Séta Caorle belvárosában

Március 11.
Reggel még mindig hideg volt. 7 óráig nem jelentkezett Luka, hát felhívtam ismét. Azt mondta, hogy mehetünk az építkezésre, ott megnézzük mi a helyzet, és meglátjuk mi lesz. A nap halványan, de sütni kezdett.
Már az építkezés bejáratában elakadt a Transitjuk a hóban, de félre tudtak állni, hogy más mehessen, azonban mindenki kint sorakozott fel. Amikor mi még csak gyülekeztünk, a szomszédos építkezésről már mentek haza az emberek. Lucanoék (néhai Dzsánni, helyesen Csáni talán) bementek gyalog körülnézni. Miután kijöttek mondták, hogy minden le van fagyva, és közben beszéltek telefonon az Arturo fiával, aki kijön, és megnézi, hogy engedi-e a munkát, de ez csak 10 körül derül majd ki, addig mindenki menjen, amerre lát. Luka mondta, hogy hív minket.
Valamikor 10 előtt már szóltak, hogy nem engedélyezik a munkát ma. Csak halkan jegyezném meg, hogy 2x mondták, hogy az Arturo fia, egyszer, hogy Rico, és egyszer egy M betűs nevet (talán Milan, de nem biztos), szóval nem vagyok bene biztos, hogy végül is ki mondta, hogy ma nincs meló. Ekkor döntöttünk úgy, hogy bemegyünk a belvárosba körülnézni. Indulás előtt mindenki tett-vett kicsit, én például varrtam! Óvodás korom óta nem volt ilyen. Talán egyszer a seregben, de az nem számít ugye… Meg kell, hogy mondjam, a tűbe cérnával való célzáshoz térlátás is kell, ami ugye nálam nem úgy működik, mint az átlagnál. Hát meg is volt az eredménye. Először még érzésből betaláltam a lyukba, másodszor azonban harcoltam vagy 10 percet… Rögtön utána szóltak, hogy van cérnabehúzó is a készletben…
Mire beértünk Caorle belvárosába, már verőfényes napsütés, és olvadás volt mindenfele, de azt láttuk, hogy a város számos pontján látható toronydaruk egyike sem mozdul, tehát nem csak minket (és a szomszéd építkezést) küldtek pihenni.
A város szép szerintem, és kifejezetten hangulatos, jellegzetesen mediterrán. Épp csak a szárítókötélen lógó vizes ruhák hiányoztak. Elég sok képet csináltam, és jó pár panorámát is, amiből sajnos nem mind sikerül jól. Érdekes viszont, hogy a városban levő torony tényleg ferde, és nem csak én fotóztam bénán. A város nem nagy, szerintem még Mohácsnál is lényegesen kisebb, és a lélekszáma egy méretesebb faluét sem éri el sejtéseim szerint. Teljesen nyilvánvalóan a turizmusra épül az egész város, az üzletek 80-90%-a zárva van. Sokat sétáltunk, délután volt, mire visszaértünk.
Délután csendes-pihenő, mindenki mást csinált, volt, aki evett, volt, aki aludt, én pedig Settlerseztem. Később páran (igazából páratlanul) elmentek megnézni a Penny-t. Jó sokáig voltak, és mikor visszajöttek, kiderült, hogy jóval olcsóbb, mint az a bolt, ahova eddig jártunk. Van olyan termék, ami 5-10%-kal kedvezőbb, de van, ami fél áron van. Viszont itt is átverik az embert állítólag. Tényleg figyelni kell…
Estére a kb. 30 centis hó kb. 5-10 centisre olvadt, és a folyamatos napsütésnek és szélcsendnek köszönhetően igazi latyakos, napos tavaszi napunk volt. Ha éjjel nem történik valami csúnyaság, akkor holnap már dolgozhatunk szerintem.