Március 20.
Reggel 6 előtt keltem, hogy legyen időm felkészülni. Természetesen ez miatt olyan kómás voltam, hogy esélyem sem volt. Valamivel 6 után jött a hívás, hogy egy óra múlva találkozzunk az autópálya-lehajtónál. Úgy kalkuláljak, hogy legalább fél óra az út. Megittam a KVm, és vártam, hogy hasson. Felhúztam a munkásruhát, és indultam reggelizés helyett.
Egész nap ködös idő volt, nem sűrű köd, de azért 5-600m-nél tovább nem lehetett ellátni. Nem volt ez másképp reggel sem. Az autópályáig gyakorlatilag egyenes út vezet, így a 35km alatt volt időm nézelődni. A táj beillett volna bármely művészfilmbe: egyenes út, kis forgalom, a távolban házak és fák sziluettje rajzolódik ki, és az út mentén mindkét oldalon egyenletes távolságban fák sorakoznak. Unalmamban azon gondolkoztam, miközben szólt a Metallica, hogy itt mindig erős keleti szél fúj-e, vagy csak még nem ébredtem fel teljesen, ugyanis a fák mind ugyanannyira vannak megdőlve, és ugyanabba az irányba. Az út keresztülhaladt pár kisebb településen és a cél (a lehajtó) egy városban volt. Ami eddig fel sem tűnt, azt most azonnal felfedeztem: a munkahelyünk környékén nincs élet! Itt mennek az emberek dolgozni, a buszmegállókban fiatalok hátizsákkal várják a buszt: az emberek – ugyanúgy, mint mi otthon – élik a mindennapjaikat, munkába, iskolába járnak. A szállásunk környéke viszont egy üdülő-övezet, ahol csak kevesen laknak állandóan. Ott nem látunk soha másokat, mint a munkásokat. Jó volt más embereket látni.
A Zsoltinak külön köszönet jár, hogy elhozta az otthonról küldött cuccokat. Még átpakolni is segített, és közben tipikus smalltalk-ok váltották egymást, még viccelődésre is futotta pakolás közben, pedig hamar átpakoltunk.
A szállásra visszaérve gyorsan kipakoltam, a hűtőbe bepakoltam, és már mentem is dolgozni. Azaz előtte reggeliztem: egy jó nagy korty tejet, és egy banánt, hogy legalább össze ne essek.
A munkában ma is csak a szokásos dolgokat csináltam, viszont lassan kezdenek a lábaim is elfáradni. Egész nap az állandó mászkálás üres, vagy épp teli kézzel még csak-csak menne, de itt előfordul, hogy fel kell mászni az állványra, aminek nincs létrája, hogy feljussak az első emeletre, ahonnan van létra a másodikra, ahol felmászhatok egy létrára dolgozni. A létráról aztán le-fel kell ugrálni, mert arrébb kell menni, mert a fúrót le kell tenni, és a dűbeleket kell kézbe venni, mert kalapálni kell, mert glettelni kell, mert elfogyott az anyag, stb… Aztán lehet lemászni a létráról egy másik létrára, hogy lemászhassak az állványon. Közben annyi cuccot cipelve magammal, hogy minimum kettőt, de inkább hármat kelljen fordulni, nem is beszélve az áram helyszínre juttatásáról, ugyanis először fel kell vinnie az embernek a hosszabbítót, hogy leengedhesse, hogy lemászhasson és bedughassa a villamos-dobozba, hogy visszamászhasson a munkavégzés helyére. Agyrém. Aztán mikor itt végeztem (és lepakoltam), mehetek fel a lépcsőn a másik apartmanba, hogy létráról lekaparhassam a ragasztószalagot. Szóval el vannak fáradva a combjaim.
Ebédre aztán jött az igazi karácsony-feeling: mindenki csomagokat bontogatott. Még egyszer szeretném mindenkinek megköszönni a küldött cuccokat, vagy éppen az utánajárást (igen Pici, rád is gondoltam)! A csomagok megérkezése azért mindenki kedélyállapotán emelt pár pontot. …Aztán vissza a mókuskerékbe…
Azóta nem igazán történt semmi. Viszont, míg fel nem töltődik a 100 óra, valószínűleg be kell fagyasztanunk a skype-olást és a blogolást is természetesen. Persze, tegnap az eladó-lány nem tudta megmondani, hogy ez mikor lesz. Szerinte a legnagyobb esély a március 21. 23:55, ugyanis akkor lesz egy hónapja, hogy aktiválódott a kártya. Persze nem kizárt a március 23 sem, mert akkor léptünk fel először a netre (ha jól emlékszem). Persze én továbbra is írom a bejegyzések szövegét, csak majd egyszerre teszem fel őket, mint mikor ideértünk.
Holnap végre pihenés. Egész nap nem csinálok majd semmit, csak felsöprök, talán fel is mosok végig a vonalon, és pihenek. Ha úgy alakul akár Settlers-ezés sincs kizárva, de javaslom majd a többieknek az gépen levő egyetlen film, a Barlangember c. film megnézését is.
