Február 25.
A napok kezdenek összemosódni. Már azt sem tudom, hogy mit írtam le eddig, és mit nem. Visszaolvasni egyszerűen nincs erőm ilyenkor este, korábban pedig lehetőségem nincs rá. Meló után a rutin az, hogy tusolás, evés, mindenki skype-ol, majd lefekvés. Én lefekvés előtt szoktam írogatni. Úgy csinálom, hogy nyitottam egy Napló c. dokumentumot, ide mindig beírom a mondókámat, majd csak utána csatlakozom fel a netre, és feltöltöm a szöveget a blogra. Ezzel is spórolok a net lejárati idejéből.
Ma amúgy nem történt semmi különös. Én folytattam a dühbelezést, a többiek pedig hungarocelleztek. Olaszul polystirol. A dühbel pedig fungi, mint a gomba (németül pizza), a tüske, amit belever az ember pedig pignolini. Luka ma egy ideig a környékemen dolgozott, és megkért, hogy adjam fel neki a paraspigolo-t, ami nm más, mint az élvédő. Megy ez nekem lassan… Csak az a baj, hogy esténként nincs lelkierőm még a szótárt is forgatni, pedig hamar meg lehetne tanulni olaszul beszélni alapfokon, mert nem egy bonyolult nyelv, csak nagyon hadarnak az itteniek. Na, majd ha már tényleg hozzászoktam, hogy nem irodában dolgozom, akkor marad energiám.
Amúgy van egy csomó dolog, amit mindig le akarok írni, csak estére elfelejtem, és mindig csak délelőtt jut eszembe. Azt pedig ugye estére elfelejtem… Le akartam már hétfőn is írni, hogy amint elkezdtünk dolgozni, gyakorlatilag megszűnt a honvágyam. Valószínűleg, csak az volt a baj, hogy nem volt más dolgom, csak aggódni. Persze a barátaim, az ágyam, a működő térerő, és a normális villamos hálózat hiányzik. Irodában is jobb dolgozni, de igazából ezzel sincs baj, sosem ijedtem meg a fizikai munkától. Ráadásul itt is utolsónak fekszem mindig, pedig több órával korábban fekszem.
Hallottuk, hogy otthon 15°C és napsütés volt. Irigyeltük is, nálunk ugyanis egész napos köd volt. Holnapra ráadásul esőt mondanak, szóval ismét teraszozunk. Képeket nem csinálok, ugyanis nincs nagyon miről. Van itt egy rakás épület, amik készülnek napról napra.
Megkérdeztük, hogy szombaton van-e munka, és azt a választ kaptam, hogy ők nem dolgozhatunk, de az építkezés 11.30-ig nyitva van. Elméletileg mi dolgozhatunk, gyakorlatilag azonban meg fogják ezt kérdezni nekünk.
Meg akartam továbbá már tegnap is írni, hogy a terminátor témán nagyon rajta vagyok: mit csináltam az elmúlt két napban? Fúrtam! Hogy jön ez a terminátorhoz? Egy „egyszerű” asszociációs folyamat végtermékeként! A folyamatábrában a nyilak az asszociációt jelentik:
Terminátor -> Arnold Schwarzenegger -> más jó filmje is van -> emlékmás -> agymosás utáni munkahelye egy építkezés (!) vagy egy bánya -> a jelenetben fúr -> én két napja fúrok -> én vagyok a terminátor!
Ha az ember ilyeneken gondolkodik meló közben, jobban telik az idő. Ha viszont fütyörészik is, akkor a munka megy gyorsabban. Olyan ez, mint valami hülye szerepjáték…
Na, csók mindenkinek, 21.54 van, de nem bírok tovább ébrenmaradni…
A napok kezdenek összemosódni. Már azt sem tudom, hogy mit írtam le eddig, és mit nem. Visszaolvasni egyszerűen nincs erőm ilyenkor este, korábban pedig lehetőségem nincs rá. Meló után a rutin az, hogy tusolás, evés, mindenki skype-ol, majd lefekvés. Én lefekvés előtt szoktam írogatni. Úgy csinálom, hogy nyitottam egy Napló c. dokumentumot, ide mindig beírom a mondókámat, majd csak utána csatlakozom fel a netre, és feltöltöm a szöveget a blogra. Ezzel is spórolok a net lejárati idejéből.
Ma amúgy nem történt semmi különös. Én folytattam a dühbelezést, a többiek pedig hungarocelleztek. Olaszul polystirol. A dühbel pedig fungi, mint a gomba (németül pizza), a tüske, amit belever az ember pedig pignolini. Luka ma egy ideig a környékemen dolgozott, és megkért, hogy adjam fel neki a paraspigolo-t, ami nm más, mint az élvédő. Megy ez nekem lassan… Csak az a baj, hogy esténként nincs lelkierőm még a szótárt is forgatni, pedig hamar meg lehetne tanulni olaszul beszélni alapfokon, mert nem egy bonyolult nyelv, csak nagyon hadarnak az itteniek. Na, majd ha már tényleg hozzászoktam, hogy nem irodában dolgozom, akkor marad energiám.
Amúgy van egy csomó dolog, amit mindig le akarok írni, csak estére elfelejtem, és mindig csak délelőtt jut eszembe. Azt pedig ugye estére elfelejtem… Le akartam már hétfőn is írni, hogy amint elkezdtünk dolgozni, gyakorlatilag megszűnt a honvágyam. Valószínűleg, csak az volt a baj, hogy nem volt más dolgom, csak aggódni. Persze a barátaim, az ágyam, a működő térerő, és a normális villamos hálózat hiányzik. Irodában is jobb dolgozni, de igazából ezzel sincs baj, sosem ijedtem meg a fizikai munkától. Ráadásul itt is utolsónak fekszem mindig, pedig több órával korábban fekszem.
Hallottuk, hogy otthon 15°C és napsütés volt. Irigyeltük is, nálunk ugyanis egész napos köd volt. Holnapra ráadásul esőt mondanak, szóval ismét teraszozunk. Képeket nem csinálok, ugyanis nincs nagyon miről. Van itt egy rakás épület, amik készülnek napról napra.
Megkérdeztük, hogy szombaton van-e munka, és azt a választ kaptam, hogy ők nem dolgozhatunk, de az építkezés 11.30-ig nyitva van. Elméletileg mi dolgozhatunk, gyakorlatilag azonban meg fogják ezt kérdezni nekünk.
Meg akartam továbbá már tegnap is írni, hogy a terminátor témán nagyon rajta vagyok: mit csináltam az elmúlt két napban? Fúrtam! Hogy jön ez a terminátorhoz? Egy „egyszerű” asszociációs folyamat végtermékeként! A folyamatábrában a nyilak az asszociációt jelentik:
Terminátor -> Arnold Schwarzenegger -> más jó filmje is van -> emlékmás -> agymosás utáni munkahelye egy építkezés (!) vagy egy bánya -> a jelenetben fúr -> én két napja fúrok -> én vagyok a terminátor!
Ha az ember ilyeneken gondolkodik meló közben, jobban telik az idő. Ha viszont fütyörészik is, akkor a munka megy gyorsabban. Olyan ez, mint valami hülye szerepjáték…
Na, csók mindenkinek, 21.54 van, de nem bírok tovább ébrenmaradni…
Az elírásaidon látszik, hogy fáradt vagy. :)
VálaszTörlésezért az asszociációért egyszer még kapsz egy pofont :)
VálaszTörlésháát elhiszem Sofi h fáradt vagy!!
VálaszTörlésnme ám széleseb leszel mit az öcséim együtt!!:D