Március 3.
Pedig ma jól indult a napom… Tegnap este a többiek csináltak közös levest, és estére tejbegrízt. Mivel én pizzáztam, a levest meghagytam ma ebédre, a tejbegrízt pedig reggelire szeretem, hát azt is félreraktam. Ennek megfelelően reggeliztem, és mentünk dolgozni.
Már kora délelőtt láttam, hogy Luka és Gianni mérnek megint fel, később megkérdeztem Lukát, hogy van-e valami gond? Azt mondta, hogy nem stimmelt az én felmérésem az övékkel, és ezért ellenőrzik még egyszer. Persze, hogy nem – feleltem – mert én telibe mértem minden nyílászárót, és nem területre, hanem folyóméterre mértem a spalettázást, ők pedig a 3 négyzetméternél nagyobb ajtókat nem vették bele, a spalettázást olyankor pedig négyzetméterrel számolják.
Megkaptuk az első negatív észrevételt – mondhatni lebaszást –, hogy összeragasztóztuk a gerendákat néhol, és majd hoznak takarítószert, hogy eltávolítsuk. Fél órával később kiderült, hogy olyan helyen is pont olyan csíkokat találtunk, ahol még nem is voltunk, ebből is látszik, hogy nem mi, hanem valószínűleg az ácsok a hunyók. Akkor hagyjam a csudába – érkezett a válasz.
Kaptunk viszont kölcsön egy vágógépet, ami egy felizzított húrral vágja a hungarocellt, ezért pontos, és nem szemetel. Szerintem még gyorsabb is. Ezzel párhuzamosan a belső részen felállítottak „professzionális” állványokat, hogy végre olyan felületet csinálhassunk, mint amiről eredetileg is szó volt, leszámítva, hogy alul megint el kellet hagyni egy csomót a talajtól. Bedaruztak nekünk ragasztót és vizet is, szóval úgy haladtunk, ahogy illik. Az állványok továbbra is úgy kilengenek, mint a TV-torony, de most legalább a faltól 68 cm-re voltak, hátha megpróbálnánk beesni közé. Ráadásul a tetejét csak egy taposó segítségével lehetett elérni. De legalább haladtunk. Holnap meg is dűbelezem az egészet, és a többiek le is hálózzák, mert hamar el kell bontani onnan ezt a csodás emelvényt. Nem kár érte…
Volt kint az építkezésen továbbá a főnök (Arthuro) fia, akivel ugyan nem sikerült találkoznom, azonban megtudtuk róla, hogy – az apjával ellentétben, aki teljesen normális – nem a legkedveltebb ember, sőt, gyakorlatilag mindenkinek megnő, megfájdul a feje tőle, hogy Lukától idézzek. Eredetileg, ha jól sejtem, másfél hete vele kellett volna találkoznom, és vele kellett volna eddig szorosan együttműködnöm (ha minden igaz, ugyanis mint már tudjátok, Rico nem nagyon beszél angolul – ebből gondolom).
Továbbá Rico kérte, hogy küldjem el neki a rajzot, hogy mit mértem fel, amit még vacsora előtt (míg a többiek tusoltak, főztek) el is küldtem, persze a magyar szövegeket olaszra és (amit nem tudtam olaszul) angolra cseréltem.
Míg a többiek a két nagy falat csinálták, én máshol dűbeleztem leginkább, pár dolgot leszámítva. Volt egy olyan hely például, ahol csak guggolva lehet elférni. Most már értem, általános iskolában miért tanítják meg a gyerekeket a törpejárásra. A végeredmény az lett, hogy a melós ruhámban kisebb károk keletkeztek. A kantáros ruhám egyik oldalsó gombjánál elszakadt a bújtató (nem a gomb, azt jól odavarrták), az alatta levő szabadidő nadrág pedig a jobb combján végigszakadt. Még jó, hogy csak melósnak, esetleg otthoni ruhának használtam.
Meló után bevásároltunk, abból lett a közös káposztás(cső)tészta. Már ilyet is ettem. Magamnak is vettem ilyen-olyan élelmiszereket, és megint hipp-hopp elillant 8 euró.
Kaja után kaptam egy SMS-t Évától, melyben érdeklődik, hogy minden rendben van-e, és hogy majd szombaton hív. Ehhez képest arról volt szó, hogy tegnap, vagy ma megtudjuk, hogy most akkor mennyiért is dolgozunk itt, mert az eredetileg kialkudott teljesítményarányos bérezést itt lehetetlen tartani, hiszen a felület meg sem közelíti azt, amiről szó volt. Válaszomban ezt, és az eredetileg megbeszéltek szerinti hétvégi fizetésünket illetően érdeklődtem, amit Évának kellene hoznia. Erre megkaptam, hogy milyen hétvégén, mert ő nem jön. Ezen meglehetősen meglepődtem, eredetileg ugyanis arról volt szó, hogy a februári fizetésünket (és ha valaki küld otthonról pakkot, akkor azt is) lehozza Éva most a hétvégen. Továbbá azt is írta, hogy az olasszal majd csak jövő héten hétfőn beszél, mert az külföldön van. Ez is furcsa, mert pont ma szóltak, hogy pénteken ismét kapok kulcsot, és most már délután ötig is maradhatunk.
Kezdek lassan aggódni, hogy erre kurvára rá fogunk baszni, és a végén kb. 3 eurós órabért kapunk, már ha kapunk egyáltalán valamit is. Ezért nagyon jó lenne az anyagi viszonyokat minél előbb tisztázni, mert ha szar a pénz, minél előbb, és minél kisebb mínusszal haza tudjunk menni, mert senki nem fog 5 hétig az otthonától 682km-re dolgozni szaros 3 euróért…
Ezek után kezdődtek a szokásos Skypeolások, azonban míg eleinte tökéletes vétel volt, majd párszor megszakadt, végül net nélkül maradtunk. Egy fél órát próbálkoztam, de nem tudtam megcsinálni. Miután ezt megírtam, megpróbálok ismét csatlakozni. Ha nem sikerül, akkor holnap délután megint, és ha akkor sem, akkor visszaviszem (megint) az Experthez, hogy valami (megint) nem stimmel. Előtte esetleg egy olyan próbálkozást még tehetek, hogy a SIM-kártyáról megpróbálok hívást kezdeményezni.
Szóval jelenleg az a helyzet, hogy dolgozunk heti 6 nap, 7.20-tól 17.00-ig (1 órás ebédszünettel), de azt sem tudjuk, hogy mennyiért. Csak hajtunk, mint az ökör, hogy egy igazán találó hasonlattal éljek. Mást nem tehetünk, hajtunk tovább, és bízunk!
Pedig ma jól indult a napom… Tegnap este a többiek csináltak közös levest, és estére tejbegrízt. Mivel én pizzáztam, a levest meghagytam ma ebédre, a tejbegrízt pedig reggelire szeretem, hát azt is félreraktam. Ennek megfelelően reggeliztem, és mentünk dolgozni.
Már kora délelőtt láttam, hogy Luka és Gianni mérnek megint fel, később megkérdeztem Lukát, hogy van-e valami gond? Azt mondta, hogy nem stimmelt az én felmérésem az övékkel, és ezért ellenőrzik még egyszer. Persze, hogy nem – feleltem – mert én telibe mértem minden nyílászárót, és nem területre, hanem folyóméterre mértem a spalettázást, ők pedig a 3 négyzetméternél nagyobb ajtókat nem vették bele, a spalettázást olyankor pedig négyzetméterrel számolják.
Megkaptuk az első negatív észrevételt – mondhatni lebaszást –, hogy összeragasztóztuk a gerendákat néhol, és majd hoznak takarítószert, hogy eltávolítsuk. Fél órával később kiderült, hogy olyan helyen is pont olyan csíkokat találtunk, ahol még nem is voltunk, ebből is látszik, hogy nem mi, hanem valószínűleg az ácsok a hunyók. Akkor hagyjam a csudába – érkezett a válasz.
Kaptunk viszont kölcsön egy vágógépet, ami egy felizzított húrral vágja a hungarocellt, ezért pontos, és nem szemetel. Szerintem még gyorsabb is. Ezzel párhuzamosan a belső részen felállítottak „professzionális” állványokat, hogy végre olyan felületet csinálhassunk, mint amiről eredetileg is szó volt, leszámítva, hogy alul megint el kellet hagyni egy csomót a talajtól. Bedaruztak nekünk ragasztót és vizet is, szóval úgy haladtunk, ahogy illik. Az állványok továbbra is úgy kilengenek, mint a TV-torony, de most legalább a faltól 68 cm-re voltak, hátha megpróbálnánk beesni közé. Ráadásul a tetejét csak egy taposó segítségével lehetett elérni. De legalább haladtunk. Holnap meg is dűbelezem az egészet, és a többiek le is hálózzák, mert hamar el kell bontani onnan ezt a csodás emelvényt. Nem kár érte…
Volt kint az építkezésen továbbá a főnök (Arthuro) fia, akivel ugyan nem sikerült találkoznom, azonban megtudtuk róla, hogy – az apjával ellentétben, aki teljesen normális – nem a legkedveltebb ember, sőt, gyakorlatilag mindenkinek megnő, megfájdul a feje tőle, hogy Lukától idézzek. Eredetileg, ha jól sejtem, másfél hete vele kellett volna találkoznom, és vele kellett volna eddig szorosan együttműködnöm (ha minden igaz, ugyanis mint már tudjátok, Rico nem nagyon beszél angolul – ebből gondolom).
Továbbá Rico kérte, hogy küldjem el neki a rajzot, hogy mit mértem fel, amit még vacsora előtt (míg a többiek tusoltak, főztek) el is küldtem, persze a magyar szövegeket olaszra és (amit nem tudtam olaszul) angolra cseréltem.
Míg a többiek a két nagy falat csinálták, én máshol dűbeleztem leginkább, pár dolgot leszámítva. Volt egy olyan hely például, ahol csak guggolva lehet elférni. Most már értem, általános iskolában miért tanítják meg a gyerekeket a törpejárásra. A végeredmény az lett, hogy a melós ruhámban kisebb károk keletkeztek. A kantáros ruhám egyik oldalsó gombjánál elszakadt a bújtató (nem a gomb, azt jól odavarrták), az alatta levő szabadidő nadrág pedig a jobb combján végigszakadt. Még jó, hogy csak melósnak, esetleg otthoni ruhának használtam.
Meló után bevásároltunk, abból lett a közös káposztás(cső)tészta. Már ilyet is ettem. Magamnak is vettem ilyen-olyan élelmiszereket, és megint hipp-hopp elillant 8 euró.
Kaja után kaptam egy SMS-t Évától, melyben érdeklődik, hogy minden rendben van-e, és hogy majd szombaton hív. Ehhez képest arról volt szó, hogy tegnap, vagy ma megtudjuk, hogy most akkor mennyiért is dolgozunk itt, mert az eredetileg kialkudott teljesítményarányos bérezést itt lehetetlen tartani, hiszen a felület meg sem közelíti azt, amiről szó volt. Válaszomban ezt, és az eredetileg megbeszéltek szerinti hétvégi fizetésünket illetően érdeklődtem, amit Évának kellene hoznia. Erre megkaptam, hogy milyen hétvégén, mert ő nem jön. Ezen meglehetősen meglepődtem, eredetileg ugyanis arról volt szó, hogy a februári fizetésünket (és ha valaki küld otthonról pakkot, akkor azt is) lehozza Éva most a hétvégen. Továbbá azt is írta, hogy az olasszal majd csak jövő héten hétfőn beszél, mert az külföldön van. Ez is furcsa, mert pont ma szóltak, hogy pénteken ismét kapok kulcsot, és most már délután ötig is maradhatunk.
Kezdek lassan aggódni, hogy erre kurvára rá fogunk baszni, és a végén kb. 3 eurós órabért kapunk, már ha kapunk egyáltalán valamit is. Ezért nagyon jó lenne az anyagi viszonyokat minél előbb tisztázni, mert ha szar a pénz, minél előbb, és minél kisebb mínusszal haza tudjunk menni, mert senki nem fog 5 hétig az otthonától 682km-re dolgozni szaros 3 euróért…
Ezek után kezdődtek a szokásos Skypeolások, azonban míg eleinte tökéletes vétel volt, majd párszor megszakadt, végül net nélkül maradtunk. Egy fél órát próbálkoztam, de nem tudtam megcsinálni. Miután ezt megírtam, megpróbálok ismét csatlakozni. Ha nem sikerül, akkor holnap délután megint, és ha akkor sem, akkor visszaviszem (megint) az Experthez, hogy valami (megint) nem stimmel. Előtte esetleg egy olyan próbálkozást még tehetek, hogy a SIM-kártyáról megpróbálok hívást kezdeményezni.
Szóval jelenleg az a helyzet, hogy dolgozunk heti 6 nap, 7.20-tól 17.00-ig (1 órás ebédszünettel), de azt sem tudjuk, hogy mennyiért. Csak hajtunk, mint az ökör, hogy egy igazán találó hasonlattal éljek. Mást nem tehetünk, hajtunk tovább, és bízunk!
Jelentem lett net!
VálaszTörlés