Március 17.
Reggel kínomban négy szelet kenyérre osztottam el egy lapkasajtot, és hogy ne legyen száraz, ketchupot raktam még rá. Útálok másoktól kérni, inkább nem eszem rendesen. Az innivalóm is elfogyott, ezért ma egész nap nem ittam az építkezésen, azaz csak egyszer, akkor is a kerti csapból. Felsejlettek bennem azok a „szép” napok, mikor egy hétre kint ragadtam Svájcban 5€-val, és egy kis kenyeret és egy mini parizert osztottam be. Akkoriban vizet egy autószerelő műhelyből kértem hűtővíz címszóval 2db 2 literes kólásüvegbe. Még jó, hogy nem adtak kedvességből fagyállósat, vagy ioncseréltet. Most azonban nem ennyire rossz a helyzet, ebédre egy újabb, az utolsó előtti konzervem fogyasztottam. A lelket az tartotta bennem, hogy tudtam, este megyek boltba, ahol lehet kártyával fizetni, de így is roppant nyűgös voltam egész nap, és az erőm is jelezte egy régi ismerősöm igazát, miszerint „kolbász nélkül nem megy a traktor”.
Luka és Lucano szeretik cinkelni egymást. Ennek ékes jeleként megtanítottak ma nekem két jelzőt, amit egymásra használnak: kankaro és anio (vagy enio). Csáno mindig mondja Lukáról, hogy anio, ami a kövér valamely szinonimája lehet, Luka viszont kankaronak nevezi főnökét, és bíztat, hogy én is ezt tegyem. Mikor ennek a jelentését kérdeztem, állítása szerint nincs megfelelő német szó, de a jelentése olyasmi, hogy nemtörődöm-beleszarik-típusú ember. Olyasmi lehet, mint nálunk a tróger. A szavak helyes írását/jelentését kommentekben várom, haladók a német megfelelőjüket is elküldhetik. A beküldők között egy három másodperces vállon veregetést sorsolunk ki, közjegyző jelenléte nélkül.
Ha már itt tartunk! Ráérő időtökben, amolyan házi feladat gyanánt nézhetnétek nekem a neten Caorle környékére McDonaldst, Burger Kinget, vagy hasonló helyeket. Pontos cím megadása után GPS-szel már boldogulok. A másik feladat a használt autó, de még inkább használt motor kereskedések pontos címeinek megadása lenne! Ezért már kézrázás vagy puszi jár (nemtől függően) sorsolás nélkül.
Ma amúgy a megmaradt helyeken pótoltuk a földtől elhagyásokat (egy terasz, és a belső udvar kivételével), ami megint bebizonyította, hogy sokkal több idő két helyen szabni (alul és felül), mint normál esetben csak felül, nem is beszélve, hogy az előkészületeket is kétszer kell megcsinálni egy-egy falnál. Egész nap csak ragasztót (ragasztásra és glettelésre valót is) hordtam, illetve takarítottam. Már nem csak a combom fáradt, a térdem fáj, de újra érzem a könyököm, a derekam, és az újdonság szellemében az ujjaim is jelentkeznek, hogy ez nem megszokott nálam. Aggódni azért nem kell, nem vészesek a panaszok, csak vannak. No food, no power.
Meló után meg sem álltunk a Pennyig, ahol sikerült ismét több mint 17€-t elköltenem, de legalább van mit ennem. A legjobb ötletem szerintem az volt, hogy vettem banánt (1,5kg, 2,5€). A parkolóban egyet rögtön meg is ettem, és a kedélyállapotom rögtön utána egész más lett! Otthon minden nap több gyümölcsöt is ettem, itt pedig csak alig, és ez érződik is.
Vettem továbbá lapkasajtot, margarint, szalámit, szeletelt kenyeret, egy kis sütit, tejet, és 3 üveg narancsot, ami megszólalásig hasonlít a Fantára. Természetesen mind olcsófajta volt (a szaláminál ez ugye relatív). Hát jelentem, itt sincs kolbászból a kerítés (ami nagy kár…), ami olcsó, az nem finom. A kenyér már majdnem ehetetlen, a margarin erősen gyenge minőségű, a sütit, a tejet, a sajtot még nem kóstoltam, de a narancsnak legalább van egy kis „hippó-íze”. Vettem továbbá olasz Heinekkent, ami 0,66l/ üveg, az üvegre nincs betétdíj, de legalább pontosan olyan az íze, mint a régi Szalon-nak!
A csúcs azonban Gyula vacsorája volt. Vett egy zacskó „Zuppa di Farro”-t (könyörgöm, ezt fejtsétek meg, hogy micsoda, azon kívül, hogy leves, ami olyan sűrű, mint egy főzelék, és bab is van benne), ami olyan rossz, hogy senki nem akarta megenni. Mondom olyan isten nincs, hát adtam neki egy emberes mennyiség Erős Pistát. Hát soha nem gondoltam volna, hogy van bármilyen étel, ami legyőzi öreg István barátom, de bizony fél evőkanál Erős Pista elkeverése után nem lehetett érezni az ízét! Nem hittem el! Miután raktam bele még egyszer, már ehető volt, ám átlagos esetben ennyitől már én is izzadok, és minden bajom lesz, de itt épp csak ehető ízt kölcsönzött! Ilyet még nem pipáltam… Viszont tunkolásra alkalmassá tette a pocsék kenyeret!
Az esti skype-olások után még ismét besegítettem az otthoni irodai munkába.
