Március 15.
Ünnepnap otthon, hétfő itt. Ahol dolgozunk, ott ma több „főnököt” lehetett látni, mint munkást. Amerre mentem, valakinek épp osztották az észt. A hétfő a jelek szerint nem csak nekem jelent valami negatívat.
A meló ma nyugis volt, leszámítva talán azt, hogy majdnem elfogyott a felületünk az eredeti épületen. Amik még vissza vannak, ott nem dolgozhatunk, mert még nem kenték fel a Mapelasticot, ami egy (vízzáró) szigetelőanyag, vagy egyéb munkák folynak még ott. Kaptunk viszont az olaszok épületéből egy falat, amit pikk-pakk tele is ragasztottunk (az alját természetesen elhagyva). Állítólag 2-3 centis kanyar van a falban – nem tudom, én nem nézem meg. Még ebéd előtt kicsivel elfogyott ismét a felületünk, de csak ebéd után tudtak újat adni, miután minket is megnéztek az olasz főnökök.
Úgy tűnik ismét mindent rendben találtak, és miután csináltunk pár apróbb feladatot (amit bármikor máskor is megtehettünk volna), hogy hasznosan töltsük időnk, szóltak, hogy mehetünk a következő épületegyüttesre. Itt még kevesebb előmunkálat van kész az épületeken belül, ami minket nem érint. Az viszont már kellemetlenebbül érint minket, hogy az igazán haladós felületek 95%-ig kész vannak. Gyakorlatilag egy jó felület maradt, ami olyan, mint a ma reggeli. A többi a szokásos teraszos, ajtós-ablakos, vagy éppen téglával kirakandó fal. De legalább már tudunk mit csinálni, míg az eredeti épületcsoportunkat befejezhetjük (ami szintén nem lesz gyorsan haladós munka).
Majd elfelejtettem, Lucáról kiderült még pénteken, hogy gyűjti a különböző pénzérméket. Ma a következő címleteket kapta tőlem: 200, 100, 50, 20, 10, 5. Természetesen ki akarta fizetni, de mondtam, hogy ez nem ér még 2€-t sem, szóval hagyja a csudába. Azt mondta, akkor majd meghív egy KVra.
Az időjárásunk igen-igen szeszélyes. Reggel hatalmas köd, ami rá is fagyott a kocsikra (-2°C), nap közben egész napos napsütés, késő délután pedig ismét köd, ami azóta sem változott. Lehet, hogy ez az idő az okozója, hogy sajog a jobb térdem, de lehet, hogy az, hogy a vádlim teteje meghúzódott egyik pillanatról a másikra, ráadásul minden kiváltó ok nélkül még szombaton. Azóta néha beleáll a fájdalom, olyankor bicegek pár percig, és közben nem mosolygok túl sokat, majd úgy elmúlik, hogy észre sem veszem, hogy fájt. Ma olyan ötször-hatszor jártam így.
Este a szálláson sem történ igazából semmi különös. Azért a hétfő hű maradt önmagához. Éváék lebetegedek, és szóltak, hogy ezért nem jöttek, de még a héten megkapjuk a csomagjaink. Mondjuk, ez azért érint engem érzékenyen, mert elfogyott a margarinom (ami itt 2x annyi, mint otthon) és a felvágottam (ami pedig egyenesen aranyárban megy: 20-25, de leginkább 30 €/kg). Reggelire majd úgy kell kölcsönkérnem valakitől egy kis vajat és pár szelet szalámit. Aki ismer, az tudja jól, hogy mennyire utálok bármit is kérni másoktól, és mennyire kényelmetlenül érzem magam ilyenkor. Lehet, csinálok inkább pirítóst, vagy valami ilyesmi. Talán holnap elmegyek pizzázni, vagy megkeresem a helyi McDonalds-t este (ebédre még van 2-3 konzervem), csak fontos, hogy fizethessek kártyával, de elméletileg az itteniek ebben nálunk évekkel előbbre járnak, szóval nem lehet gond, és máris az utálatos hétfőből jóízű keddet csapok. Mondjuk sokáig ez anyagilag nem finanszírozható…
Ünnepnap otthon, hétfő itt. Ahol dolgozunk, ott ma több „főnököt” lehetett látni, mint munkást. Amerre mentem, valakinek épp osztották az észt. A hétfő a jelek szerint nem csak nekem jelent valami negatívat.
A meló ma nyugis volt, leszámítva talán azt, hogy majdnem elfogyott a felületünk az eredeti épületen. Amik még vissza vannak, ott nem dolgozhatunk, mert még nem kenték fel a Mapelasticot, ami egy (vízzáró) szigetelőanyag, vagy egyéb munkák folynak még ott. Kaptunk viszont az olaszok épületéből egy falat, amit pikk-pakk tele is ragasztottunk (az alját természetesen elhagyva). Állítólag 2-3 centis kanyar van a falban – nem tudom, én nem nézem meg. Még ebéd előtt kicsivel elfogyott ismét a felületünk, de csak ebéd után tudtak újat adni, miután minket is megnéztek az olasz főnökök.
Úgy tűnik ismét mindent rendben találtak, és miután csináltunk pár apróbb feladatot (amit bármikor máskor is megtehettünk volna), hogy hasznosan töltsük időnk, szóltak, hogy mehetünk a következő épületegyüttesre. Itt még kevesebb előmunkálat van kész az épületeken belül, ami minket nem érint. Az viszont már kellemetlenebbül érint minket, hogy az igazán haladós felületek 95%-ig kész vannak. Gyakorlatilag egy jó felület maradt, ami olyan, mint a ma reggeli. A többi a szokásos teraszos, ajtós-ablakos, vagy éppen téglával kirakandó fal. De legalább már tudunk mit csinálni, míg az eredeti épületcsoportunkat befejezhetjük (ami szintén nem lesz gyorsan haladós munka).
Majd elfelejtettem, Lucáról kiderült még pénteken, hogy gyűjti a különböző pénzérméket. Ma a következő címleteket kapta tőlem: 200, 100, 50, 20, 10, 5. Természetesen ki akarta fizetni, de mondtam, hogy ez nem ér még 2€-t sem, szóval hagyja a csudába. Azt mondta, akkor majd meghív egy KVra.
Az időjárásunk igen-igen szeszélyes. Reggel hatalmas köd, ami rá is fagyott a kocsikra (-2°C), nap közben egész napos napsütés, késő délután pedig ismét köd, ami azóta sem változott. Lehet, hogy ez az idő az okozója, hogy sajog a jobb térdem, de lehet, hogy az, hogy a vádlim teteje meghúzódott egyik pillanatról a másikra, ráadásul minden kiváltó ok nélkül még szombaton. Azóta néha beleáll a fájdalom, olyankor bicegek pár percig, és közben nem mosolygok túl sokat, majd úgy elmúlik, hogy észre sem veszem, hogy fájt. Ma olyan ötször-hatszor jártam így.
Este a szálláson sem történ igazából semmi különös. Azért a hétfő hű maradt önmagához. Éváék lebetegedek, és szóltak, hogy ezért nem jöttek, de még a héten megkapjuk a csomagjaink. Mondjuk, ez azért érint engem érzékenyen, mert elfogyott a margarinom (ami itt 2x annyi, mint otthon) és a felvágottam (ami pedig egyenesen aranyárban megy: 20-25, de leginkább 30 €/kg). Reggelire majd úgy kell kölcsönkérnem valakitől egy kis vajat és pár szelet szalámit. Aki ismer, az tudja jól, hogy mennyire utálok bármit is kérni másoktól, és mennyire kényelmetlenül érzem magam ilyenkor. Lehet, csinálok inkább pirítóst, vagy valami ilyesmi. Talán holnap elmegyek pizzázni, vagy megkeresem a helyi McDonalds-t este (ebédre még van 2-3 konzervem), csak fontos, hogy fizethessek kártyával, de elméletileg az itteniek ebben nálunk évekkel előbbre járnak, szóval nem lehet gond, és máris az utálatos hétfőből jóízű keddet csapok. Mondjuk sokáig ez anyagilag nem finanszírozható…
Az igen! Olyan árban van kint a szalámi, mint itthon a hízott libamáj? El is megy akkor hamar az a 2000 eurós kereset :)
VálaszTörlésSofőr, te meg kacsints, ha megkaptad az esküvővel kapcsolatos emailt. Foglalkoznod ugyan még korai vele, meg gondolom időd sincs most, csak tudjak róla, ha elveszett az éterben és újra kell írnom.