Megint hétfő

Március 1.
Már megint hétfő van. Gyűlölöm a hétfőket.
Reggel kelés, kaja, munkába-menet, stb. Még a múlt héten az egyik keverésem olyan izmosra sikerült, hogy még mindig fáj a jobb könyököm. Szóval már nem is az a jobb…
Ma dűbelezéssel kezdtem. Kalapálás közben orvul megtámadt egy vízkifolyó-cső, és keresztülhatolt a (kevésbé) jobb kezem mutatóujján. Vérzett egy darabig, de ami furcsa, hogy nem fáj. Akkor sem, és most sem, csak egy kicsit érzékeny lett. Megjöttek Lukáék, és visszaadtam a kulcsot. Érdeklődött, hogy minden rendben volt-e, és hogy volt-e itt még valaki. Rövid válasz után szóltam, hogy valószínűleg szólnak majd neki, hogy együtt fel kell mérnünk, de én azt már szombaton megcsináltam, és így neki nem lesz vele sok dolga. Mondta, hogy kizárt dolog, hogy ő velem felmérjen, mert a felmérést mindig vagy Chester Bruno, vagy a fia, Rico végzi, és különben is neki is teljesítenie kell, ami a négyzetmétereket illeti, különben fenékbe rúgják. Kicsit később szólt, hogy felhívták, és délután 3 körül jön majd Rico felmérni. Folytattam a munkám, majd elmentünk ebédszünetre.
Alig értünk vissza ebédről, máris megjött Rico. Egyszer már láttam korábban, akkor az apja is ott volt, és épp Giannival beszéltek. Akkor odaköszöntem illedelmesen, és a két „öreg” hangosan, jól érthetően vissza is köszönt, de a srác vagy nem, vagy csak észrevehetetlenül. Ez már alapból sem szimpatikus első benyomás, mert vagy bunkó, vagy csak lenézi a munkásokat, vagy egyszerűen olyan puding, hogy nem mert még rendesen köszönni sem. Ehhez még társul a külseje, ugyanis úgy néz ki, mint a Simpson családból Őrült Bob, csak nincs akkora lába, de a haja, az orra, és a szeme, az stimmel! Mindenesetre most Lukával beszélt, aki szólt (németül), hogy menjek oda. Amikor odamentem teljesen érthetően bemutatkoztam (angolul), teljes névvel, kezet nyújtva. Válasz: Rico. Hát ez nem valami férfias, ahogy a kézfogása sem. A srác kb. 20-25 év közötti lehet, és volt vele egy szöszi lány, aki tényleg 14-16 éves lehet. Csak bízni tudok benne, hogy valami középiskolás gyakorlati oktatás miatt volt ott, és nem a barátnője, mert jobb helyeken ezt büntetik. Bár hozzá kell tennem, hogy Rico mostohaanyja egyidős vele, szóval én már nem csodálkozom semmin. Behoztam a laptopom, megmutattam a felmérésem, de mondták, hogy ők így-is, úgy-is felmérnek, de azért leírják, hogy nekem milyen eredmények jöttek ki. Ráadásul kiderült, hogy nem egy nagy angol-zseni a hősünk. Csak pislogott, mikor eleinte először elmondtam neki angolul, közvetlenül utána Lukának németül, amit épp mondani akartam. Miután látszott, hogy talán bent volt az iskolában pár nyelvórán, de a poron kívül nem sok minden ragadt rá, inkább Lukán keresztül kommunikáltunk… Persze az is kiderült, hogy amire nekem elment fél napom (mérőszalaggal), azt ők egy lézeres mérővel kevesebb, mint egy óra alatt felmérik. Persze Luka segített neki, elvégre a főnöke főnökének a fiának nem mondhat nemet. Hajtott is utána délután, hogy behozza a lemaradását. Kiderült továbbá, hogy ők a nyílászárókat kb. 3 négyzetméterig telibe számolják, az felett pedig a spalettázást számolják a négyzetméterbe, ami több mint elkeserítő, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az élvédőket nem számolják külön! Kurvavilág ez, én mondom! Még a végén mi fizetünk, hogy dolgozhatunk… Most már tényleg csak abban bízhatunk, hogy a két főnökség meg tud egyezni egy normális órabérben.
