Pihenőnap

Március 7.
Ma gyakorlatilag mást nem csináltam, csak pihentem. Reggel majdnem 8-ig aludtam, reggeliztem, utána Settlers 3-aztam, összesöpörtem a koszt a szobámban, a lépcsőn, és a földszinten, majd kezdődtek a Skype-olások.
Délután jelentkezett Éva is, és megtudtuk, hogy nem tudtunk meg semmit. Gyakorlatilag ugyan ott vagyunk, mint alig két hete. Mindenesetre Bruno ma hazaért a nyaralásból, és elméletileg holnap megbeszélik a részleteket Éváékkal, hogy akkor mi most tulajdonképpen mennyit is keresünk. Lassan már tényleg nem volna rossz tudni, hogy mi a helyzet.
Nyilvánvalóan Éváéknak, nekünk, sőt még az olaszoknak is – tehát mindannyiunknak – az az érdekünk, hogy jól járjunk. Ha ugyanis mi nem járunk jól, nem fogunk teljesíteni, akkor viszont Éva nem kapja meg a pénzét, tehát mi sem, viszont az olaszok sem készülnek el a munkával, amiért talán még ködbért is felszámolnak nekik, és máris mindenki rosszul járt. Egyenlőre tehát mi nem tehetünk mást, mint hajtunk, mint a megkötözött marhák (ahogy apám szokta mondani), és csináljuk amit kell, ezzel jó alkupozíciót biztosítva Évának.
Bár, ma megtudtuk, hogy a nagyfőnök (Arturo) szerint jól dolgozunk, csak lassan… Ehhez képest akárki megy el az építésen levők közül, és néz rá a napi teljesítményünkre, mind elismerően bólogat. Mondjuk az eredeti 20 négyzetméteres teljesítménynek jó, ha a felét elérjük, de a feladat is merőben más, mint amiről szó volt. Eredetileg ugyanis az volt a kiindulópont, hogy gyakorlatilag homogén felületet kell hungarocelleznünk, dűbeleznünk és behálóznunk. Ehhez képest a felület homogénnek, „haladósnak” még véletlenül sem nevezhető, sok mellékes feladatot kell ellátnunk, nem elég a hálót beágyaznunk, még le is kell glettelnünk, az állványzat nem hogy nem professzionális, de sokszor még a magyar átlagot sem üti meg, a legtöbb helyen alul el kell hagynunk 20-80 cm-t, mert ott még más dolgozni fog, és utána kell majd oda darabokat beszabnunk, satöbbi. Mostanában megcsináltunk a belső részt, ami azért felfelé húzza a teljesítményünk, és ezt a nagyfőnök szerintem még nem is látta, de itt is el kellett hagynunk alul sokat. Amint elkezdjük alulra beszabni a hiányokat, az átlagunk rohamosan zuhanni fog, és még a 10nm/főt sem éri majd el sejtésem szerint. A legnagyobb baj az, hogy mielőtt ki lett alkudva az ár, nem jött ide senki – szerintem –, és nem mérte fel rendesen az elvégzendő feladatot. De még csak pontos felmérés sem kellett volna (mint egyébként minden egyéb esetben szokás), mert ha a Zoli ránéz közelről a házra, rögtön tudta volna, hogy ezt ilyen felületen, ennyi egyéb aprósággal nem lehet teljesíteni. A helyi munkafolyamatokról sem ártott volna kérdezni, mert például otthon úgy szokás, hogy alul kék hungarocellel kezdünk, és arra nyugodtan mehet a beton is akár, és akkor mi sem hagyunk el olyan részeket, ahova később vissza kell menni.
Mindenesetre holnap is folytatjuk a munkát. Igaz, már nem a szürke, hanem a fehér melósruhánkban, előbbieket ugyanis Pali kimosta. Köszönet érte!
Ebédre a Gyula levest, vacsorára a Pali tejberizst csináltak, szóval ma igazán el voltunk kényeztetve.
Egész nap a 18.00-kor kezdődő WTCC futamot vártam. Hiába. Ugyanis nálunk német EuroSport van, és az idióta németek (megnéztem, egyedül ők) valami hülye kézilabda mérkőzés miatt, csak 19.45-től – felvételről (!) – közvetítik azt. Hát nem voltam boldog. Mindenesetre Norbi kárpótolt a várakozásért, az első futamon 10. (1 pont), a másodikon 9. (2 pont) lett! Ez hatalmas teljesítmény, különösen, ha igaz, hogy a tegnapi kisodródásakor leszakadt a diffúzor (tudod, a Formula 1-ben is az adta tavaly az irreális előnyt néhány versenyzőnek), és ma Norbi az nélkül szállt harcba. A dupla versenyre tartogattam a dupla söröm, aminek teljesen sör íze volt, és úgy fest, a doboz is dupla volt, mert bizony alig bírtam összegyűrni, sőt, tejesen nem is bírtam. A cigányok biztos csak ilyet innának, ha tudnák, hogy a doboz fémjének mekkora tömege van, amit el lehet adni a MÉHben!
Gratulálunk Norbi!