Délutáni séta

Ebéd után mindannyian azon a véleményen voltunk, hogy épp itt az ideje egy tengerparti sétának.
Kezdetben nehezünkre esett letalálnunk a tengerhez. No, nem azért, mert nem tudtuk merre van, hanem mert nem tudtuk, hogy a part egy jelentős szakaszán építési terület címszó alatt végig kerítés választ el minket a homoktól. Építés persze sehol, csak a kerítés. Elindultunk először keletnek, Caorle irányába, ott zsákutcába futottunk, majd elindultunk nyugatnak, ám kisvártatva a kavicsos sétány, amin haladtunk elkezdett távolodni a parttól, és belátható távon belül nem is szűnt a kerítés. Végül tanácsomra megkerültünk egy konditermet és pár hotelt (ismét keleti irányban), és máris a partra vezető, oszlopokkal kirakott sétányon találtuk magunk.
A part első pillanatban is szép látvány volt, ám minél több időt töltöttünk ott, egyre jobban tetszett! Eleinte csak úgy voltam vele, mint a Balatonnal, hogy sok víz, ami szép, meg jó, de unalmas és koszos. Az igazi tenger azonban egész más, mint a Magyar tengernek csúfolt Balaton! Csak a parton sétáltunk, de így is minden percben egyre izgalmasabbnak tűnt! Nem tudnám elmondani, hogy miért, hiszen 4-5km-en keresztül gyakorlatilag ugyan azt csináltuk (sétáltunk a víz mellett), de valahogy mégis mindig más volt! Minden hullám más arcot mutatott, minden készített fotó más képet fest, minden sokkal több, mint a Balatonban. Reggel óta a vízszint kb. fél méterrel magasabb, és abba belegondolni is lehetetlen, hogy ez mekkora térfogatkülönbséget jelent! Ha a komplett Magyar-tengert beleöntenénk, akkor sem látszana itt meg! A nap minden képen más és más fényben csillog, ami szintén hihetetlen! A kelet-nyugati partot délről övezi a víz, ezért egész nap csillog a fény, ami naplementekor közel juttatja fényadó égitestünket a vízhez. Az igazán gyönyörű látvány azonban a napkelte lehet itt, amikor valószínűleg a víz pereméből bukkan fel a Nap! Biztos, hogy valamikor megnézem – és természetesen le is fotózom!
Ha már fotózás: eddig összesen 160 kép és videó készült, amiket alig várom, hogy feltölthessek webalbumomba. Jelenleg dátum szerint csoportosítottam őket, de ez így nem lesz működőképes, ezért tovább részleteznem, kategorizálnom, bonyolítanom kell a rendszert… Majdcsak kialakítom valahogy. Továbbá jelentem a fényképezőgép már hivatalosan is bírja a sós vizet, ám száradás után azonnal kicsap a só a külsejére, amit aztán győz az ember törölgetni. Mindenesetre a képeket javaslom mindenkinek, azonban nagy mennyiségüket tekintve türelmet igényelnek! Javarészt a tengerről, a kagylókról, a környezetről szólnak a képek, de csináltam több fotót a kollegákról is, és jómagam is megtalálható vagyok pár képen. Azért ezeken látszik, hogy nem teljesen őszinte a mosolyom. Továbbra is hiányzik az otthon melege, a barátaim, a kedvesem, és az a tudat, hogy amikor csak kedvem szottyan, azzal beszélek, azzal találkozom, akivel csak akarok. Ha már itt tartunk, megemlíteném, hogy anyámnak köszönhetően sikerült aktiválni a roamingszolgáltatást, úgyhogy már telefonon is elérhető vagyok! Ha valaki felhív, annyit fizet a hívásért, mintha otthon lennék, csak én fizetek kb. 60-70 forintot percenként. Ha viszont én kezdeményezek hívást, akkor az nekem 3-4-szer ennyibe kerül (a hívott félnek viszont ingyenes), ezért nem fogok senkit sem hívni valószínűleg, hanem megcsörgetem az illetőt. Sosem csörgettem senkit, hogy hívjon vissza, de most kénytelen leszek – bár nem hiszem, hogy túl sok embert keresnék majd. Aki akar, küldjön SMS-t, vagy ami még jobb, várjon amíg MSN-en, vagy Skype-n bejelentkezem; a leg célratörőbb azonban mégis az e-mail. Ugyanis a gépet nem csak én fogom használni, és a többiek is így tartják majd a kapcsolatot az otthoniakkal, igaz, hogy az én Skype azonosítómmal (az egyszerűség kedvéért).
Ha már a netnél tartunk, akkor szeretném ismét nem tetszésemet kifejezni az olaszokkal szemben! Az a tróger digo eladó azt állította tegnap, hogy 24 óra múlva aktiválva lesz a mobilnet, ám ez még most sem történt meg! Persze azt is elfejtette megemlíteni, hogy nem hívhatom fel akárkinek a telefonjáról a megadott számot az aktiválás lekérdezésére, hanem csak a stickben elhelyezkedő SIM-kártyáról! Továbbá az eladó (vagy a tolmácsnő) a papírra a 40916 telefonszámot adta meg, a prospektus végén én pedig a 4916 számot találtam, ami szintén kérdőjeleket vetett fel bennem. Mivel nem boldogultam, átmentem a gondnokhoz, és megkértem a feleségét, hogy segítsen, Ő ugyanis tökéletesen beszél németül. Mint kiderült, ez rólam már kevésbé mondható el. Az igaz, hogy 2003-ban a német katonák egyik tolmácsa voltam, de az már 7 éve volt! Nem is gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt mennyit felejt az ember! A szókincsem gyakorlatilag megtizelődött, és folyton angol szavakkal tömöm be a réseket, ami egy németül beszélő olasz számára nem lehet kellemes. Mindenesetre a hölgy segítségével tudtuk meg, hogy a hiba nem bennem van, hanem még nem lett aktiválva a kártya. Vicces volt, hogy Ő lefordította németre az olasz automata szavait, de a felét se értette a technikai „hablatynak”. Na, nem baj, holnap újra megpróbálom! Mondtam magamban, nagyon megköszönve a segítséget, és kifelé menet ügyesen elejtettem a laptopot. Gondolhatjátok mennyire bennem volt a para! Majd megőrültem! Visszamentem a mi apartmanunkba, és kinyitottam a fedelet. A gép működik! Hála Istennek, az égnek, és mindenkinek, aki megvédte ezt a masinát! Hatalmas kő esett le a szívemről, bár még nem ellenőriztem minden funkciót! Az viszont feltűnt, hogy a billentyűzet felett kipúposodott a műanyag, ami akár a combon való gépelés hűtésre gyakorolt negatív hatása is lehet, mindenesetre nem megnyugtató. Ráadásul valami zörgött is nemrég belül… Szóval félek továbbra is, de egyelőre működnek a dolgok szerencsére.
A nagy ijedtségre végigkóstoltam a három különböző söröm! Persze a két kicsit még korábban ittam, de a nagyot már most. Elsőnek a 3 Horses italát bontottam, és 10-es skálán 3-4 lenne az értékelésem. Másodiknak a Splügen sörét fogyasztottam vacsorámhoz, ami nem volt már, mint egy lencsefőzelék-konzerv. Ennek az íze egy erős 4-es. A nagy ijedtséget követően jöhetett az Oranjeboom! Csak bontás előtt tudatosult bennem a név. Szerencsére a sörnek semmi köze nem volt a narancsrobbanáshoz, sajnos azonban a sörhöz sem sok. Szaga büdös volt, íze pedig, mintha ivás előtt nyeltem volna le egy málnás cukorkát; értékelésem tehát 2-es, de, csak mert tudom, hogy van ennél rosszabb is.
A bojler bizonyította méretének elégtelenségét, pedig mind rövid ideig tusoltunk. Holnap kezdődik a munka, amiért igazából jöttünk. Remélem minden rendben, eseménymentesen fog zajlani, és este azon agyalok majd, hogy vajon mit is írjak!