FIGYELEM! AKINEK NEM INGE, NE VEGYE MAGÁRA! A KÖVETKEZŐKBEN SZIGORÚAN A SAJÁT TAPASZTALATOM, ÉS FELINDULÁSOM ÍROM LE AZOKRÓL AZ OLASZ ÉPÍTŐMUNKÁSOK EGY RÉSZÉRŐL, AKIKKEL TALÁLKOZOM NAP-MINT-NAP! NEM A TELJES OLASZ TÁRSADALOMRA ÉRTENDŐK AZ OLVASOTTAK, CSAK ARRA, A PÁR MUNKÁSRA, AKI ILYET CSINÁL!
Amúgy meg egyre jobban gyűlölöm az olaszokat! Istenverte tróger, mocskos, undorító, cigány egy népség ez! Ilyet még nem láttál! Amerre mennek, hugyoznak! Sétál a paraszt, meglát egy szabad sarkot, és odahugyozik! Utána továbbmegy, mert teljesen máshol van dolga, én meg szagolja egész nap. És nem csak egy-két helyre, hanem mindenhova! Kész csoda, hogy még az apartmanok belseje nem bűzlik a pisától! De ami mindennek a teteje, az még csak most jön! Délután jött egy nagyobb rakomány hungarocell, és mondták, hogy pakoljuk be, hogy ne legyen nedves, és ne keljen lába. Egyedül neki is álltam pakolni, mert a többieknek máshol volt dolguk, és ahol voltak, oda is jött cucc, amit ők pakoltak be. Szóval pakolok, mikor látom, hogy jön egy kamionos, megáll, kiszáll, megy a hozzá legközelebb álló kb. 2m magas hungarocell-fal mögé, és nyúl a gatyájához. Hát mondom, ekkora paraszt nem lehet, hogy látja, hogy pakolok, és odapisál. El is indultam, hogy meghiúsítsam tervét, mikor látom, hogy az ott heverő kesztyűjéért nyúl. Na mondom én vagyok a rosszindulatú, mert csak pakolni megy. Fogom a következő bálát, és viszem be. Jövök ki, erre látom, hogy ez az olasz cigány épp húzza fel a sliccét, valamit magyaráz, és vigyorog. Úgy kiakadtam, hogy reagálni sem tudtam. Szabályosan sokkot kaptam! Ha ezt Magyarországon csinálja meg, szó nélkül ököllel, teljes erőből pofánvágom! El akartam küldeni a kurva anyjába, de rájöttem, hogy nem tudom, mert foga több van, mint IQja, és csak olaszul beszél! Én három nyelven is elküldhetem, akkor sem érti! Komolyan mondom, nem hiszem el, hogy annyi lélekjelenlétem nem volt, hogy megüssem… A következő buzi ilyet csinál, az majd kap ez helyett is, az tuti! Undorító egy népség! Olyat, hogy ennyire gusztustalan, undorító, maga alá piszkító nép legyen egy nép, eddig a cigányokon kívül másról nem feltételeztem, bár talán még a cigányok sem hugyoznak oda, ahol ők, vagy mások dolgoznak (1. mert félnek, hogy kiütik a foguk, 2. mert nem dolgoznak). Pfujj! Olyan mérges lettem ettől, hogy egész nap ezen idegesítettem magam, és kedvem lett volna visszapörgetni az időt, és mikor meglátom ezt a buzit, aki lehugyozta a hungarocellt, nekifutásból páros lábbal szájba rúgni.
Még akkor is ezen idegeskedtem, mikor kiderült, hogy a hungarocellt nem elég csak simán külön gyűjteni, hanem meg kell nézni, hogy nincs-e benne/rajta kő és/vagy ragasztó, mert az anyag, ami nyesedék le lesz darálva, és újra lesz hasznosítva. Kb. 5 zsákból hármat már kiborítottam, megtisztítottam, és/vagy szétválogattam.
Meló után pedig már csak a szokásos program volt: bolt, tusolás, kaja, skype, stb… Itt szeretném megköszönni Tamásnak, hogy segít az otthoni gépre webkamerát varázsolni!