Tempo bello

Március 24.
Reggel folytatódott az eddigi „hétfő-szériám”. Szerencsére, ha mindig ugyanakkor kelek, akkor érzem, hogy itt a felkelés ideje, ugyanis tegnap ébresztőóra-beállítás nélkül feküdtem le. Aztán induláskor elszakítottam a cipőfűzőmet (azaz a cipőfűző helyettesítő zsinórt, ugyanis az eredeti már korábban elszakadt).
Mindenesetre ma végre szép időnk volt! El is határoztam, hogy ma akkor is jobb napom lesz. A napsütésnek köszönhetően sikerült is többé-kevésbé ezt elérnem. Végre rövid ujjúban lehetett dolgozni, annak az ujját is feltűrtem, hogy minél több nap érjen. A Farkastól kölcsönkapott napszemüveg gyakorlatilag egész nap a fejemen volt. Köszi Farkas!
Ebédelni elmentem Lukával, és ettem igazi spagettit! Állítólag ebben a vendéglőben alapból 20-30€ alatt nem lehet enni, de a munkások 12€-ért ehetnek amolyan menü szerűséget. Kicsit másképp vannak a dolgok, mint nálunk, ugyanis sokkal nagyobb a választék. Első fogásnak lehet kérni levest, rizottót (megkóstoltam, nem rossz), vagy spagettit. Választásom megkérdőjelezhetetlen volt. Ekkor elhadarták, hogy milyen spagettik közül választhatok. Nagy vonalakban volt tészta szósszal, és tészta hússal. Én a húsost választottam. Nagyon finom, de paradicsomot nem igen látott ez a spagetti, helyette a darált hús valamiszerű olajban volt gazdag. Parmezán sajtot mindenki magának rak rá, annyit, amennyit akar. Mellesleg az üveges ásványvíz is ingyen fogyasztható, továbbá van bor is az asztalokon „kancsóba”, amit néhány munkás pillanatok alatt eltüntet, és már kérik is a következőt, de erről nem tudom, hogy extra költséggel jár-e. Második fogásokat amikor sorolták, még németül sem tudtam, hogy mi-micsoda, csak bólogattam, majd végül megkérdeztem, hogy ezek közül van-e valami, ami helyi specialitás. Volt, azt kértem. Amit értettem, hogy hús, és hogy grill. Gondoltam grillezett hús, vagy ilyesmi, de sült oldalast kaptam, amit otthon sem igazán szoktam enni. A külseje néhol szenes, a belseje pedig rágós. A három bordából másfelet fogyasztottam. Ráadásul adtak hozzá valami vajszínű kockát, ami tényleg helyi specialitás, és elméletileg kenyérnek kellene lennie. Hát, ha ilyen a kenyér, akkor inkább köszönöm, de nem kérek. Puha volt, mint a kenyér belseje, és felettébb zsíros, ráadásul füst ízű. Háromszor is beleharaptam az étkezés különböző fázisaiban, de sehogy sem volt finom. Megettem a sült krumplit, megittam az eszpresszó KVt, fizettem, és mentünk. Mindenesetre úgy jóllaktam, hogy úgy éreztem tudnék még enni, ha valami finomat kapok, viszont hatig, mikor elkészült a Gyula által készített leves és krumplistészta, még nem voltam éhes.
Délután volt kint Mirko (Arturo fia), és annyit üzent az építésvezetőn (Roberton) keresztül, hogy egy teraszon otthagytuk a szemetet, és hatalmas gombóc ragasztók kötöttek oda. Megnéztem utána, és tényleg volt ott hungarocell-reszelék (kb. fél vödör sem), viszont a hatalmas galacsin, amit említett, az 5-6 alig 1-2cm-es pötty volt. Állítólag az ilyen dolgokban szeret nagyon túlozni.
Este vacsi után kiderült, hogy nem fogok nagymosni, ugyanis a Pali szólt, hogy ha gondolom, pár boxert be tudok dobni az Ő mosásába. Gondoltam. Azokkal már kihúzom hazáig.
Mindent egybevéve, ha a naposabb oldalát nézem a mai napnak, ma már nem volt hétfő, és ez a lényeg! Ettől függetlenül számolok vissza magamban, mert nagyon hiányzik mindenki, akit otthon hagytam!