Március 30.
Már nincs sok vissza, és ez egész nap jár az ember fejében. Reggel úgy mentem dolgozni, hogy már csak két, este úgy jöttem vissza, hogy már csak egy munkával töltött nap van hátra. Az idő kezd belassulni, és ehhez nem kell a Svájc és Franciaország határán levő LHC-t meglátogatni. A holnap szerintem igazán slow-motion lesz…
Már csak azért is, mert ma az időjárás elég érdekesen alakult. Egész nap lehetett hallani a fodrozódó hullámokat, majd délután már szemerkélt is, és az imént odakint 45°-os szöget bezáró vízfalat láttam. Ha holnapra ez nem vált át valami normálisabba, akkor lehet, hogy egy szép területnyi felületet nem tudunk „lemásodolni”, tehát nem lesznek befejezve, ami az elszámolás szempontjából nem túl előnyös. Arról nem is beszélve, hogy az Éváék által elvégzendő felmérést sem könnyíti meg a csúszós, ragadós, sáros talaj.
Sajnos Luciano nem jön holnap sem, ezért személyesen nem tud elköszöni, azonban ezt megtette Lukán keresztül egy ma elküldött SMS-ben, üdvözölve mindannyiunkat. Szerintem ez egy kedves gesztus tőle. Ha majd jövünk vissza, hozok neki pár üveg otthoni sört (és a többieknek is), hogy megtudja mi is a jó. Ha már itt tartunk, eddig összese 10 különböző, boltban vásárolt sör ittam itt, amiről ígérgettem egy sörtesztet, azonban már nem nagyon emlékszem, hogy melyik milyen volt, és különben is lusta vagyok végiggondolni és megírni. A fotókat mindenesetre feltöltöm, hátha érdekelnek valakit. Ja, és ha már fotók! Nehezményezték páran, hogy az olaszokról nem készültek képek, és nem is nagyon írtam le őket. Ma Lukát sikerült lencsevégre kapnom, igaz, a fényképezőállvány egy 1m magas hungarocell volt, szóval érdekes képek lettek. Bővebb információkat majd személyesen, elvégre már nincs sok vissza!
Egy biztos, az agyunk már erősen otthon jár, és lélekben már mind a saját családunkkal és barátainkkal eltöltendő eseményeken pihenünk, mesélünk.
Már nincs sok vissza, és ez egész nap jár az ember fejében. Reggel úgy mentem dolgozni, hogy már csak két, este úgy jöttem vissza, hogy már csak egy munkával töltött nap van hátra. Az idő kezd belassulni, és ehhez nem kell a Svájc és Franciaország határán levő LHC-t meglátogatni. A holnap szerintem igazán slow-motion lesz…
Már csak azért is, mert ma az időjárás elég érdekesen alakult. Egész nap lehetett hallani a fodrozódó hullámokat, majd délután már szemerkélt is, és az imént odakint 45°-os szöget bezáró vízfalat láttam. Ha holnapra ez nem vált át valami normálisabba, akkor lehet, hogy egy szép területnyi felületet nem tudunk „lemásodolni”, tehát nem lesznek befejezve, ami az elszámolás szempontjából nem túl előnyös. Arról nem is beszélve, hogy az Éváék által elvégzendő felmérést sem könnyíti meg a csúszós, ragadós, sáros talaj.
Sajnos Luciano nem jön holnap sem, ezért személyesen nem tud elköszöni, azonban ezt megtette Lukán keresztül egy ma elküldött SMS-ben, üdvözölve mindannyiunkat. Szerintem ez egy kedves gesztus tőle. Ha majd jövünk vissza, hozok neki pár üveg otthoni sört (és a többieknek is), hogy megtudja mi is a jó. Ha már itt tartunk, eddig összese 10 különböző, boltban vásárolt sör ittam itt, amiről ígérgettem egy sörtesztet, azonban már nem nagyon emlékszem, hogy melyik milyen volt, és különben is lusta vagyok végiggondolni és megírni. A fotókat mindenesetre feltöltöm, hátha érdekelnek valakit. Ja, és ha már fotók! Nehezményezték páran, hogy az olaszokról nem készültek képek, és nem is nagyon írtam le őket. Ma Lukát sikerült lencsevégre kapnom, igaz, a fényképezőállvány egy 1m magas hungarocell volt, szóval érdekes képek lettek. Bővebb információkat majd személyesen, elvégre már nincs sok vissza!
Egy biztos, az agyunk már erősen otthon jár, és lélekben már mind a saját családunkkal és barátainkkal eltöltendő eseményeken pihenünk, mesélünk.
Fél 1 körül írt Sofi, hogy ma hazajönnek. Elvileg már úton vannak. :)
VálaszTörlés