Reggel kínomban négy szelet kenyérre osztottam el egy lapkasajtot, és hogy ne legyen száraz, ketchupot raktam még rá. Útálok másoktól kérni, inkább nem eszem rendesen. Az innivalóm is elfogyott, ezért ma egész nap nem ittam az építkezésen, azaz csak egyszer, akkor is a kerti csapból. Felsejlettek bennem azok a „szép” napok, mikor egy hétre kint ragadtam Svájcban 5€-val, és egy kis kenyeret és egy mini parizert osztottam be. Akkoriban vizet egy autószerelő műhelyből kértem hűtővíz címszóval 2db 2 literes kólásüvegbe. Még jó, hogy nem adtak kedvességből fagyállósat, vagy ioncseréltet. Most azonban nem ennyire rossz a helyzet, ebédre egy újabb, az utolsó előtti konzervem fogyasztottam. A lelket az tartotta bennem, hogy tudtam, este megyek boltba, ahol lehet kártyával fizetni, de így is roppant nyűgös voltam egész nap, és az erőm is jelezte egy régi ismerősöm igazát, miszerint „kolbász nélkül nem megy a traktor”.
Luka és Lucano szeretik cinkelni egymást. Ennek ékes jeleként megtanítottak ma nekem két jelzőt, amit egymásra használnak: kankaro és anio (vagy enio). Csáno mindig mondja Lukáról, hogy anio, ami a kövér valamely szinonimája lehet, Luka viszont kankaronak nevezi főnökét, és bíztat, hogy én is ezt tegyem. Mikor ennek a jelentését kérdeztem, állítása szerint nincs megfelelő német szó, de a jelentése olyasmi, hogy nemtörődöm-beleszarik-típusú ember. Olyasmi lehet, mint nálunk a tróger. A szavak helyes írását/jelentését kommentekben várom, haladók a német megfelelőjüket is elküldhetik. A beküldők között egy három másodperces vállon veregetést sorsolunk ki, közjegyző jelenléte nélkül.
Ha már itt tartunk! Ráérő időtökben, amolyan házi feladat gyanánt nézhetnétek nekem a neten Caorle környékére McDonaldst, Burger Kinget, vagy hasonló helyeket. Pontos cím megadása után GPS-szel már boldogulok. A másik feladat a használt autó, de még inkább használt motor kereskedések pontos címeinek megadása lenne! Ezért már kézrázás vagy puszi jár (nemtől függően) sorsolás nélkül.
Ma amúgy a megmaradt helyeken pótoltuk a földtől elhagyásokat (egy terasz, és a belső udvar kivételével), ami megint bebizonyította, hogy sokkal több idő két helyen szabni (alul és felül), mint normál esetben csak felül, nem is beszélve, hogy az előkészületeket is kétszer kell megcsinálni egy-egy falnál. Egész nap csak ragasztót (ragasztásra és glettelésre valót is) hordtam, illetve takarítottam. Már nem csak a combom fáradt, a térdem fáj, de újra érzem a könyököm, a derekam, és az újdonság szellemében az ujjaim is jelentkeznek, hogy ez nem megszokott nálam. Aggódni azért nem kell, nem vészesek a panaszok, csak vannak. No food, no power.
Meló után meg sem álltunk a Pennyig, ahol sikerült ismét több mint 17€-t elköltenem, de legalább van mit ennem. A legjobb ötletem szerintem az volt, hogy vettem banánt (1,5kg, 2,5€). A parkolóban egyet rögtön meg is ettem, és a kedélyállapotom rögtön utána egész más lett! Otthon minden nap több gyümölcsöt is ettem, itt pedig csak alig, és ez érződik is.
Vettem továbbá lapkasajtot, margarint, szalámit, szeletelt kenyeret, egy kis sütit, tejet, és 3 üveg narancsot, ami megszólalásig hasonlít a Fantára. Természetesen mind olcsófajta volt (a szaláminál ez ugye relatív). Hát jelentem, itt sincs kolbászból a kerítés (ami nagy kár…), ami olcsó, az nem finom. A kenyér már majdnem ehetetlen, a margarin erősen gyenge minőségű, a sütit, a tejet, a sajtot még nem kóstoltam, de a narancsnak legalább van egy kis „hippó-íze”. Vettem továbbá olasz Heinekkent, ami 0,66l/ üveg, az üvegre nincs betétdíj, de legalább pontosan olyan az íze, mint a régi Szalon-nak!
A csúcs azonban Gyula vacsorája volt. Vett egy zacskó „Zuppa di Farro”-t (könyörgöm, ezt fejtsétek meg, hogy micsoda, azon kívül, hogy leves, ami olyan sűrű, mint egy főzelék, és bab is van benne), ami olyan rossz, hogy senki nem akarta megenni. Mondom olyan isten nincs, hát adtam neki egy emberes mennyiség Erős Pistát. Hát soha nem gondoltam volna, hogy van bármilyen étel, ami legyőzi öreg István barátom, de bizony fél evőkanál Erős Pista elkeverése után nem lehetett érezni az ízét! Nem hittem el! Miután raktam bele még egyszer, már ehető volt, ám átlagos esetben ennyitől már én is izzadok, és minden bajom lesz, de itt épp csak ehető ízt kölcsönzött! Ilyet még nem pipáltam… Viszont tunkolásra alkalmassá tette a pocsék kenyeret!
Az esti skype-olások után még ismét besegítettem az otthoni irodai munkába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése