom a Vodafon ügyfélszolgálatot, ehhez azonban térerő kellene, vagy írok egy SMS-t a 1270-re, amihez szintén térerő kell! Hát rohadjanak meg.
Internet egyelőre nincs, ezt is egy Word dokumentumba írom, és később majd felrakom a blogra. Vett a főnököm egy mobil-net-csodát, remélem hamar működésre bírom. Viszont az olaszokról ismét bebizonyosodott, hogy idióták! Az internetet nem adatforgalomban, hanem órákban mérik! Ez szerintem a világ egyik legnagyobb baromsága! Nekik persze haszon, de a boldog user akkor is ugyanannyit fizet, amikor van faja gyors nete, és akkor is, mikor 10 perc a google.hu betöltése. Idiótaság… Ráadásul nem elég csak megvenni, és használni, nem, az túl emberbarát lenne! Várni kell egy napot, fel kell hívni egy telefonszámot, és csak utána szabad egyáltalán bedugni a gépbe! Hát rohadjanak meg…
Jelenleg annyira rossz idő van, hogy életem egyik célja, hogy lemenjek a tengerpartra gyakorlatilag nem motivál. Kb. 2-4°C hideg van, esik az eső, a szél pedig fúj, mint az állat! Pfujj! Ráadásul a nagy hullámok a partszakaszokat is teljesen eláztatták, szóval a vizet megközelíteni még gumicsizmában sem túl esélyes…
Megnéztük a munkahelyünket is, azonban a hideg és a sár miatt, inkább csak távolról, a biztos aszfaltról. Hát nem túl bíztató, mert nem túl homogén a felület, amit szigetelni kell, szóval nem lehet rekord sebességgel szigetelni. Ráadásul kiderült, hogy egyenlőre 8-8,5 óra lesz a munkaidő, ami szintén nem kedvez sem a határidőnek, sem a fizetésnek. Ha ezt tudom, bizony jobban meggondolom, hogy jövök-e ide, mert így sovány lesz a fizetés…
Mindenesetre egyelőre csak hiányoznak a barátaim, a meleg ágyam, az internet, és a normális villamos hálózat!
Csók mindenkinek!