Reggel 6 előtt keltem, hogy legyen időm felkészülni. Természetesen ez miatt olyan kómás voltam, hogy esélyem sem volt. Valamivel 6 után jött a hívás, hogy egy óra múlva találkozzunk az autópálya-lehajtónál. Úgy kalkuláljak, hogy legalább fél óra az út. Megittam a KVm, és vártam, hogy hasson. Felhúztam a munkásruhát, és indultam reggelizés helyett.
Egész nap ködös idő volt, nem sűrű köd, de azért 5-600m-nél tovább nem lehetett ellátni. Nem volt ez másképp reggel sem. Az autópályáig gyakorlatilag egyenes út vezet, így a 35km alatt volt időm nézelődni. A táj beillett volna bármely művészfilmbe: egyenes út, kis forgalom, a távolban házak és fák sziluettje rajzolódik ki, és az út mentén mindkét oldalon egyenletes távolságban fák sorakoznak. Unalmamban azon gondolkoztam, miközben szólt a Metallica, hogy itt mindig erős keleti szél fúj-e, vagy csak még nem ébredtem fel teljesen, ugyanis a fák mind ugyanannyira vannak megdőlve, és ugyanabba az irányba. Az út keresztülhaladt pár kisebb településen és a cél (a lehajtó) egy városban volt. Ami eddig fel sem tűnt, azt most azonnal felfedeztem: a munkahelyünk környékén nincs élet! Itt mennek az emberek dolgozni, a buszmegállókban fiatalok hátizsákkal várják a buszt: az emberek – ugyanúgy, mint mi otthon – élik a mindennapjaikat, munkába, iskolába járnak. A szállásunk környéke viszont egy üdülő-övezet, ahol csak kevesen laknak állandóan. Ott nem látunk soha másokat, mint a munkásokat. Jó volt más embereket látni.
A Zsoltinak külön köszönet jár, hogy elhozta az otthonról küldött cuccokat. Még átpakolni is segített, és közben tipikus smalltalk-ok váltották egymást, még viccelődésre is futotta pakolás közben, pedig hamar átpakoltunk.
A szállásra visszaérve gyorsan kipakoltam, a hűtőbe bepakoltam, és már mentem is dolgozni. Azaz előtte reggeliztem: egy jó nagy korty tejet, és egy banánt, hogy legalább össze ne essek.
A munkában ma is csak a szokásos dolgokat csináltam, viszont lassan kezdenek a lábaim is elfáradni. Egész nap az állandó mászkálás üres, vagy épp teli kézzel még csak-csak menne, de itt előfordul, hogy fel kell mászni az állványra, aminek nincs létrája, hogy feljussak az első emeletre, ahonnan van létra a másodikra, ahol felmászhatok egy létrára dolgozni. A létráról aztán le-fel kell ugrálni, mert arrébb kell menni, mert a fúrót le kell tenni, és a dűbeleket kell kézbe venni, mert kalapálni kell, mert glettelni kell, mert elfogyott az anyag, stb… Aztán lehet lemászni a létráról egy másik létrára, hogy lemászhassak az állványon. Közben annyi cuccot cipelve magammal, hogy minimum kettőt, de inkább hármat kelljen fordulni, nem is beszélve az áram helyszínre juttatásáról, ugyanis először fel kell vinnie az embernek a hosszabbítót, hogy leengedhesse, hogy lemászhasson és bedughassa a villamos-dobozba, hogy visszamászhasson a munkavégzés helyére. Agyrém. Aztán mikor itt végeztem (és lepakoltam), mehetek fel a lépcsőn a másik apartmanba, hogy létráról lekaparhassam a ragasztószalagot. Szóval el vannak fáradva a combjaim.
Ebédre aztán jött az igazi karácsony-feeling: mindenki csomagokat bontogatott. Még egyszer szeretném mindenkinek megköszönni a küldött cuccokat, vagy éppen az utánajárást (igen Pici, rád is gondoltam)! A csomagok megérkezése azért mindenki kedélyállapotán emelt pár pontot. …Aztán vissza a mókuskerékbe…
Azóta nem igazán történt semmi. Viszont, míg fel nem töltődik a 100 óra, valószínűleg be kell fagyasztanunk a skype-olást és a blogolást is természetesen. Persze, tegnap az eladó-lány nem tudta megmondani, hogy ez mikor lesz. Szerinte a legnagyobb esély a március 21. 23:55, ugyanis akkor lesz egy hónapja, hogy aktiválódott a kártya. Persze nem kizárt a március 23 sem, mert akkor léptünk fel először a netre (ha jól emlékszem). Persze én továbbra is írom a bejegyzések szövegét, csak majd egyszerre teszem fel őket, mint mikor ideértünk.
Holnap végre pihenés. Egész nap nem csinálok majd semmit, csak felsöprök, talán fel is mosok végig a vonalon, és pihenek. Ha úgy alakul akár Settlers-ezés sincs kizárva, de javaslom majd a többieknek az gépen levő egyetlen film, a Barlangember c. film megnézését is.
:) Azért remélem jó az amit a Tomi talált
VálaszTörlés